HÁROM
3.1 Bevezetés az anyagi aspektus tanulmányozásához
1A kozmoszban minden anyag atomokból áll. Ez egy ezoterikai tény, amit a tudás iskoláiban tanítottak már évezredekkel ezelőtt, tehát már hosszú idővel megelőzve azt, hogy a tudomány felfedezte az atomokat.
2Demokritosz (5. évszázad időszámításunk előtt) és más ókori gondolkodók az iskolákon kívül tanították az atomizmust. Az eredeti ezoterikai tanokat egyszerűsítették és így elferdítették. Azt feltételezték, hogy az atomoknak nincs tudatosságuk. Feltételezték, hogy a fizikai atomok oszthatatlanok és az egyedüli fajtája az atomoknak.
3Ez a két hibás feltételezés vezette félre a nyugati filozófiát 2500 éve.
4A feltételezés, hogy a tudatosság nem magukhoz az atomokhoz tartozik, a materializmust eredményezte. A tudatosságról azt feltételezték, hogy egy másodlagos jelenségként keletkezik és kizárólag egy sajátos szervezet anyagában, nevezetesen az idegrendszerben jön létre. Bár furcsának tűnhet, de az a feltételezés, hogy a fizikai atomok az egyedüli atomfajta, eredményezte a fizikalizmust és a szubjektivizmust.
5A fizikalizmus az a feltételezés, hogy az anyag egyenlő a fizikai anyaggal, azaz nincs anyagi valóság a fizikain túl. A fizikalizmus szükségszerű logikai következtetés volt, miután felismerték, hogy az anyag atomokból áll, de nem értették meg, hogy léteznek más atomfajták is a fizikai mellett.
6Mégis tovább élt a hagyomány egy szuperfizikai valóságról az „idealista” filozófiában és a vallásban. Azonban a fizikalizmus szerint a szuperfizikai valóság nem lehet anyagi. Ezért feltételezték egy kizárólag „szellemi”, egy anyagtalan valóság létezését a látható fizikain túl. Megvetették az alapját a szubjektivizmusnak, amelyben a látható és nem látható valóság egy áthidalhatatlan szakadékkal volt elválasztva.
7Ez valóban elkerülhetetlen volt, mivel a filozófusok nélkülözték az ezoterika tényeit a szuperfizikai valóság anyagi természetét illetően. Egyedül az ezoterika képes ésszerű magyarázatot adni a „szellemi” valóságról, a valóság három aspektusát, a sok anyagi világ létezését a fizikain túl és a tudat egyetemes jelenlétét illető tanaival.
8A jelentős, döntő ismeret, amelyet a filozófusok nélkülöztek, az volt, hogy a fizikai atomok oszthatóak, finomabb, nem fizikai atomokból épülnek fel. Ahhoz, hogy megérthessék, hogy a látható és nem látható, „anyagi” és „szellemi” valóság között nemhogy nincs szakadék, hanem ellenkezőleg, szükségszerű kapcsolat van, el kellett volna szakadniuk attól a dogmától, amely szerint a fizikai atom oszthatatlan és nem összetett.
9Ennek megértése felé az első lépést a modern idők exoterikus kutatói tették. Felfedezték, hogy a fizikai atomok oszthatók. Azt tartják, hogy a fizikai atom finomabb, úgynevezett szubatomi részecskékből áll és azok még finomabb részecskékből. Ezért néhány kutató arra következtetett, hogy az atom korlátlanul osztható. E feltételezés ugyan matematikailag és logikailag abszurd, mivel még a legnagyobb mennyiségű végtelenül kicsi részecskékből sem lehetne a legkisebb véges anyagi terjedelmet összerakni.
10Tehát vannak legkisebb lehetséges részecskék. A hylozoikában ezeket monádoknak vagy ősatomoknak nevezik. Ezek az eredeti építőkockái az összes többinek, az összetett atomoknak. Az ősatomok nem állnak kisebb atomokból és nem oszthatók kisebb atomokra. Ezek a szó eredeti értelmének megfelelő atomok: oszthatatlan lényegek. Azonban még az ősatomoknak is kell, hogy készüljenek valamiből.
3.2 Az ősanyag
1Ez a „valami” az ősanyag. Ez az anyag teljesen eltérő fajta valamennyi, a kozmoszban létező anyagtól. A kozmikus anyag részecskékből és közöttük űrből áll. Az ősanyag azonban teljesen homogén. Abszolúte sűrű és ugyanakkor abszolúte rugalmas, amely paradoxonnak látszhat.
2Az ősanyag határok nélküli. Valódi, végtelen tér. Az ősanyag az időben örök. Sohasem keletkezett és sohasem szűnik meg. Örökké ugyanaz. Sohasem változik.
3Az ősanyagban minden olyan tulajdonság lehetőségként létezik, amelyik megjelenik az atomi anyagban. Az ősanyag az alapja és anyaga mindennek, ami van.
4Az ősanyag örökké tudatnélküli. A tudat nem tud felébredni abban a homogén és változatlan anyagban. Csak a monádokban és a belőlük álló anyagban van meg a tudat kifejlődésének a lehetősége.
3.3 A dynamis
1Az ősanyag megmarad a teljes örökkévalóságban és, mint ősanyag, változhatatlan. Az ősanyag mérhetetlenül töltött erővel és tevékenységgel. Ami az ősanyagban szüntelenül tevékeny, az a dinamikus energiája, amelyet Pythagoras dynamisnak nevezett.
2Ahogy az ősanyag az anyag, amiből minden más anyag megformálódik, úgy a dynamis az oka minden mozgásnak, változásnak, erőnek, energiának a teljes univerzumban. A dynamis az őserő. A dynamis sohasem keletkezett, és sohasem szűnik meg létezni. A dynamis örök, korláttalan és változhatatlan. A dynamis mindenható. Azonban a dynamis szintén vak, örökké tudatnélküli, mint az ősanyag.
3A dynamis mindenhatósága abban mutatkozik meg, hogy monádokat teremt. Semmi más, a világegyetemben működő erő nem képes erre. Minden pillanatban megszámlálhatatlan monád jön létre a határtalan őstérben. Ez oly módon történik, hogy a dynamis „üregeket ás” az ősanyagban, „buborékokat” készít az abszolúte sűrű anyagban, ami a rugalmasságának köszönhetően lehetséges. Tehát a monádok űrök az ősanyagban.
4A dynamis működik minden ősatomban, amit alkotott. Ha ez az őserő akár a másodperc töredékére is megszűnne, akkor a monádok feloszlanának, és a buborékok egyesülnének a homogén ősanyaggal. A monád addig marad meg egyedként, amíg a dynamis működik benne. Nincs külső erő, ami képes a monádot feloszlatni, valóban halhatatlan.
3.4 Az ősatomok (monádok)
1A dinamikus energiájával az ősanyag az oka a monádoknak (ősatomoknak). A maguk részéről a monádok pedig az építőkockái minden más anyagnak, összetett anyagnak. A monádok az anyag lehető legkisebb részei. Rendkívül kicsi erőpontoknak képzelhetjük el őket.
2A monádok nyilvánítják meg a létezés három aspektusát. Az ősatomok vagy monádok az ősanyagból származnak, tartalmazzák és kifejezik a mindenható őserőt, és rendelkeznek a tudat lehetőségével.
3A monád örök és elpusztíthatatlan. Minden anyagi forma feloszlik. Felbomlanak alkotórészeikre. A monád azonban egyszerű, összetevők nélküli, oszthatatlan. Mivé bomlana szét?
4A monád saját magában kimeríthetetlen energiával rendelkezik. Ez a monád ősereje, a saját ereje. Örök, dinamikus (öntevékeny), mindenható. Azonban a dynamis önmagában vak, nincs neki célirányos vagy intelligens irányítása.
5Annak ellenére, hogy rendkívül kicsi, mégis nagy a monád lehetségessége. Saját magában benne van az összes tulajdonság és képesség lehetségessége. Az ő potencialitása az alapja mindennek, ami végül megnyilvánul a kozmoszban.
6A monád mindennek a lehetségességével rendelkezik. Ezáltal a tudat lehetségességével is. A kozmoszban a monádtudat csírája előbb vagy utóbb aktualizálódik (megelevenedik). Az egyszer már aktualizálódott tudat tovább és tovább fog fejlődni. A monád végül tudatos lénnyé, egy egyénné válik, ami érez, gondolkodik és cselekszik. A monád ezáltal egy énné válik. Most megérett a monád teljes hylozoikai definíciója:
7A monád vagy ősatom az anyag lehető legkisebb része és a lehető legkisebb szilárd pontja egy egyéni tudatosságnak.
3.5 A kozmosz
1Ameddig a monádok szabadon és egymással nem kapcsolódva léteznek az ősanyagban, addig a tudatcsírájuk nem tud aktualizálódni. Csak miután egyesülnek egymással és így egyre durvább anyagi formákba lépnek be, lesznek képesek befolyásolni egymást, érheti őket megszámlálhatatlan vibráció, ami kikényszeríti a monádok tevékenységét, amely aktualizálja (megeleveníti) a tudatukat.
2A monádok szabad állapotát az ősanyagban nevezte Pythagoras „káosznak”. Ennek ellentétét nevezte kozmosznak, amely monádoknak egy rendezett teljessége. Káosz határtalan térben és időben. A kozmosz térben határolt kiterjedésű. Gömb formája van.
3A kozmosz keletkezik, növekszik egy meghatározott kiterjedés eléréséig, addig létezik, ameddig a kozmikus gömböt felépítő monádok tudatosságának teljes kifejlődése számára szükséges. Ezután a kozmosz feloszlik. Mindezt megváltozhatatlan törvények szabályozzák.
4A kozmosz életciklusát felépítő folyamatok együttesére van egy általános kifejezés: megnyilvánulás. A kozmosz épülése és lebomlása mellett a megnyilvánulás magában foglalja az összes a kozmoszban zajló nagyobb és kisebb folyamatot, az anyag minden formájának keletkezését és felbomlását, minden energia átadást.
5A megnyilvánulás folyamatában a legfontosabb, hogy a minden monádban lehetőségként létező tudatosság életre kel (aktualizálódik), ezt követően egyre nagyobb világosságot ér el. Végezetül, amikor a monád a teljes kozmosz összes törvényének tudását birtokolja, akkor kozmikus értelemben mindentudó lesz. Megtanulta valamennyi törvényt tökéletes pontossággal használni is, amely a monádot kozmikus mindenhatóvá teszi. Amikor a kozmosz valamennyi monádja elérkezik a kozmikus mindentudáshoz és mindenhatósághoz, akkor a kozmosz elérte célját és feloszlik.
6A kozmoszunkban a tudatosság fejlődésének valamennyi stádiumában vannak monádok (ősatomok) – az alvótól a kozmikus mindentudó és mindenhatóig. A kozmosz legfejlettebb monádjai alkotják azt a közösségi lényt, amelyik irányítja a megnyilvánulás folyamatát a tervezett végső célja felé.
7A kozmoszunk már egy tökéletes szerveződés.
3.6 Az anyag összetétele
1Mivel a monád az anyag lehető legkisebb része, ezért – közvetlenül vagy közvetve – a kozmoszban alapvetően minden monádokból áll. Azok a durvább részecskék, amelyeket a tudomány ismer és tanulmányoz – amelyeket atomoknak és szubatomi részecskéknek neveznek – finomabbakból épülnek fel, amelyek a maguk részéről még finomabb részecskékből állnak. Így folytatódik a sorozat, amely az ősatomokkal vagy monádokkal, mint a legeslegfinomabb atomokkal végződik.
2Ezeket a különböző részecskefajtákat nevezik a hylozoikában atomfajtáknak. Az eltérő atomfajták a monádoktól a fizikai atomokig egy folytonos láncot formálnak. A legmagasabb atomfajta, vagy az 1-es számú, az a monád. A legalacsonyabb, vagy 49-es számú, az a fizikai atom.
3Tehát az alacsonyabb fajtájú atomok az összes magasabb fajtájú atomokból állnak, és a magasabb atomok ezért átjárják az összes alacsonyabb fajtájú atomokat. A 49-atom számos 48-atomból áll, minden 48-atom számos 47-atomból stb. Az 1-es számú fajta atomok, a monádok, így átjárják az összes atomfajtát 2–49 a kozmoszban. A 49-es számú fajta atom, a fizikai atom, az az atomfajta, amely a legtöbb monádot tartalmazza.
4Valamennyi atomfajta az építőanyag a saját jellemző anyagfajtája számára, amelyet atomi anyagnak nevezünk. Már látjuk, hogyan teszik össze és járják át a magasabb atomfajták az alacsonyabb atomfajtákat. Tehát a magasabb atomi anyag átjárja az összes alacsonyabb anyagot, és mind a 49 atomi anyag ugyanazt a teret, a kozmikus gömböt foglalja el.
5A 49 atomfajta más módon is áthatja egymást. Miután monádok (1-atomok) egyesültek megformálni a 2-atomokat, még maradtak szabadon is monádok mindenhol a 2-atomok között. És miután 2-atomok megalkották a 3-atomokat, maradtak szabad 2-atomok is mindenhol a 3-atomok között.
6Ugyanez igaz az összes alacsonyabb atomfajta összetételre is, azaz, végül, mikor emócionális (48) atomok megformálták a fizikai (49) atomokat, maradnak szabad 48-atomok is mindenhol a 49-atomok között.
7Nincs valódi űr a kozmoszban. A fizikai anyag, ami számunkra teljesen szilárdnak mutatkozik, javarészt vákuumból áll a ritkán elhelyezkedő részecskék között. A hylozoika azt tanítja, hogy az alacsonyabb anyagban látszó űrt mindig kitölti magasabb anyag.
8Azért, hogy valami fogalmat kapjunk a magasabb anyagfajtákról, kiindulhatunk egy analógiából a fizikai világban. Egy darab vas egy példa a szilárd fizikai anyagra. Ha eléggé felmelegítjük, izzani kezd. A vas fényt bocsát ki, amely anyag, jóllehet más fajtájú, mint a vas-atom: kevésbé összetett, finomabb részecskék – hylozoikai szólásmóddal magasabb fajtájú részecskék. A fény képes átjárni néhány szilárd anyagot, képes betölteni ugyanazt a teret, mint a szilárd. A fény mégis fizikai anyag.
9A szuperfizikai anyag összes egyre finomabb fajtái messze nagyobb áthatoló erővel, még több „anyagtalan” jelleggel rendelkeznek, mint a fizikai fény. De ez ugyanúgy anyag. Nincs semmi anyagtalan.
3.7 Világok a kozmoszban
1Minden atomi anyagfajta az ő saját világa. Már láttuk, hogy e különböző atomi világoknak különböző anyagfajtájuk van – viszonylagosan finomabbak vagy durvábbak. Továbbá valamennyinek van saját mozgásfajtája: energia, vibrációk. Valamennyi anyagfajta és világ létrehozza egy jellegzetes tudatosságfajta lehetőségét, amely teljesen eltérő minden többiétől. Gondoljunk csak a fizikai, az emócionális és a mentális tudatosság közötti különbségre!
2A különböző világok kölcsönösen áthatják egymást. Ugyanazt a teret foglalják el, e közös térnek különböző dimenziói és különböző időmúlásuk vagy időtartamuk van.
3A 49 atomi világ együtt egy gömböt alkot. Ez a gömb a kozmoszunk. A fizikai világban (49) ez a galaxisunknak felel meg a csillagok billióival (1012).
4A végtelen ősanyagban korlátlan számú kozmosz számára van hely. Tehát a megnyilvánulás valamennyi stádiumában léteznek kozmikus gömbök. Vannak olyan épülők, amelyek még nem formálták meg a fizikai világukat, ezért láthatatlanok számunkra. Mások, tetemesen öregebbek, amelyek már elérték céljukat és a felbomlás folyamatában vannak, ugyancsak láthatatlanok.
5 Egy olyan kozmoszt, mint a miénk, gömböket magába foglaló gömbök (emberi nézőpontból) áttekinthetetlen teljessége alkotja: naprendszerek csoportosulásai, naprendszerek, bolygók.
3.8 Naprendszerek
1A 49 atomi világ, amelyek együtt alkotják a kozmoszunkat, egy meghatározott tervnek megfelelően épült fel. Ezek hét világsorozatot formálnak, amelyek mindegyike hét-hét világ sorából áll.
2A hét legmagasabb világ a kozmoszban, 1–7, képezik az alapját az összes alacsonyabb (8–49) megnyilvánulásnak. A világok következő hetese, 8–14, a legmagasabb hét világ arányosan leskálázott másolata, a tudatosság és mozgás számára is sokkal korlátozottabb lehetőségekkel ezekben a világokban. A harmadik hetes, 15–21, analóg módon egy leskálázása vagy dimenziócsökkenése a 8–14 világoknak.
3A világok legalacsonyabb hetese tehát a 43–49. Ez az anyag építi fel a naprendszereket. A naprendszerek gömbök, a kozmosznak roppantul leskálázott másolatai mindenben, amely maga után vonja a tudatosság és akarat kinyilvánításának redukcióját ebben a rendkívül összetett anyagban.
4Tehát a naprendszerek legalacsonyabb világa a 49-világ, a fizikai világ. A naprendszerek milliárdjai (109) még nem érkeztek el a fizikai anyagszerűségig a megnyilvánulásukban. Milliárdjaiban véglegesen felbomlott a fizikai világuk. A galaxisunk számunkra látható csillagai csak egy töredéke a teljes számuknak.
5Hasonlóan a 2–42 kozmikus világokhoz, a hét legalacsonyabb atomi világ 43–49 is a magasabb atomi világokban és világokból formálódik. A 43-világ a kiinduló pont és az anyag az egymást követő alacsonyabb világok számára „lefelé” a 49-világig.
6A hét naprendszervilág saját nevet kapott:
43 manifesztális világ
44 szubmanifesztális világ
45 szuperesszenciális világ
46 esszenciális világ
47 kauzális-mentális világ
48 emócionális világ
49 fizikai világ.
7Egyébként ezek a világok, ráadásul legegyszerűbben, a számjegyeikkel nevezhetőek meg.
3.9 Molekuláris anyag
1A naprendszerekben az atomi anyagukból, 43–49, formálódik a molekuláris anyag. Minden egyes atomfajta megformál hat, egymást követően alacsonyabb molekulafajtát. Így 42 molekulafajta van a naprendszerben.
2A molekulafajtákat a 2-7 számjegyekkel, az atomfajtákat az 1-es számjeggyel jelöljük. A naprendszerekben tehát 49 fő anyagfajta van: 7 atomfajta és 42 molekulafajta. Ezeket a következőképpen jelöljük: 43:1-7 (manifesztális anyag), 44:1-7 (szubmanifesztális anyag) stb. a 49:1-7 (fizikai anyaggal) bezárólag.
3A molekulafajták a kozmikus atomfajtákkal analóg módon képződtek. Számos manifesztális atom (43:1) alkot egy 43:2 molekulát, számos 43:2 molekula alkot egy 43:3 molekulát és így tovább. Minél alacsonyabb a molekulafajta a 43:2-7 sorozatban, annál több 43-atom van a molekulában. Ennek megfelelően a 44:1-7 sorozatban a 44:7 tartalmazza a legtöbb 44-atomot.
4A következő meghatározások az egyedüliek, amelyek ezoterikailag tarthatóak: Az atomokat monádok alkotják; minél alacsonyabb az atomfajta, annál több monádot tartalmaz az atom. A molekulákat atomok alkotják; minél alacsonyabb a molekulafajta, annál több atom van a molekulában.
5A hat 49:2-7 molekulafajta egyedi elnevezést kapott:
(49:1 atomi)
49:2 szubatomi
49:3 szuperéteri
49:4 éteri
49:5 gáznemű
49:6 folyékony
49:7 szilárd.
6Ne feledjük, hogy amit a tudomány atomnak tart, az nem az igazi fizikai atom, 49:1, hanem egy éteri molekula, 49:4. Jelenlegi módszereivel a fizikai tudomány képtelen lesz eljutni a valódi fizikai atomig.
7Az atomi anyag és a molekuláris anyag szerkezetében és funkciójában eltérő.
8A 49 atomi anyag mindenhol létezik a kozmoszban és így a 48 szuperfizikai atomi világ ugyanazt a teret foglalja el, mint a fizikai világ, a 49-világ.
9A 42 molekuláris anyag csak a naprendszerekben létezik és bennük a napokra és bolygókra korlátozódik. Azonban e gömbök között a tér nem üres, hanem atomi anyagból 1–49 áll.
10A nap atomi és molekuláris anyagból áll. A bolygók esszenciális (46:2-7), kauzális-mentális (47:2-7), emócionális (48:2-7) és fizikai (49:2-7) molekuláris anyagból épülnek fel.
11A molekuláris anyagok minden bolygóban koncentrikus gömböket alkotnak. A legnagyobb gömb a 46:2-7, benne következik sorjában 47:2-7, 48:2-7 és 49:2-7, három egyre kisebb gömb, a nagyobbak felölelik az összes kisebbet. A magasabb molekuláris anyag átjárja valamennyi alacsonyabb fajtát és gömbje túlterjed az alacsonyabb anyagok gömbjén. A fizikai látható gömb (49:5-7), a számunkra látható bolygó, tehát ez a legbelső, legdurvább magja a tágabb értelemben vett, így számottevően nagyobb bolygónak. Egy kisebb méretben hasonló a kapcsolat az ember fizikai szervezete és a magasabb burkai között, amelyek együttesen alkotják az auráját. Minden bolygónak van „aurája”.
12A nap egyik funkciója az atomi anyag transzformálása molekuláris anyaggá. Csak a legalacsonyabb molekulafajtáját, a gázburkát (49:5), látjuk.
3.10 Néhány tény a mozgás aspektusról
1Semmi sincs nyugalomban a kozmoszban. Minden mozgásban van, és mindaz, ami mozog, anyag. A mozgásaspektushoz tartozik minden esemény, minden folyamat, minden változás. Szintén a mozgás kifejeződése az erő, az energia, a vibrációk, a hang és a fény (magába foglalva a színeket).
2A hylozoikában a mozgásnak három jellegében eltérő oka van felsorolva:
dynamis
anyagi energia
akarat.
3Az ősanyag dinamikus energiája, az őserő, a dynamis, az eredete minden mozgásnak, és a forrása minden erőnek a kozmoszban. A dynamis teremti és tartja fenn a monádokat, adja nekik az önmozgásukat és benne rejlő erejüket.
4A dynamis tevékenysége a monádokban az oka az energia-tevékenységnek az összes összetett anyagban. Azonban minél összetettebb az anyag, az egyre durvább részecskék annál jobban akadályozzák a monádokat, és ezért annál gyöngébb az energia-tevékenységük. A legdurvább anyag legalacsonyabb világában, a fizikai világunkban, a mozgás majdnem megáll. Azt mondjuk, hogy az anyag szilárd állapotú lett.
5Az anyagi energia ugyanaz, mint a mozgásban lévő anyag. Minden magasabb anyagfajta (atomfajta) az alacsonyabb fajtákhoz viszonyítva energia. Ez annak tulajdonítható, hogy minden anyag dinamikus anyag és, hogy a magasabb anyagnak természetesen egy nagyobb dinamikája vagy energia hatása van az alacsonyabb anyagon.
6A magfizikusok úgy hiszik, hogy az anyag anyagtalan energiává oszlik fel, a hylozoikusok fenntartják, hogy nem ez történik. Valójában az alacsonyabb anyag részecskéi feloszlanak a következő magasabb anyagfajta részecskéivé. Ez utóbbiakat a fizikai tudomány nem képes megállapítani, mert átcsúsznak azokon a nagyszemű hálókon, amelyeket a fizikai műszerek szolgáltatnak. Azonban mérhető ezek roppant nagy energiahatása, amint hatást gyakorolnak az alacsonyabb anyagra, és ebből ered a fizikai tudománynak a tévedése.
7Itt szintén felhasználhatjuk az előbbi, vörösen izzó vas példánkat. Az izzó fémből sugárzásként kiáramló energia anyag, és nem kevésbé anyagi, mint a vasdarab maga. Minden energia anyag. A különbség a kettő között, amit a fizika anyagnak és energiának nevez, az egy különbözés az anyagfajták dinamikájának foka között, amely anyagfajták különböznek az atomi összetételükben, és ezáltal különböznek a mozgásállapotukban.
8Az akarat a 4.8 fejezetben kerül kifejtésre.
3.11 Tér és idő
1A tér anyag. A kozmoszban nincs űr. Ami vákuumként jelenik meg az alacsonyabb fajta anyagformák között, az egymást követő magasabb anyagfajtákkal van kitöltve. És a monádok a kozmikus gömböt teljes terjedelmében kitöltik.
2Minden egyes atomi anyagfajta létrehozza saját világát és saját térfajtával rendelkezik. A tér alacsonyabb fajtái benne vannak az összes magasabb fajtákban. Ezért mondható, hogy a 49-világ háromdimenziós, a 48-világ négy- és a 47-világ ötdimenziós. Az egymást követő magasabb világok dimenzióinak növekvő száma, és az alacsonyabb anyagfajták átitatódása valamennyi magasabb fajtával ugyanannak a ténynek kétféle módon történő kifejezése. A tér anyag.
3Az idő nem más, mint mozgás vagy változás. Az idő mérése különféle események, anyagi változások összehasonlítása egymással. Változás nélkül nincs idő. Ezért mondják, hogy az ősanyag „túl van az időn”.
4Az időnek nincs dimenziója. Az idő negyedik dimenziókénti elgondolása az anyagi valóság és matematikai értelmezése szétválasztásának képtelenségéből fakadt. Természetesen gyakorlatias beilleszteni az időt, mint negyedik tengelyt egy koordinátarendszerbe az általános három dimenzió mellé. De ez nem teszi dimenzióvá az időt a valódi világban. Lehetséges kétdimenziós rendszereket is készíteni, ahol az idő a második dimenzió. Ugyanazt a logikát használva kijelenthetnénk, hogy csak két dimenzió van, egy a térnek és egy az időnek. E ténynek egyedül elegendőnek kellene lennie a gondolkodási hiba felfedésére. A dimenzió fogalma a térhez, így az anyagaspektushoz tartozik, nem tartozhat az időhöz vagy a mozgásaspektushoz. Minden más állítás egyszerűen értelmetlen. A negyedik dimenzió, amely áthatja a fizikai világot, az az emócionális világ.
5Az időnek és térnek ugyanaz az összetévesztése mutatkozik meg abban az elbűvölő, de hibás elképzelésben, hogy az idő „folyhat visszafelé”, és hogy utazhatunk visszafelé és előrefelé az időben mint valami tájon, és beavatkozhatunk a múlt és jövő eseményeibe. Ezt ugyanis cáfolja a létezés alapvető törvénye, az ok-okozat törvénye. A valóság nem ismerése nyilvánvalóan olyan nagy, hogy tapasztalat híján elhibázott analógiákhoz fordulnak, amely eltérít a valóságtól.
6Az ok-okozat törvénye azt jelenti, hogy minden, ami megtörténik, az összetett okok hatásaként történik. A múlt és jövő, ok és okozat párok, elválaszthatatlan egységek. A múlt úgy érkezik meg az átalakuló energiáival a jövőbe, hogy a jelen mindig előre meghatározott a közelmúlt által, és a közeljövő előre meghatározott a jelen pillanat által.
A fenti szöveg magyar fordítása: Section Three of The Explanation by Lars Adelskogh. Copyright © 2004 by Lars Adelskogh.
Javított 2010 július 12