TIZENEGY

A táblázat megkönnyíti az anyag összetételének, az aspektusok összefüggéseinek, a hét típusnak és osztálynak az elemzését.

1	1	2	3
2	1	2	3
3	1	2	3
4	1	2	3
5	1	2	3
6	1	2	3
7	1	2	3

                                     1 = az akarataspektus (mozgásaspektus)
                                     2 = a tudataspektus
                                     3 = az anyagaspektus

¹A legfontosabbak között van az, amit a hylozoika tanít nekünk, hogy minden energia. Minden anyag. Minden anyag mozgásban van. És a mozgásban lévő anyag nem más, mint energia.

²Az egymásba fűződő energiák óriási óceánjában élünk. Az energiák alacsonyabb vagy magasabb fajtájúak. Ezek felfoghatóak vagy felfoghatatlanok az emberi értelem számára. Az energiák az ember közelében keletkeznek, vagy roppant nagy távolságból jönnek hozzá. Az energiák pszichológiai típusokat képviselnek – az ember számára felfoghatóakat vagy felfoghatatlanokat – mert minden a fejlődés változatos stádiumaiban lévő életet is él. Az energiák rövid életűek vagy viszonylag hosszan tartóak. Az energiák ciklikusak, visszatérnek számunkra kiszámítható és így előre látható ritmusban; vagy olyanok, amelyek előre nem láthatónak és kiszámíthatatlannak tűnnek. Csak a legmagasabb vagy a hetedik isteni birodalom egyénei rendelkeznek a kozmoszban lévő összes energia teljes ismeretével és képesek teljesen uralni azokat.

³Az emberiségnek a létezés energia- vagy mozgásaspektusáról meglévő tudatlanságának egy bizonyítéka az, hogy mindent – természetet, embert, társadalmat – statikus, mechanikus, kizárólag anyagi dolognak tekintünk és nem dinamikus, élő energia-jelenségnek.

⁴Számos emberi probléma, az életnek valamint a tudásnak a problémái, csak akkor oldhatóak meg végérvényesen, ha általánossá válik az a belátás az emberek között, hogy „minden energia”. Néhány példa rá:

⁵Az embert, állatot és növényt még mindig csak egy darab fizikai anyagnak, kémiai robotnak tekintik. Viszont csak magasabb energia képes életet adni a kémiai építménynek. Amikor ez az életenergia átmenetileg és részlegesen eltávozik a fizikai szervezetből, a teremtmény elveszíti a tudatosságot. Amint véglegesen eltávozik, a fizikai szervezet meghal. A kémiai összetétele azonban ugyanaz marad a halál pillanatában is, így az nem alapvető. A fizikalizmus nem képes megoldani az élet és halál misztériumát.

⁶Mindenben van egy törekvés a lényen belüli és a környező világgal kapcsolatos célirányosság, értelem, harmónia felé. A fizikai szervezetben ez a törekvés egészségként és szépségként nyilvánul meg. És ez mindig a fizikai szervezet saját energiáinál magasabb energiák okozata. Minél magasabbak az energiák, annál magasabb fokú a célirányosságuk, annál nagyobb a harmóniájuk mindennel. Az egészség zavartalan harmónia, a kauzális energiák akadálytalan működése a fizikai szervezetben az éteri burkon keresztül. A betegség egy gátlás a közöttük levő burkok – mentális, emócionális, éteri – valamelyikében. Amikor az orvosok kezdik megérteni ezt, akkor az orvostudomány az eddigi legnagyobb forradalmát fogja tapasztalni.

⁷Minden tevékenység energia, egy ok, aminek elkerülhetetlen okozata van. Itt ami a lényeges, az a fizikai cselekvést megelőző gondolatok és érzések minősége. Alacsony gondolatok és érzések, gyűlölködők, egoisták, szabadon tevékenykedve ártanak másoknak. A cselekedetek fizikai okozatai gyorsan elmúlhatnak. De a mögöttük lévő tudatosság energiái hosszú életűek, széles pályát futnak be a létrehozójától, míg előbb vagy később visszatérnek, eltalálva a létrehozóját ugyanazzal az okozattal.

⁸Az emberek világában minden a pénz körül forog, amit valamiféle anyagi dologként fognak fel. Azonban a pénz elsődlegesen energia, még ha a legdurvább fajta is. És az energiának szabadon kell áramolnia ahhoz, hogy életet, egészséget és jólétet adjon. Amikor a fizikai szervezetben az energiák gátlódnak, egyenlőtlenül oszlanak meg, akkor egyes fizikai szervek túl keveset és mások túl sokat kapnak, és ez betegséghez vezet, ami az egész rendszerre kihat. Amikor a pénznek nevezett energiának nem engedik, hogy szabadon áramoljon a közösségben, akkor a társadalmi test megbetegszik. Drámaian megemelkedik a gazdagsága a kisebbségnek, mialatt a többségnek rosszabb és egyre rosszabb. A betegség kiűzésének tevékenysége létrehoz egy lázas krízist a fizikai szervezetben és a közösségben valami hasonlót: egy társadalmi forradalmat. Ez – mint minden krízis – halálhoz vagy gyors gyógyuláshoz vezet.

⁹Amikor a pénz energiaoldala általánosabban elismert lesz, akkor az emberek jobban meg fogják gondolni mire költik a pénzüket. Az lesz számukra az első kedvező lehetőség arra, hogy megértsék az energiák feljavításának vagy nemesítésének az ezoterikai alapelvét. Amikor a pénzt jó célokra költik, úgy mint az evolúció és az egység hasznára, akkor az energiák minősége emelkedik, aminek egy nemesítő okozata van a teljes pénzforgalomra és ezáltal az egész társadalomra is. Amikor az emberek az energiák áramlásának látják a jelentőségét és nem a mozdulatlanságának, akkor fognak véget vetni minden olyannak, ami elősegíti a pénz lekötését és elzárását, mindenekelőtt a kamatot, ami egy számottevő társadalmi rossz.

¹⁰Összefoglalva: Amikor az emberek felfedezik, hogy mindennek van egy energiaoldala, akkor fogják megtenni az eddigi legnagyobb belátásukat. Amikor megértik, hogy mi az energia, meglátnak valamit az energiák korlátlan változatosságából, akkor lesznek tudatában a minőségek fontosságának: magasabb és alacsonyabb, építő és romboló, ideális és sablonos. Ily módon fog először tudatossá válni a magasabb, a szép, a jó, az igaz, a harmonizáló iránti törekvés az emberiség történelmében. Az egyének jelenlegi törekvését – mely olyan, mint mindenki másé – akkor fogja kiszorítani a tökéletességre való tudatos törekvés.

¹Minden a legmagasabb (1) világból indul, végül visszatér a legmagasabb világba, legelőször és végül is a legmagasabb világtól függ.

²Végső soron és eredendően minden ősatomokból vagy monádokból áll. Őket a legmagasabb hét világ (1–7) egyikén keresztül hozták a kozmoszba, a megnyilvánulásba. Ez a kezdettől fogva azzal a bélyeggel látja el őket, hogy minden monád a hét alaptípus egyikébe tartozik.

³A hetes az alaposztás minden számára az anyagaspektusban, tehát az anyagtípusok és az anyagi energiák számára is. A hetes abból következik, hogy az alaphármasból – mozgás-, tudat- és anyagaspektus – maximum hét alapkombinációt lehet létrehozni (lásd a fejezet elején található táblázatot). Ezek az alapjai a hét típusnak.

⁴Az első három típusban a mozgásaspektus erős. Ez főképpen az első típusban nyilvánvaló, ahol mind a három aspektus erős és egyenlően erős. A második típusban a tudat gyengébb, mint a mozgás, viszont erősebb, mint az anyag. A harmadik típusban az ellenkezője: az anyag gyengébb, mint a mozgás, viszont erősebb, mint a tudat. Ezáltal e három típus nevezhető meg a három aspektus – mozgás, tudat és anyag, ebben a sorrendben – legjellegzetesebb kifejeződéseként.

⁵A fennmaradó négy típus az alapminta további változatai az összetettebb anyagban. Az a közös ebben a négy típusban, hogy a mozgásaspektus nem lehet már a legerősebb – azok a kombinációk kimerültek. Helyette a tudataspektus uralkodik – a negyedik és a hatodik típusban – vagy az anyagaspektus – az ötödik és a hetedik típusban. Mi a helyzet a mozgásaspektussal ekkor? A negyedik típusban gyengébb, mint a tudat, de erősebb, mint az anyag. Az ötödik típusban gyengébb, mint az anyag, de erősebb, mint a tudat. Majd elérkezve a hatodik és hetedik típushoz, látjuk, hogy a mozgásaspektus a leggyengébb, aminek így kell lennie. A hatodik típusban a mozgást uralja az anyag, amit pedig a tudat irányít. A hetedik típusban az ellenkezője van: a mozgást a tudat uralja, viszont az utóbbi az anyaghoz alkalmazkodik.

⁶A fentiek vonatkoznak azokra a monádokra, amelyek a legmagasabb hét világban vannak. Amikor a monádokat ezt követően egyesítik az egyre alacsonyabb anyagba, hogy felépítsék a 8–49 világokat, a hetes felosztás hat sorozatban ismétlődik: 8–14, 15–21, 22–28, 29–35, 36–42, 43–49. A hét legmagasabb kozmikus világ tehát az alapja mindennek a kozmoszban. Ezek alkotják a kozmikus tervrajzot, az összes alacsonyabb megnyilvánulás mintázatát.

⁷Ezzel kapcsolatban szükséges a következő két alapelv tanulmányozása és kezdeti megértése: analógia és dimenzió-redukció.

⁸Az analógia jelenti a hasonló ismétlődését: az első sorozat első világa vagy típusa a legjobban a többi hat sorozat első világainak vagy típusainak felel meg vagy harmonizál velük. Valami, ami jellemzi az 1-világot újra megjelenik a 8, 15, 22, 29, 36 és 43-világokban. Valami, ami a 7-világ sajátossága, visszatér a 14, 21, 28, 35, 42 és 49-világokban. És így tovább.

⁹A dimenzió-redukció azt jelenti, hogy az analógia, az ismétlés sosem lehet pontos, hanem minden alacsonyabb sorozat magában foglal egy további eltérést az alapmintától, egy további gyengülését az erejének és tisztaságának. A minőségnek ez a romlása, gyengülése főképpen a mozgás- és tudataspektusban figyelemre méltó.

¹⁰Még akkor is, ha a másolatok minden egyes alacsonyabb hetes sorozattal romlanak, azért az analógia elve magában foglalja azt, hogy a magasabb világokkal kapcsolatosan legalább érdekfeszítő analógiákat képesek vagyunk felvázolni annak alapjaiként, amit a dolgok állapotának ismerünk az alacsonyabb világokban.

¹¹Tehát, például a négy páratlan típus, az 1, 3, 5, 7 egészében véve a létezés objektív oldalának a kifejezői, a három páros típus, a 2, 4, 6 a szubjektív oldalának a kifejezői.

¹²Jóllehet lehetséges a számunkra megérteni az analógia és a dimenzió-redukció törvényét, azért még az 1–42-világokban található kozmikus típusok alapvetően felfoghatatlanok a negyedik és ötödik természeti birodalom egyénei számára

¹³Ameddig emberek vagyunk, addig legfeljebb az esszenciális világ és a négy alacsonyabb naprendszer-típus, 4–7 realitásának a kezdeti megragadására vagyunk képesek. Az ötödik természeti birodalom egyénei törekszenek megérteni a szubmanifesztális világot (44-világ), ami közös a teljes naprendszerben, és a hat naprendszertípust (2–7).

¹⁴Képtelenek vagyunk megragadni az ezen túli valóságot, azt ahogy a három aspektus kifejeződik magasabb világokban, magasabb típusokon keresztül. Megadták nekünk azt az ismeretet, hogy létezik anyag, tudat és mozgás minden magasabb valóságban, viszont olyan mértékben eltérően nyilvánulnak meg attól, amit mi tapasztalunk, hogy nem érthetjük meg azokat. A következő információ elegendő lesz.

¹⁵Az anyag inkább fényként mint valamiféle anyagiként nyilvánul meg az emócionális világ magasabb régióiban (48:2,3). Ez a fényhatás élénkül minden egyes magasabb világgal. Már a mentális világ anyaga úgy fénylik, mint a nap, vakító a felkészítetlennek. Az intuíciók (47:1-3) gondolatformát nem hoznak létre, de – objektíven – villám-jelenségek. Az esszenciális világtól (46) kezdődően az anyagnak nincs jelentősége, kivéve mint a tudat és a mozgás szükséges alapja.

¹⁶Már az esszenciális világban a tudat természete annyira eltérő attól, amit jelent nekünk embereknek a tudatosság, az értelem, a szeretet, az intelligencia stb., hogy az összes fogalmunk – ami az emberi tudatlanságon alapul – balul üt ki. Hogyan lehetne különben egy olyan valóság, ahol megszűnik minden szembenállás a többi társ-lénnyel, és ahol mindennek az egysége az egyetlen valóság?

¹⁷A szuperesszenciális világtól (45) minden egyes magasabb világgal erősödik az akarataspektus. Már a szubmanifesztális világban (44) az egyének úgy fogják fel az akaratot, mint az alapvető valóságot, hogy az akarat a képesség, ami teszi a jót az egészért. Minden tudatosság alárendelődik ennek az akaratnak, ennek az eszközévé válik.

¹⁸Az ember világaiban a hét típus főleg a következőképpen fejeződik ki:
           1 Akarat, erő, szándék
           2 Szeretet, bölcsesség, egységre törekvés
           3 Aktív intelligencia
           4 Harmónia a konfliktuson keresztül
           5 Tudomány és technológia
           6 Idealizmus, ideológia
           7 Szervezés, módszer, rendszertan.

¹⁹A hét típus mindenben létezik, úgy hogy minden egyén, minden lény, minden naprendszer, minden bolygó, minden burok vagy aggregátum, minden aggregátum-központ erősebben kifejezésre juttat egyet a hét típusból, mint a többi hatot, amelyek azonban szintén közreműködnek. Egy típushoz tartozás azt jelenti, hogy a típus a meghatározó, nem azt, hogy az kizárja a többi hatot.

²⁰Minden monád a kezdetektől fogva a hét típus egyikéhez tartozik. Egy típushoz tartozás azonban nem végleges. A fejlődés folyamatában az egyénnek kedvező lehetőségei vannak a különféle burkokban az összes típus tulajdonságainak elsajátítására. Ez szükséges annak a mindenoldalúságnak az elsajátításához, ami mindenkinek a végső sorsa. Azt is saját maga dönti el, hogy melyik típust fogja végül megjeleníteni.

²¹Ezzel kapcsolatban azonban ne feledjük, hogy minden lény egyedülálló, hogy olyan sajátossággal rendelkezik, ami sosem veszik el. Ezért a típusát olyan egyedülálló módon jeleníti meg, amit nem lehetséges megismételnie vagy helyettesítenie senki másnak. Ez a magyarázata annak, hogy miért szükséges igyekezni minden lényt a sajátosságában megérteni, tolerálni és ráadásul méltányolni. Csak a tudatlan törekszik szabványosításra, egyformaságra a gondolatban és a tevékenységben.

¹Nincs anyag nélküli vagy anyagmentes energia. Minden energia anyagi. A kozmoszban minden energiának az anyagi alapja a monádok, az ősatomok. Az ősatomok hét eredeti kombinációja nem csak a tudatosság hét típusának lesz az alapja, hanem az energia hét típusának is.

²Az említett hét tudatosságtípus és hét energiatípus is leskálázódik minden egyes alacsonyabb hetes sorozattal. Az első alapenergia – még akkor is, ha egyre gyengébben – a 8, 15, 22, 29 stb. világokban nyilvánul meg a legjobban. A második alapenergia a legkisebb ellenállás törvényét követi a 9, 16, 23, 30 stb. világokon keresztüli fokozatos dimenzió-redukciója során.

³Amikor az alapenergiák a legalacsonyabb hetes világokba, a naprendszerek világaiba, 43–49 érkeznek, azok irányítását a naprendszerek kormányai veszik át, amelyek tovább skálázzák őket lefelé. A naprendszer hét atomi világának mindegyikében az energiák hat molekuláris energiává differenciálódnak. Minden naprendszer a bolygóival egy szerteágazó hálózatot alkot az összes ilyen energia szétosztása számára.

⁴A kozmikus energiák (1–42) szüntelenül aktívak. A leskálázott naprendszeri energiák (43–49) azonban periódikusan aktívak. Ez annak a törvénynek megfelelően történik, ami az aktivitás és passzivitás, a nappal és éjszaka, a működés és pihenés rendszeresen ismétlődő periódusaiban vagy váltakozó ciklusaiban működtet minden aktivitást a naprendszerekben.

⁵Azért, hogy egyáltalán lehetőség legyen arra, hogy élet létezzen és fejlődjön a viszonylag tehetetlen anyagú legalacsonyabb hét világban, a különböző életfenntartó energiákat muszáj folytonosan váltogatni. A nem szűnő váltakozás biztosítja magának az életnek az egyensúlyát.

⁶Ezt a fizikai világban a legkönnyebb észrevenni. Feszülés és ernyedés, működés és pihenés egyformán fontos az ember számára, hogy megtartsa az egészségét és jólétét. Ezenfelül, szükségtelen több pihenés, jól helyettesíthető változatos munkával.

⁷Egy másik példa az életerő a fizikai szervezetben. Ez öt különböző energiából áll, amelyek 24 percenként váltják egymást, tehát periódikusan kétóránként ismétlődnek. A hylozoikában ezeket Szaturnusz, Merkúr, Mars, Jupiter és Vénusz energiának nevezik.

⁸A hét alapenergia megtalálható minden világban, mindenfajta anyagi összetételben, burokban, lényben. A jelenlétük legnyilvánvalóbb jele az emberben a hét energiacentrum, ami megtalálható minden ember éteri, emócionális és mentális burkában. És most elérkeztünk a legalacsonyabb világokba, ahol ezek az energiák eléggé leskálázódnak ahhoz, hogy megértsük őket. A kozmikus és a naprendszeri energiák karaktere alapvetően felfoghatatlan nekünk embereknek, még akkor is, ha képesek vagyunk némi analógiát levonni.

⁹Az ember hét legjelentősebb burokközpontja a fizikai éteri, az emócionális és a mentális tudatosság és aktivitás szervei. Továbbá ezek csatornák vagy bejáratok a még magasabb tudatosság- és energiafajták számára. Ezek a változatos durva fizikai szerveknek a magasabb anyagban lévő hasonmásai. A nekik megfelelő burkokban való elhelyezkedésük is megadható ezekhez a fizikai szervekhez viszonyítva.

¹⁰A fejtetőközpont azoknak az energiáknak a székhelye, amik lehetővé teszik az intuíciót, a kauzális-esszenciális megértést és mindenekelőtt a képességet megvalósítani a megértést, az erőt, ami összeforrasztja a különféle személyiség-elemeket és teszi az egyént egy céltudatos, hatékony munkássá a jó szolgálatában. A jellemzője az egységre irányuló akarat. Ennek energiái mindig első típusúak.

¹¹A szívközpont azoknak az energiáknak a forrása, amik lehetővé teszik a szeretetet, a ragaszkodást, a csodálatot, az idealizmust, az önfeláldozást és a szolgálatot. Ennek tudatossága a magasabb emócionalitás, mindenekelőtt mindaz, ami ébresztője vagy hordozója az esszencialitásnak. Ennek jellemzője a szív közvetlen megértése. Ennek energiái mindig második típusúak.

¹²A napfonatközpont a melegágya azoknak az erőknek, amik arra törekszenek, hogy az embert az alacsonyabb emócionalitásban, a félelem és bátorság, kétség és remény, öngyűlölet és önszeretet közötti ingadozásban, az illúzióikban, a vakbuzgóságban, a pszichizmusban és a médiumizmusban tartsák. Ennek jellemzője az elvakultság. Ennek energiái mindig hatos típusúak.

¹³A fennmaradó négy főközpontot – az alapközpontot (a gerincoszlop tövénél), a keresztcsontközpontot (az ágyéki területen), a torokközpontot és a homlokközpontot (a két szem között) – nem lehet egyértelműen összekapcsolni olyan alaptípus egyikével sem, mint az előzőekben említett három központot. Mert e négy típusa aszerint változik, ahogy az ember egy magasabb stádiumába érkezik a fejlődésnek vagy speciális tapasztalatokra szorul.

¹⁴Általában elmondható, hogy az alapközpontnak (negyedik vagy ötödik típus) és a keresztcsontközpontnak (harmadik, ötödik vagy hetedik típus) csak fizikai jelentősége van mint a mozgás és a szexualitás központjai, külön-külön. A torokközpont (harmadik vagy ötödik típus) és a homlokközpont (negyedik, ötödik vagy hetedik típus) a székhelye külön-külön az alacsonyabb (47:6,7) és a magasabb (47:4,5) mentalitásnak.

¹⁵Ezek a finomabb anyagnak a burokközpontjai a nekik megfelelő típusú energiákkal, amelyek az embert azzá teszik ami, jobb vagy rosszabb feltételeket nyújtanak a számára, hogy érvényesüljön az élet minden területén. A burokközpontok az okai a fizikai szervezet szerveinek, főleg az endokrin mirigyeknek. Zavar vagy gyenge aktivitás néhány központban megnyilvánulhat számos módon: mint fizikai vagy „mentális” (pontosabban: emócionális) betegség, túl- vagy alulaktivitás, jellemváltozás stb.

¹⁶Az átlagembernek – aki az emberiség jelenlegi általános fejlődési stádiumában van – a rekeszizom alatti három központja van erőteljesen aktiválva, viszont a rekeszizom fölötti négy csak gyengén aktív. A négy magasabb közül csak a torokközpont, ami erősen aktivált a civilizáció stádiumában levő értelmiségben. Az energia szempontjából az evolúció leírható, mint az energiák célirányos és rendszeres továbbítása a rekeszizom alatti központokból a fölötte levőkhöz, nevezetesen:

¹⁷Amikor az alapközpont energiái képesek feljutni a fejtetőközpontba, akkor lesz meg az embernek a kívánatos egyensúlya a mentális belátás és a fizikai tevékenység között. Jelenleg a legtöbb olyan ember, akinek belátása van az fizikailag passzív és a legtöbb fizikailag tevékeny embernek viszont kevés belátása van.

¹⁸Amikor a keresztcsontközpont energiái feljutnak a torokközpontba, akkor válhat az ember intellektuálisan alkotóvá is. Addig kizárólag fizikailag vagy szexuálisan volt alkotó. A szublimáció az a képesség, amivel a keresztcsonti energiákat úgy emeli a torokközpontba, hogy nem marad erő vagy figyelem a szex számára. Ez szabadítja fel a lehető legnagyobb mennyiségű alkotó energiát, például a művészi vagy a tudományos munka számára.

¹⁹Amikor a napfonatközpont energiái egyre inkább kapcsolatba kerülnek a szívközponttal és abszorbeálódnak általa, akkor alakítja át az ember az önző vágyait az embertársai iránti önzetlen szeretetté. Amikor képes az összes napfonatközponti energiát a szívközpontba emelni, akkor ő sebezhetetlen lesz minden gyűlölet-támadással szemben és egy emócionális géniusz lesz, akit az emberek szentnek neveznek.

²⁰Nem lehet elég erősen kihangsúlyozni azt, hogy ebben az evolúciós folyamatban a hajtóerő a tudatfölöttiből indul ki. E hajtóerő kauzális és esszenciális energiáinak kell aktiválnia és vitalizálnia a magasabb központokat, hogy vonzzák az alacsonyabb központok energiáit és asszimilálják azokat. Az ember ezt a tudatfölöttit a saját önzésének, sokrétű vágyainak a legyőzésével és a szolgáló élet élésével aktiválja. Más szavakkal: ahhoz, hogy az egyén sikeres legyen a tudatos munkájában az evolúció során, nem szabad összekevernie az okot az okozattal. Az életének a megváltoztatása az ok. Az energiák átirányítása az alacsonyabb központokból a magasabbakba az okozat. Nem származik semmi jó abból, ha valaki azt gondolja képes ellenkezőképpen eljárni: babrálja a központokat, meditál rajtuk stb. Éppen ellenkezőleg, nagy a kockázata annak, hogy komolyan megsérti az „elméjét és testét”.

¹Nyilvánvaló, hogy az emberi evolúcióról ebben a könyvben előzőleg adott kép teljesen leegyszerűsített. Fontos tények tömegét kellett említés nélkül hagyni az életismeretnek ebben az elemi bemutatásában. Azonban ebben a fejezetben és néhány továbbiban néhány jelentős adatot adunk az ember valójáról, eredetéről és sorsáról. Ez az információ a korábbi bemutatás kiegészítése és az ember elhelyezése egy nagyobb környezetben, az őt körülvevő élő univerzumban.

²Az összes monád nem halad egyazon úton az evolúcióban. A fejlődésnek számos párhuzamos útja van az ásványi birodalomtól az egyre magasabb birodalmakon át a naprendszerben. Az „emberi evolúció” a neve az ilyen utak egyikének, amelyik az út negyedik stádiumaként az emberi birodalmat tartalmazza. Ennek az evolúciónak az a jellemzője, hogy a monádjai triádok használatával fejlődnek.

³A „triád” szó jelentése „hármas egység”. Egy triád egy molekula és a következő két alacsonyabb atomfajta mindegyike egy-egy atomjának az egysége. A molekulának a negyedik molekulafajtának kell lennie egy olyan atomfajtából, aminek a megnevezése páratlan számú. Következésképpen a triádok egyedüli lehetséges fajtái a következők:

(1)     47:4, 48:1, 49:1 – első fajta vagy „első triád”
(2)     45:4, 46:1, 47:1 – második fajta vagy „második triád”
(3)     43:4, 44:1, 45:1 – harmadik fajta vagy „harmadik triád”.

⁴Továbbá egy triád egy viszonylag állandó egység. Nem oszlik fel úgy, mint az inkarnációs burok, viszont az egy molekulának és a két atomnak az egysége elkíséri a monádot az evolúciója során egy vagy több természeti birodalomban.

⁵A triád molekula és atomok evolúciós anyagból állnak, nem involúciós anyagból, mint a burkok. Ez azt jelenti, hogy a triád bizonyos mértékben „intelligens” és önaktív, még ha összehasonlíthatatlanul gyengébben is mint a monád saját maga.

⁶A három triád a tudatosságnak és az energiának olyan folytonos láncát alkotja, amelyik már az ásványi birodalomtól kezdve összeköti a monádot a naprendszer (43–49) összes világával. Ez teszi lehetővé a monádnak, hogy egyidejűleg több világban legyen tudatos. A szóválasztásra megjegyzés: a triádok csak nyújtják a lehetőséget. A monádnak saját magának kell aktiválnia az összes magasabb tudatosságfajtát és saját magának kell meghódítania az összes magasabb akaratfajtát kezdve alulról, a legalacsonyabb világtól, a fizikai világtól. Ebben az első triáddal kezd, ebből ered a neve is.

⁷Az a kölcsönhatás a monád és a burok között, az a tudati energiacsere közöttük, amelyik a monád evolúcióját eredményezi, nem közvetlenül, hanem közvetve történik. Ezt a triád közvetíti. A burkok tapasztalatai válnak a triádokévá, és a triád vibrációi határozzák meg a burkok durva vagy finom molekuláris anyag tartalmát. Az a vibrációs terjedelem, amiben a monád edzi a triádját, hogy érzékeljen és dolgozzon benne, határozza meg a monád evolúciós szintjét.

⁸A triád feladatai magukban foglalják: hogy megformálja és fenntartsa a burkokat, hogy legyenek központjai az energiacserének, hogy megalkosson egy elpusztíthatatlan emléktárat, hogy lehetővé tegye a monád számára az elsajátított képességek megőrzését, hogy megkönnyítse a monád számára a szerzett tapasztalások tanulságainak levonását, hogy koncentrálja és integrálja a monád háromszoros tudatosságát.

⁹Elsősorban és tulajdonképpen a triád-egységek a monád burkai, hatékony eszközei. Az involúciós anyagból álló burkok – az analógia alapján – a triádnak a burkai. Ez mind, mint minden a létezésben, egy hierarchikus rendszer.

¹⁰A monád egyszerre leginkább egy triáddal fejlődik és dolgozik. Az ásványi, növényi és állati birodalomban a monádnak a tudatossága és akarata az első triád kifejeződéseinek a területére korlátozódik. Csak az emberi birodalomban öntudatos a monád az első triádjában. Ezért nevezik az embert ezoterikailag elsőtriád-énnek, röviden első-énnek.

¹¹Az emberi birodalomban a kultúra stádiumától a monád képessé kezd válni a második triád, kezdetben csak a mentális atom használatára. Amikor a monád képes használni mind a három egységet és öntudatossá válik az esszenciális atomban, akkor megy át az ötödik természeti birodalomba, válik másodiktriád-énné.

¹²Azután a monád képes az első ént teljesen nélkülözni, amelyik akkor szétoszlik. A triádhoz tartozott atomok és a molekula végül elkülönülnek ősatomokra, amelyek ezáltal független evolúciós monádokká válnak és átmennek az ásványi birodalomba. Ez mind egy olyan rendszer, amiben mindenki segít és mindenkit segítenek.

¹³Egy hasonló folyamat történik akkor, amikor a monád meghódítja a harmadik triádját és ezáltal egy harmadik-énné válik.

¹⁴Az elsőtriád-énben az anyag a meghatározó, a másodiktriád-énben a tudatosság és a harmadiktriád-énben az akarat. Nem meglepő, hogy a planetáris hierarchia azt állítja, hogy az ember nem értheti mi a tudatosság vagy az akarat valójában. A három aspektus fejlődésének érdekes a sorrendje. Mivel nem fedezted fel, és amíg nem fedezed fel a létezés tudataspektusát, materialista vagy. Ennek a tudataspektusnak kell fejlődnie azzá, hogy a törvény ismeretével és szeretet–bölcsességgel uralkodjon, mielőtt megengedik az akaratnak, hogy uralkodó erővé váljon.

¹Az emberi evolúció útját követő monádok a naprendszerben történő evolúciójuk során három főstádiumon mennek keresztül. Az első stádium során a monádok az első triádban találhatók, és az ásványi, növényi, állati és emberi birodalmon haladnak keresztül, ebben a sorrendben. A második stádium során a monádok a második triádban léteznek, és az ötödik természeti birodalmon, az egység birodalmán haladnak át. A harmadik stádium során a monádok a harmadik triádban központosulnak, és a hatodik birodalmon, az első isteni birodalmon haladnak keresztül.

²A triád egy burok a monád számára és az élet a triádban a monád számára egy beburkolózás – egy megtestesülés, inkarnáció – a triád anyagába. Ezért ez a három stádium nevezhető a monád három főinkarnációjának a naprendszeri létezése során. Ennek során – ellentétben a sok „kis” inkarnációval, amelyben a triád saját maga öltözik involúciós anyagból készült további burkokba – nincs közbenső diszkarnációs időszak. A monád továbbhaladása az első triádból a második triádba és a második triádból a harmadik triádba egy pillanat alatt történik.

³A legjelentősebb eltérés azonban az egyén roppant átalakulása, amit a magasabb triádba történő belépése létrehoz. Az összes jó tulajdonság és képesség, amiket az egyén a sok inkarnációja során az emberi birodalomban elsajátított, de később lappangóvá váltak, most újra aktualizálódnak az eredeti erejükkel. Csak most lehetséges, hogy ezek mindannyian egymással valóban harmonikus kölcsönhatásban érvényesüljenek, ugyanakkor úgy, hogy az összes rossz tulajdonság végleg ledolgozódott. A monád teljes birtokába lép a „mennyország kincsének”, amit összegyűjtött, öntudatlanul, de saját munkájával.

⁴A monád egy magasabb triád-egységbe és mindenekelőtt egy magasabb triádba történő öntudatos és végleges átmenetelét nevezi a planetáris hierarchia „beavatásnak”. Hét beavatás van az öntudatos emberi evolúciós monádok részére a naprendszeren belül. A beavatások mindig a monád saját önaktivitásának az eredménye, viszont csak a szóban forgó bolygó planetáris kormányának intézkedésein keresztül váltak lehetségessé.

⁵A naprendszer az egyéni monádokkal analóg módon halad keresztül három főinkarnáción, mindegyik magában foglalja az anyagának (világainak és bolygóinak) a teljes átalakítását, a kollektív tudatosságának az emelését és az energetikai teljesítő képességének a növekedését. Ahogyan az élet a három triádban sorjában főleg az anyag-, a tudat- és a mozgásaspektus felé irányul, ugyanaz igaz a naprendszer három inkarnációjára is. A három inkarnációt régóta nevezik zöld, kék és vörös periódusnak. Minden naprendszer keresztülmegy ezen a három fázison.

⁶A naprendszerünk a középső fázisában van és a napunk egy kék nap (a magasabb világokban kék a színe). Tehát megelőz az evolúcióban minden napot, amelyik még az első, zöld fázisában van. Annak az élettörvénynek megfelelően, amelyik kimondja, hogy az idősebb segíti a fiatalabbat, a napunk küldi a sajátos tudatosságenergiáit a számos fiatalabb naprendszernek, a lakóknak, akiknek szükséges ez az ösztönzés, hogy felszabadítsák magukat az alacsonyabb anyagtól és igazodjanak a tudataspektus felé. E törvény alapján a mi naprendszerünk is fogadja a magasabb energiákat, amelyek mindenekelőtt felébresztik a tudatosságot a pusztán passzív „megértésből” és elmélkedésből a cselekvő és megvalósító élet felé.

⁷Ezeket az energiákat tizenkettő vörös naprendszertől kapja. Ezeket a naprendszereket régóta aszerint nevezik el, amelyik konstellációban vannak. Ezeknek az úgynevezett zodiákus konstellációknak adott neveket a mítoszok világából vették, a nevek szimbolikus formában kifejeznek valamit a tizenkét energia mindegyike jellegzetességeiből. Amikor ezek az atomi energiák megérkeznek a naprendszerünkbe, ezeket a nap fogadja, amelyik szétosztja őket a bolygóknak, miközben átalakítja őket a hét atomfajta molekuláris energiájává (a 43:1-et 43:2-7-té, 44:1-et 44:2-7-té, 45:1-et 45:2-7-té stb.). Ezeket a hét fő molekuláris energiafajtákat nevezik planetáris energiáknak. Ezek áramlanak a naprendszerünk összes bolygója között, oly módon, hogy a bolygók energiákat kapnak egymástól.

⁸Minden naprendszer és bolygó mindig a hét kozmikus típus egyikét képviseli főképpen, mindig a saját jellegzetes módján. A kozmoszban és a naprendszerekben minden jellegzetes és egyéni egyszerre.

⁹A naprendszerben minden ciklusokban történik, ez azt jelenti, hogy a természetnek minden folyamatát, legyen az rövid vagy hosszú, valamelyik meghatározott típus uralja. A megnyilvánuló energiák mindig típus-energiák, és a létrejövő aktivitások mindig típus-aktivitások. A maga részéről ennek az okozata, hogy minden folyamatban van valami egyéni, ami soha többé nem ismételhető, vagy az ismétlődésének nem ugyanaz az eredménye.

¹⁰Amit csak említettünk, az mind az emberiség legősibb tudományának, az asztrológiának a magyarázata. A naprendszerünk és a bolygónk más naprendszerekkel való kapcsolatainak ismerete talán a legfontosabb ismeret az élet valódi megértéséhez, mivel ez a legnagyobb lényekre, azok belső életére és kölcsönös kapcsolataikra vonatkozó ismeret. A csillagok és naprendszerek nem egy halott anyag nagy darabjai, ahogy a csillagászok szeretik szemlélni azokat, hanem gigantikus méretű és intelligenciájú élőlények, amelyek teljes mértékben képesek kezelni a dolgaikat. Mi icurka-picurka emberi lények nem kerülhetjük el azoknak az óriási energiáknak a hatását, amiket ők küldenek saját maguk között. Eközben ők roppantul ösztönöznek minket a tudatosság-fejlődésünkben úgy, hogy mi – sodródva az evolúció szelével – ennek nagy részét ingyen kapjuk.

¹¹Természetesen igaz, hogy ezeknek az ezoterikai ismerete igen kismértékben közös azzal az exoterikai asztrológiával, amiről a legtöbb asztrológus azt gondolja, hogy a „teljes igazság”. A csillagászok azt állítják, hogy a közönséges asztrológia babona, és teljesen igazuk van. Ez csaknem kizárólag a kozmikus és planetáris energiák két legalacsonyabb megnyilvánulásával – a fizikaival és az emocionálissal – foglakozik, mert a magasabb energiák tevékenységéről nem lehet kiolvasni semmit sem a jelenlegi módszerekkel készített horoszkópokból. Ezek a horoszkópok bizonyára meglehetősen alaposak lehetnek azoknak az embereknek a számára, akik teljesen hagyják magukat az emócionalitásuk által irányítani. A magasabb stádiumokban lévő egyének számára azonban ezek roppant megbízhatatlanok. Továbbá a horoszkóp nem láthatja előre az egyén sorsát. A szabadság törvénye kizárja ezt. Amikor egy nap az igazit, az ezoterikus asztrológiát nyilvánosságra hozzák, az elnyomja az összes ilyen megtévesztést. Akkor ráadásul általánosan fogjuk érteni a következő ezoterikai kijelentésnek az értelmét: „A bölcs ember irányítja a csillagjait, az ostobát azok irányítják.”

¹A fizikalisták úgy hiszik, hogy a létezésben minden mechanikusan történik. Ők úgy hiszik, hogy a természet folyamataiban megnyilvánuló célirányosság a véletlen terméke és egy átfogó kaotikus folyamat különleges esete.

²A hylozoika szerint az igazság a szöges ellentéte ennek: Általában mindennek van egy célja. A naprendszerben tevékenykedő mechanikai erők speciális esetei egy átfogó célirányosságnak. A mindent felölelő folyamat egy tervnek, egy ideának az eredménye. A teljes megnyilvánulás egy tudatos ideafolyamat, egy nem szűnő idea-alkotás.

³Vannak kozmikus ideák, naprendszeri ideák, planetáris ideák – annyi ideafajta van, amennyi atomi tudatosságfajta és atomi világ van a kozmoszban.

⁴Ez attól függ, hogy az összes ilyen szinten vannak intelligens lények, kollektív lények, akik tervezik az életterüket és életidejüket. Ezek a lények vagy monádok, akik kollektíven érkeztek az egyre magasabb isteni birodalmakba, vagy e monádok burkát alkotó monádok. Ezek olyanok, mint bármely jól kormányzott állam, amelyik mindegyikének saját kormánya van.

⁵Minden egyes kollektívának a legfelsőbb kormányzója egy monád, aki az expanziójában már elérte az eggyel magasabb birodalmat, viszont saját maga az áldozatot választotta és maradt szolgálni, mint a szükséges összekötő kapocs a magasabb birodalommal. Mindig kell, hogy legyen egy olyan uralkodó monád, aki kezeskedik arról, hogy a kormány döntései nem térnek el az eggyel magasabb kormány tervétől.

⁶Az egyéni önkényesség alapvetően kizárt. Az isteni kollektívák az életet fenntartó és fejlesztő kozmikus ideákat kezelik és a felelősségi területükön belül tökéletes pontossággal alkalmazzák. A naprendszeri kormány skálázza le a kozmikus tervet a saját szintjére és ezt a szoláris tervet közli a planetáris kormányokkal. A mi bolygónk kormánya leskálázza a szoláris tervet a planetáris szintre, és átruházza a hierarchiára annak felelősségét, hogy kidolgozza a terv részleteit a különböző természeti birodalmak számára a bolygón. Ennek az önmegvalósítás törvénye szerint kell történnie, ami megtiltja a magasabb lényeknek, hogy megtegyék azt, amit az alacsonyabb lények képesek megtenni. Isten a magáét teszi meg és nem a miénket.

⁷A hagyományos vallások helyesek abban az állításukban, hogy mi teljes egészében „magasabb hatalmaktól” függünk, hogy mi tartozunk az isteneknek azzal, hogy egyáltalán létezünk. De helytelenek abban a hitükben, hogy mi emberek képesek vagyunk valamilyen módon befolyásolni (megvesztegetni) az isteneket az imáinkkal vagy abban, hogy ők kedvelik a személyes imádatot, hogy emberi, mi több, túlontúl emberi tulajdonságokat feltételeznek bennük. Az istenek örömmel dolgoznak a Törvénynek engedelmeskedve és segítik ezzel az összes alacsonyabb életet felfelé, a fény felé.

⁸A planetáris kauzális világ a legalacsonyabb világ, ahol a planetáris terv olvasható egy hamisítatlan formában. Ez az oka annak, amiért Platón azt a világot az ideák világának nevezte. Az ideák világának az ideái az összegzése az összes jónak, igaznak és szépnek, ami egyszer megvalósul a mi bolygónkon és a mi emberiségünkben.

⁹Csak az emberiség elitje – az emberiesség és eszményiség stádiumában lévő egyének – képesek tisztán megérteni az ideák világának ideáit. Annyiban, hogy ezek az emberek képesek szavakban kifejezni a tapasztalataikat, képesek leskálázni az ideákat a kauzálisból a mentálisba, a perspektíva-gondolkodásba (47:5). A civilizáció stádiumában lévő értelmiség ebből képes felfogni az ideák részeit, leskálázni őket az emócionális elvgondolkodásba (47:6) és így vonzóvá tenni azokat a tömegek számára. Ebben a kétszeres redukcióban azonban elveszik az, ami lényeges az ideákban: az élet értéke, a perspektíva, a teljességbe való beillesztése. Ami megmarad, az talán néhány helyes gondolat, amelyet félreértettek és rossz összefüggésbe kerültek, amelyből egy dogmát, egy jelszót, egy ideológiát gyártottak. Ezzel az ideamaradékkal uralkodnak az emberiség kormányzói a még tájékozatlan tömegeken. Tehát még az eltorzítottságukban is az ideák kormányozzák a világot, teljesen ellentétben azzal, amit a filozófus Marx gondolt.

¹⁰A kauzális világ ideáinak – mint mindennek a létezésben – három aspektusa van. Az anyagaspektusukban az ideák annak a szépségnek a tökéletes formái, amit minden törekszik elérni a természetben, és amit az igazi művész igyekszik felfogni és visszaadni. A tudataspektusukban az ideák megvilágítják az élet célját és a megvalósításának a módját. Az akarataspektusukban az ideák célirányos energiák, amik lassan de biztosan emelik az alacsonyabb életet a magasabba.

¹¹A jó, amit az ember kíván és tesz, azáltal jó, mert az ideák világából fakadó erő, egy szennyezetlen áramlás az ideák világa életének forrásából. A szép, amit az ember felfog és megformál, azáltal szép, mert egy tiszta megnyilvánulása az ideálnak. Az igazság, amit az ember megért és hirdet, azáltal és csakis azáltal igaz, mert egy örök idea igazi hasonmása.

¹Mi emberek nem vagyunk egyedül. A tudósok kezdik elfogadni azt a gondolatot, hogy lehetnek más intelligens lények az univerzumban. Bár leragadtak annál a fikciónál, hogy az élet csak szerves fizikai lehet. Azt hiszik, hogy az intelligencia egyenlő egy magasan fejlett szerves fizikai idegrendszerrel. Ezért azt kell hinniük, hogy az ember nem találhat neki megfelelőt vagy felette állót sehol máshol, mint távoli napok bolygóin, ahol a természeti körülmények véletlenül alkalmasak a szerves fizikai anyag evolúciójára. Egy ilyen hit lényegében a magányosság bevallása, egy hit a szomszédok nélküli szomszédságról.

²A hylozoika alapvetően más módon tartja. Azt tanítja, hogy a teljes kozmosz a fejlődés minden stádiumában lévő élet egyetlen sokasága. Az élet eredetét felülről, a magasabb világokból származtatja, nem alulról a legalacsonyabb világból, mint ahogy a tudomány teszi. A terv, az idea, az alapminta és a hajtóerő mindig egy magasabb világból származik. Az eredmény csak nagyon ritka esetekben olyan szerves fizikai élet, mint a bolygónkon. Mert ez az életfajta a legkevésbé kedvező a tudatosság fejlődéséhez, és ahol ez megtalálható, ott mindig van rendellenesség, eltérés a normál rendtől, és egy kollektív rossz vetés eredménye.

³A naprendszerünk minden bolygóján laknak mind a hat természeti birodalomhoz tartozó egyének. Azonban csak a mi Terra nevű bolygónk az, ahol a második, harmadik és negyedik birodalom egyéneinek fizikai szervezete van. A többi bolygón a legalacsonyabb monádburok is egy aggregátumburok. Sok fajnak közülük az éteri burok a legalacsonyabb burka.

⁴Gondoljuk el mennyi időt és energiát kell nekünk embereknek felhasználni a fizikai szervezetünk táplálására, szállásolására és öltöztetésére, mennyi szenvedést okoz nekünk, mennyi szükségtelen törődést és helytelen figyelmet adunk neki! Akkor megértjük, mennyi mindent megvalósíthatnánk, ha nem kellene ezt az anyagdarabot hurcolnunk, hanem olyan könnyű energiaburkunk lenne, mint a többi bolygó lakosságának. Akkor a tudatosság fejlődésének adhatnánk osztatlan figyelmünket, a sajátunkénak és másokénak. Azonban a mi emberiségünk számára is el fog érkezni az idő, hogy éterizálódni fog. Ez csak akkor fog megtörténni, amikor a többség a tudatosság fejlődéséért fog élni és nem a fizikai szervezetéért, mint ahogy ma teszi.

⁵A többi bolygó emberisége a természet és az élet törvényeivel összhangban él, együttműködik a teljes élő természettel, szolgálja az alacsonyabb természeti birodalmakat a tudatosság-fejlődésükben. A Terra emberisége az egyedüli, ami az egoizmus és az élet elleni lázadás útját választotta.

⁶Ez a tény különösen nyilvánvaló a legközelebbi, nem is sejtett szomszédainkkal való kapcsolatunkban, azokkal, akik osztoznak velünk a Terra életterén. Ezek a szomszédok a diszkarnálódó emberek, a déva-evolúcióhoz tartozó lények és az ötödik és hatodik birodalom egyénei.

⁷Az úgynevezett holtak annyira emberek, mint mi az úgynevezett élők. A nem lényegbevágó különbség az, hogy nekik hiányzik a fizikai szervezetük az éteri burkukkal. A spiritiszták ismerik, hogy lehetséges kapcsolat az úgynevezett holtakkal és médiumaik ajánlkoznak elrendezni azt. Azonban az, hogy a kapcsolat lehetséges nem jelenti azt, hogy hasznos. Az érettségnek azt a pontját kell elérnie az emberiségnek, hogy ne tegye megkülönböztetés nélkül mindazt meg, amit lehetséges megtennie. Ez a belátás különösen a kutatók, az üzletemberek és a politikai vezetők számára szükséges. Amíg azt az óhajunkat, hogy kapcsolatba kerüljünk az úgynevezett holtakkal, az egoista vágyaink – gyász, sajnálat, kíváncsiság, szenzációhajhászás stb. – szabják meg, addig a megbízhatatlan transzmédiumok lesznek a kizárólagos csatornák.

⁸Azonban amint legyőzzük az önzésünket, megnyílik a lehetőség a diszkarnálódóknak, hogy alvás közben kapcsolatba kerüljenek velünk. Mert akkor mi szintén az emócionális világban és bizonyos mértékben hozzájuk hasonlóan, elszabadulva a két fizikai burkunktól, és az emócionális vagy mentális burkunkban központosult monáddal élünk. Az alvás során történő teljes ébrenlét az emócionális világban az egyedüli ésszerű mód az „élők” érintkezésére a „holtakkal”. Ez egy képesség, amit képezhetünk és a jövőben fel fogja váltani a transzmédiumizmust. Ekkor az érintkezés a két világ lakói között természetes, egyenlő alapon álló, építő és örömteli lesz mindkét fél számára.

⁹A durva fizikai szemünkkel látjuk, ahogy a föld, a víz és a levegő a bolygónkon a zsibongó, gazdagon fejlett és differenciált növényi és állati élet lakóhelye, és örülünk neki. Ha ráadásul az éteri szemünkkel láthatnánk az éteri világot (49:2-4), akkor közvetlenül tapasztalnánk annak az ezoterikai axiómának az igazságát, hogy „minden élet”. Akkor megfigyelhetnénk, ahogy a levegőt és a vizet számtalan, minden méretű, formájú és színű élő teremtmények töltik meg. Láthatnánk, ahogy a föld felett és alatt a szerves és az ásványi életformákat építik és fenntartják a megszámolhatatlan kicsi és nagy „energialények”. Tapasztalhatnánk, ahogy egy egész tájba – egy erdőbe, egy hegybe, egy tóba – lelket lehel egy óriási szellem, egy vidéki déva, aki alatt alacsonyabb osztályok számtalan segítői vannak.

¹⁰Akkor látnánk, hogy a népmese és a néphagyomány igazat mondott azzal, hogy tanúskodott ezeknek a lényeknek a létezéséről, de hazudott abban, amikor rosszindulatot és egyéb rossz sajátságokat tulajdonított nekik. Ezek a természetlények a Törvénynek megfelelően működnek együtt a természettel és az élettel. De mint rendesen az ember túlontúl könnyen hisz rosszat az idegenről és az ismeretlenről.

¹¹Ha felemelhetnénk az érzékelő képességünket az emócionális világra és még magasabbra, a mentális és a kauzális világra, akkor felfedeznénk a magasabb, fejlettebb lényeket, akik ugyanazon az evolúciós vonalon vannak, mint az alacsonyabb természetszellemek. A továbbiakban nem a természetszellemekről szólunk, hanem a dévákról vagy angyalokról. A választóvonal a két csoport között az alacsonyabb és a magasabb emócionális között halad és az emberi evolúcióban megegyezik az állat és az ember közötti határral. A dévák sosem voltak emberek és sosem lesznek emberek. Ők olyan monádok, akik egy másik, az emberi monádokkal párhuzamos evolúciót követnek.

¹²Az ásványi birodalom közös az összes evolúciós monád számára. Azután azonban a föld- és a vízevolúciónak nevezett két ágra oszlik, amelyik mindegyikéhez számos vonal tartozik. Csak a földevolúciónak egy vonala vezet – mohafélék, páfrányok, egynyári növények, bokrok, fák és emlősök – az emberi birodalomhoz. A földevolúció többi vonala és a teljes vízevolúció a dévabirodalomhoz vezet. Azok legtöbb vonalán a monádok az alacsonyabb növényekben vagy gombákban indulnak, folytatják olyan állatokban, mint a csúszómászók, madarak és halak, továbbhaladnak az éteri és emócionális természetlényekben. Van egy olyan vonal is azonban, ahol a monádok sosem inkarnálódnak szerves életformákba (növényekbe és állatokba). A magasabb éteri szinteken, a vízevolúció vonalai a levegőevolúcióban és a földevolúcióé a tűzevolúcióban haladnak tovább. Ez kapcsolatban van a mindenre kiterjedő polaritással a létezésben. Az emócionális világ magasabb régióiban a levegő- és a tűzevolúció egy egységes déva-evolúcióban forr össze.

¹³A dévák (magasabb emócionális, mentális, kauzális stb.) életfeladatai a bolygó és az élőlények anyag- és energia-aspektusának területén belül vannak. Ők építik a teljes élő valóságot, fenntartják azt, ellátják azt táplálékkal és energiával. Közben ők a munkafelügyelői és tanítói a természetlények számtalan csoportjának. A magasabb dévák, legalább mentális dévák (akik tudatosságban magasabbak, mint a normál ember), segítik a planetáris hierarchiát a tudatosságot fejlesztő munkájában. A működésük során főleg az inspirációt használják, a figyelmüket olyan embereknek szentelve, akik legyőzték az alacsonyabb emócionalitásukat és egoizmusukat és törekszenek jót tenni a teljességért. Sok érintkezési felületük van: művészet, irodalom, zene, kutatás és művelődés, vallás, egészség, jótékonysági munka, természet és vadvilág megóvása. A dévák, úgy a természetlények is kerülik a rosszindulatú, dühös, erőszakos egyéneket, viszont vonzódnak a szeretőhöz és a barátságoshoz. Élénken érdeklődnek és részvéttel vannak minden élő teremtmény iránt, tekintet nélkül a fejlettségi szintjére. Ezzel szemben közömbösek az ember mechanikai alkotásai iránt és idegenkednek minden olyantól, ami árt, szennyez és zavarja az élő természetet. A dévák sajátos módon jelképezik a létezés női, anyai, tápláló elemét. Ők azok, akikre Goethe, az ezoterikus gondolt, amikor írta: „Az örök asszonyi vonz odafent.”