ÖT
5.1 A tudatosság egysége
1Az anyagaspektusból szemlélve a kozmosz egy óriási változatosság és egyben egység. A monádok, amelyek végső soron a kozmosz egyedüli alkotói, elsősorban egyedek. Aggregátumokba egyesített egyedek. Kisebb aggregátumok belépnek nagyobbakba, a nagyobbak még nagyobbakba. Végül minden egybeépül egy egységbe. Ezt az egységet nevezzük kozmosznak.
2A tudataspektusból szemlélve, a kozmosz mindig egy egység. A kozmoszban egyetlen egy tudatosság létezik – a monádok tudatossága. És ebben a közös tudatban minden monádnak elveszíthetetlen részesedése van, attól kezdve, hogy aktualizálódott az egyéni monádtudat az involúció folyamatában.
3A tudat tehát a természete szerint kétféle, kollektív és egyéni. A kollektív természete az elsődleges. Az egyéni tudatosság másodlagos és a kollektív tudatból ered.
4Egy hasonlat: az óceán elsődlegesen víztermészetű, míg a vízcseppek, amelyek elkülönülnek tőle, azok másodlagosak. A kozmikus teljes tudat az összes monád tudatának teljes összege úgy, mint az óceán is az összes vízcsepp egyesülése. Ez az analógia annyira közeli, hogy eljuthatunk az egységtudat természetének felfogásához. Azonban a megértéséhez meg kell tapasztalnunk azt.
5Minden monádnak egyéni tudata van. Ezen felül minden összetett atomnak és molekulának van közös tudata. Minden aggregátumnak, buroknak, világnak, bolygónak, naprendszernek van saját teljes tudata. Minden anyagi összetétel, bármennyire laza és átmeneti, álljon akár csak kettő vagy három atomból, rendelkezik egy közös tudattal. E számtalan tudatközösség mindegyike rendelkezik saját emlékezettel is mindenről, amit létrejöttük óta tapasztaltak. Ez egy olyan emlékezet, amely megőrződik a jövő számára minden egyes alkotó atomban, és sosem veszhet el.
6Az evolúcióban és expanzióban minden magasabb világgal (49-világtól „felfelé”) a tudat egyre intenzívebb és kiterjedtebb, az energiák egyre hatékonyabbak és áthatóbbak. Ezért a monád az evolúciója és expanziója során minden egyes magasabb világba érkezéssel a valóságnak egy teljesen új felfogásával rendelkezik. A kilátás mérhetetlenül szélesedik minden egyes magasabb világgal, és az a felfogás, amelyik a valóság három aspektusának alacsonyabb világaiban megjelenik – a magasabb világokból szemlélve – menthetetlenül korlátozott. Ez a tény volt az eredeti jelentése annak a mondásnak, hogy a valóság „illúzió”, mivel nincs a valóságnak mindenre érvényes közös felfogása, csak a legmagasabb kozmikus világban (az 1-világban).
5.2 Kollektív lények
1Tehát minden világnak, minden bolygónak, minden naprendszernek stb. saját kollektív tudata van. Anyagi nézőpontból egy ilyen kollektíva egységes lényt alkot. Ez mindig egy burok egy olyan monád számára, amelyik számottevően előbbre jár az expanziójában (legalább egy természeti birodalommal), mint a burkot alkotó összes többi monád. Ez a monád uralja a burkot a tudatosságával és ő a burok „énje”. A burokban lévő többi monád a fejlődés nagyon eltérő stádiumában lehet. Az involúciós monádok közösen alkotnak burkokat az evolúciós monádok számára. Az evolúciós monádok kollektíven alkotnak burkokat az expanziós monádok számára.
2Egy példa tisztázni fogja ezt. Az összes ember együtt egy közösséget alkot. Nem a teremtés urának alkotásai vagyunk, hanem egy szerény pozíciónk van egy nagyobb rendszerben. A mi emberi birodalmunk a három alacsonyabb birodalommal együtt, továbbá az ötödik és hatodik – az esszenciális és manifesztális birodalom – a planetáris kollektív tudatossághoz tartozik. Nevezzük ezt a közösséget planetáris lényeknek. Ebben az egységes lényben van egy fókuszpontja a magasabb intelligenciának, amelyik irányítja a teljes planetáris élet további evolúcióját. Ez egy monád, aki tudatosságának fejlődésében hosszú idővel ezelőtt továbblépett nemcsak a planetáris (46–49), hanem a naprendszeri (43–45) tudatosságon is. Valójában ez a monád elérte a harmadik isteni birodalmat (29–35). Nevezhetjük ezt a monádot a bolygónk „istenének”, ha akarjuk. A hylozoikában a „planetáris kormányzó” elnevezés az előnyben részesített.
3A planetáris kormányzót segítő személyzet veszi körül. Ez a planetáris kormány, amely tagjainak legalább 42-tudatossága van. Mindent, ami a naprendszerben (43–49) történik, körülfognak a tudásukkal és erejükkel. A planetáris kormánynak a maga részéről egy végrehajtó szerveződése van, amely az ötödik és a hatodik birodalomhoz tartozó egyének szerteágazó szerveződése. Ezt a végrehajtó szerveződést nevezik planetáris hierarchiának. Az ő feladatuk megvalósítani azt a mindenre kiterjedő tervet a planetáris élet evolúciója számára, amit a planetáris kormány meghatározott. A planetáris hierarchia néhány tagja önként inkarnálódott az emberiségbe. Ők azok, akik alapították, majd vezették az ezoterikai tudásiskolákat.
4A planetáris kormány és hierarchia tagjai nem csak az emberfölötti világaikban élnek. Azért, hogy képesek legyenek jobban felügyelni az ebben a legnehezebb világban történő evolúciót, benne élnek a fizikai világban is, és van egyéni fizikai burkuk is, bár nem mindegyiknek olyan a fizikai szervezete, mint amilyen a mienk. Az egyéni anyagaspektusuk (burkaik), amelyek a térben ugyanolyan korlátozottak, mint a mi fizikai szervezetünk, valójában nem akadályozza a tudat- és akarataspektusukat, hogy felölelje az egész bolygót és – mindazt, amivel a szerveződésük nagyobb összefüggésben foglalkozik – az egész naprendszert és azon túl. Az expanziós képesség a monádhoz tartozik, nem a burkaihoz.
5.3 Az ember útja az egységbe
1A megnyilvánulás minden birodalmában a tudat az egy egység. Ez igaz az involúcióra valamint az evolúcióra és expanzióra. A monádoknak, akik belépnek és felépítenek egy involúciós lényt (elementált), közös tudatuk van. Az elementál, a monádburok, mint egy egység működik. Az evolúciónak a monádjai is tudatkollektívákat hoznak létre. A három emberalatti birodalomban a kollektív tudat valójában jelentékenyebb, mint az egyéni tudat. Gondoljunk csak az állatok nyájösztönére és a faji ösztönök számtalan többi példájára, amelyek a kollektív tudat kifejeződései ezekben a birodalmakban!
2Az emberi birodalom az egyedüli természeti birodalom, ahol az egyén saját magát minden többi élettől elkülönülve érzékeli. Azonban ez az elkülönülés szükséges a monád számára annak az új tudatosságfajtának a kifejlesztéséhez, amelyik tudatosságfajta az emberi birodalomtól kezdve jellemzi a monádot: az öntudatosság, egy egyéni én létezésének a tudatossága. Azért, hogy az én ne fulladjon bele a kollektív tudatba, lehetővé kell tenni, egy korlátozott stádiumon keresztül, a minden mástól elkülönültség érzését. Ki kell fejlődnie és meg kell szilárdulnia az egyéniségének és egyedi karakterének, a képességének saját igaza megtartására, és erre az időre a kollektíva érdekeinek kell félreállnia.
3Ez az oka sok mindennek abból, amit az „ember átkának” neveztek. Képtelen azonosulni másokkal a tudatosságukban, érzéketlen mások szenvedéseire, az ember tapos más lények egyenlő jogán a létezéshez és boldogsághoz. Az ember gyakran támadó, durva és kegyetlen. Azonban, a létezés alaptörvénye, az egyensúly törvénye – amit az aratás törvényének neveznek, amikor a tudataspektusban nyilvánul meg – gondoskodik arról, hogy mindent learasson, így minden másoknak okozott szenvedést visszakap ugyanolyan okozattal. Lassan és általában a szenvedés útján az ember elérkezik annak belátására, hogy az egység törvénye kormányozza a teljes létezést és minden életet.
4Az emberfölötti birodalmakban (46-világtól kezdődően felfelé) az egyének ismét kollektívákban élnek közös tudatossággal. De ez az esszenciális (46) egység és az emberalatti birodalmakban (47–49) meglévő ösztönös egység minőségileg teljesen eltérő. Az állatoknak nincs lehetőségük az öntudatosságra. Az embereknek van lehetőségük, bár ritkán használják, amíg nem érnek az emberi birodalom magasabb stádiumaiba. Azonban az esszenciális birodalomban az egyén folyamatosan öntudatos. Ehhez az öntudatossághoz az egységtudatosság úgy kapcsolódik, hogy az egyén a saját egyéni énjét a sokkal nagyobb kollektív énben észleli. Önazonosságát másoktól elkülönülés vagy más egyénekkel való szembenállás nélkül észleli a kollektívában, akik olyan ön- és csoporttudatosak, mint ő. Az esszenciális egyének egy magasabb tudatosságba léptek be, ahol mindenkinek az együttműködése és boldogsága az egyetlen fontos dolog, ahol mindenki tapasztalata osztozik mindennel abban a közös munkában, amely segíti az összes alacsonyabb életet felfelé az esszenciális életbe.
5.4 A természeti birodalmak és az aktiválás
1A monád öntudatosságának a megszerzése az emberi birodalomban magába foglalja annak az ösztönös kollektív tudatosságnak az elvesztését, amelyet a monád a három alacsonyabb természeti birodalomban elsajátított. Viszont az öntudatosság feltétele a magasabb fajta egységtudatosság, az esszencialitás (46) kifejlesztésének. Ily módon az egymást követő természeti birodalmak meghatározott stádiumok a monád evolúciójában. Az alacsonyabb birodalmak az előfeltételei a magasabbak elérésének, és amíg az egyén mindent meg nem tanul, amit megtanulhat egy alacsonyabb birodalomban, addig nem tud a következő magasabb birodalomba átjutni.
2A továbbjutás egy alacsonyabb birodalomból egy magasabb birodalomba végleges. Az emberi monád sohasem válhat ismét egy állati monáddá, egy állati monád sem válhat növényi monáddá és egy növényi monád sem válhat ásványi monáddá. Másrészt ugyanabban a birodalomban egy visszaesés a tudatosság alacsonyabb szintjére mindig lehetséges, mivel azok a tulajdonságok és képességek, amelyeket az egyes inkarnációkban elsajátítottunk, nem szükségszerű, hogy újra aktualizálódjanak (visszaemlékezzünk rá újra) egy későbbi életben.
3A természeti birodalmak egy folytonos láncot alkotnak kezdve a legalacsonyabb fizikai tudatosságtól az ásványi birodalomban (49:7) a tudatosságig a legmagasabb kozmikus birodalomban (1–7). Minden egyes magasabb természeti birodalom az őt megelőző alacsonyabbnak a virágja és tökéletessége, olyan eszményképe, amely felé az alacsonyabb tudatlanul vagy tudatosan törekszik. Az ember mindig tökéletlennek fogja magát érezni az emberi birodalomban, mert a tökéletes ember, az univerzálisan fejlett és harmonizált ember, az az emberfölötti lény, a monád az esszenciális birodalomban.
5.5 Az átalakulás törvénye és a forma törvénye
1Minden életnek van egy formája, az atomoktól, molekuláktól, monádburkoktól kezdve a bolygókon, naprendszereken, naprendszer-aggregátumokon keresztül egészen a teljes kozmoszig. Valamennyi ilyen forma az átalakulás törvényének van alárendelve. Ezek formálódnak, változnak, feloszlanak és újra formálódnak. Ez elkerülhetetlen, mivel nincs anyagi forma, amely hosszú távon elviseli a kozmikus anyagi energiákat, amelyek átáramlanak rajtuk. Az ősatomok, amelyek felépítik ezeket az anyagi összetételeket, ezáltal új formákban egyre újabb tapasztalatok lehetőségét kapják. Minden tanul mindenből.
2Az ősatomok (monádok) sok különböző stádiumban vannak a tudatosságuk fejlődésében. A túlnyomó többségüknek még nincs önálló tudatossága. Ők alkotják a burkokat annak a viszonylag kisszámú monádnak a számára, amelyek képesek birtokba venni a burkot és a burokban lévő énné válni. A burkot alkotó monádokra az én mérhetetlenül erősebb tudatosságának vibrációja hat, serkentve őket nagyobb aktivitásra és tisztább tudatosságra. Ugyanakkor a burok a „szervi” működésével segíti az ént a további evolúciója során.
3A monádok az egyedüli elpusztíthatatlan dolgok a kozmoszban. Nincs „halál”, csak új formák a monád számára, hogy kifejezésre juttassa a tudatosságát általuk. Miután a forma betöltötte a monád evolúciójára szánt átmeneti feladatát, feloszlik.
4A forma törvénye vonatkozik a monádra a növényi, állati és emberi birodalomban. Kimondja, hogy a monád az életformájának feloszlása (az úgynevezett halála) után az előzőhöz hasonló életformát kap, és ez a folyamat mindaddig ismétlődik, amíg a monád tudatosságának fejlődése nem tesz szükségessé egy jellegében eltérő, magasabb formát, amely célirányosabb lehetőséget biztosít a megnövekedett tapasztalások számára. A természeti birodalmak egymást követő magasabb formákat biztosítanak, ahol minden egyes magasabb birodalom egy újfajta burkon kívül egy új, magasabb tudatosságfajta lehetőségét is tartalmazza. Az egyre magasabb (a fizikaitól kezdődően) világok sorozata a kozmoszban több és kifinomítottabb életformákat szolgáltat a monádnak a további evolúciója és expanziója során.
5Amikor a monád elhagyja az emberi, negyedik birodalmat, megérkezve az emberfölötti ötödik birodalomba, elhagyja az összes emberi életformáját, mind az öt burkát is. Még a kauzális burok is feloszlik. Az ötödik birodalomban a monádnak normálisan csak egy esszenciális (46) anyagú burka van, később még ezenfelül egy szuperesszenciális (45) anyagú burka is.
6Az esszenciális birodalomban a monád nem kényszerül reinkarnációra, életformák magára öltésére a három legalacsonyabb világban (47–49). Ennek ellenére ezek az ének gyakran inkarnálódnak az emberiségben, önként, az eltévedt emberiség iránt érzett szeretetből és részvétből, vezetőkként és tanítókként. A történelemírás csak kevés ilyen egyén nevét jegyezte fel, és tevékenységüket elferdítette.
5.6 A három legalacsonyabb természeti birodalom
1A három emberalatti birodalom a tökéletességét az emberben, a negyedik birodalomban éri el. Az ásványi, a növényi és az állati birodalom monádjai fokozatosan aktiválják a fizikai, emócionális és mentális tudatosságot. Az ember e háromszoros tudatossága közös az alacsonyabb evolúcióval. Az ember véglegesen aktiválja ezt az emberi tökéletességig: a fizikait 49:2, az emócionálisat 48:2, a mentálisat 47:4, ami után valamennyi alacsonyabb tudatosság szintetizálódik a kauzális tudatosságban vagy felváltja a kauzális tudatosság, 47:2,3.
2Így az evolúcióban mindig: egy magasabb fajtájú tudatosság aktiválódásához egy alacsonyabb fajtájú tudatosság szükséges. Amint a magasabb tudatosság működik, felváltja az alacsonyabbat és ráadásul sokkal messzebb terjed. A kauzális tudatosság például magában foglalja minden lényegét a fizikai, emócionális és mentális tudatosságnak, továbbá a saját jelentősen magasabb minőségét, nagyobb intenzitását és áthatoló képességét. A valóság felfogóképessége összehasonlíthatatlanul kiválóbb az összes alacsonyabb tudatosságénál.
3A monádnak durva fizikai tudatossága (49:5-7) van az ásványi birodalomtól, fizikai éteri tudatossága (49:2-4) a növényi birodalomtól és emócionális tudatossága az állati birodalomtól kezdve. Ez azt is jelenti, hogy a különféle birodalmak monádjainak ennek megfelelő anyagi burkai vannak. Az ásványi monádnak szervetlen fizikai burka van. A növényi monádnak a fizikai szervezetén kívül egy éteri burka is van, és az állatnak továbbá egy emócionális burka is van. Ezek az egyéni burkuk az ásványi, növényi és állati monádoknak. Továbbá ezeknek a monádoknak, közösen és a fajukon belül, hozzáférhetőségük van magasabb burkokhoz, amelyek magasabb tudatosságot adnak, mint az egyénileg lehetséges. Az ember egyedülálló burka a kauzális burok (47:1-3).
4Tehát a monád egyéni burkainak száma meghatározza, hogy a monád melyik természeti birodalomhoz tartozik.
5Az ásványi birodalomban a fő tudatosság a látható fizikai világhoz (49:5-7) kapcsolódik, amelyet az ásványi monád csak szubjektívan fog fel. Az ásványi monádok a szilárd anyagban (49:7) megtanulják érzékelni a különbségeket a hőmérsékletben és a nyomásban. Ebben a molekulafajtában a vibrációk elég erősek a monád számára, hogy elkezdje felfogni a különbséget a belső és külső valóság között, a saját tudata és a környező világ között. Ez megadja az alapot az objektív fizikai tudatosság (49:5-7) aktiválása számára. Ez a fizikai tudatosság az állati és emberi birodalomban éri el tökéletességét. A tudatosság az ásványi birodalomban lassan fokozódva nyilvánul meg, mint egy hajlam az ismétlésre. Számtalan tapasztalat után ez szervezett szokássá vagy természetté válik. Ez látható az ásványi birodalom számtalan egyedülálló formáiban, például a hókristályokban, amelyeknek a tökéletesen szimmetrikus formáik már a memórián és szokáson keresztül formálódott sajátosságok eredménye. Ahogy a tudatosság fokról fokra növekszik, támad az alkalmazkodásra irányuló törekvés.
6A legjelentősebb növényi tudatosság a fizikai éteri tudatosság (49:2-4). Ez magában foglalja, hogy a növények felfogják a fizikai vitalitás okozatait a saját fizikai szervezetükön belül. Az emberben ez a tudatosságfajta normálisan az éber tudatosság küszöbe alatt van. Inkább mint energiát, fizikai vitalitást vagy annak hiányát érzékeli, az éteri energiák ritmikus dagályának és apályának megfelelően. A növényi monádok törekszenek érzékelni az első gyenge emócionális tudatosságot. Fokozatosan megtanulják érzékelni az emócionális vibrációkat a környező világból és megkülönböztetni közöttük a két alap emóciót: a vonzót, vagy „szeretetet”, és a taszítót, vagy „gyűlöletet”. Ez a jelentése annak, hogy a növények érzékelik, hogy szereted vagy gyűlölöd őket.
7A növényi birodalomban a tudatosság csaknem teljesen szubjektív. A fizikai környezet érzékelése nagyon hiányos. Csak az állati birodalomban, a fizikai szervezet idegrendszerének és érzékszerveinek kialakulásával van lehetőség egy átfogó objektív érzékelésre. Annak ellenére, hogy ez csak a fizikai világ három alacsonyabb molekulafajtája (49:5-7), mégis roppantul fontos a további evolúció számára, az emberi birodalomban is. Csak az objektív tudatossággal tapasztalja az egyén a kontrasztot saját maga és a környező világ között olyan erősen, hogy az öntudat kialakulhasson. Tehát az objektív tudatosság egy feltétele a további evolúciónak az emberi birodalomban.
8Az állati birodalom az emócionális tudatosságot fejleszti erős aktivitásúvá. Az állatokat a taszító emóciók uralják, és ezek az állati birodalom egészében előforduló félelemben és agresszivitásban fejeződnek ki. Az állati birodalomban tartózkodása végén és azok legmagasabb fajaiban, a monád aktiválja a vonzó emócionalitást. Ennek megnyilvánulása az a gondoskodás, ahogy a magasabb állatok vigyáznak az ivadékukra és az a ragaszkodás, amelyet a háziállatok mutatnak az ember iránt. Az állati birodalom legmagasabb szintjén, egy első mentalitás (47:7) is aktiválódik, amely látszik a legmagasabb állati fajok tanulékonyságában és kezdődő értelmében.
5.7 A csoportlelkek és a transzmigráció
1A monádok továbblépését az ásványi birodalomból a növényi birodalomba, a növényi birodalomból az állati birodalomba és az állati birodalomból az emberi birodalomba transzmigrációnak nevezik. Ez sohasem történhet visszafelé. A biológiai fajok elkorcsosodása sem azt jelenti, hogy a monádok itt visszaesnek az evolúcióban, hanem ez egy olyan jelenség, amelyik csak az anyagi formákra vonatkozik. A monádok átmennek magasabb fajok új formáiba.
2Azért, hogy képessé váljon transzmigrálni egy magasabb természeti birodalomba, a monádnak meg kell tanulnia befogadnia és hozzáalakítani magát egy magasabb anyagfajtából érkező vibrációkhoz, mint amelyeket a monád addig aktivált: az ásványi birodalomban az éteri vibrációkhoz, a növényi birodalomban az emócionális és az állati birodalomban a mentális vibrációkhoz. Azért, hogy az ember továbbléphessen az emberfölötti ötödik birodalomba, meg kell tanulnia befogadnia és hozzá alakítani magát a kauzális, valamint az esszenciális és szuperesszenciális (47-45) vibrációkhoz.
3Kezdetben az ember érzéketlen ezekre a vibrációkra. Az ember nem ismeri például, hogy a kauzális burkából célirányos energiák vitalizálják az összes alacsonyabb burkait és végül a fizikai szervezetét annak éteri burkával együtt. Nem tud arról sem, hogy ezek az energiák képezik a forrását a fizikai egészségének, valamint a jó pszichikai állapotának. Fokozatosan megtanulja érzékelni e kauzális energiák tudatosságtartalmát, mint erőteljes ideákat. És amikor az ember végleg képessé válik élni a normális éber tudatosságával ebben a tudatosságfajtában, akkor átlépett az emberfölötti birodalomba.
4Amikor az ásványok felszívódnak a növényekben, az ásványi monádoknak alkalmuk van tapasztalni a vitalizáció folyamatát a növény éteri burkában, az éteri vibrációban fürödve. Ezáltal a monádok megtanulják befogadnia és hozzá alakítani magukat az éteri vibrációkhoz (49:4 legalacsonyabbhoz). Ez feltétele a továbblépésnek a növényi birodalomba. A növényi monádok akkor fejlődnek leggyorsabban, amikor az életformáikat emésztik az állatok és az emberek, és a monádok ezáltal e magasabb lények erős emócionális vibrációinak vannak kitéve. Az állati evolúciót azonban nem segíti, amikor az ember megeszi az állatokat. Az emberi birodalomba történő transzmigráció nem olyan módon történik, mint a növényi és állati birodalomba, hanem megköveteli a monád saját erőfeszítését. Az állati eledel pedig megakadályozza az emberi fizikai szervezet és éteri burok kifinomítását, ezáltal elzárva az éteri objektív tudatosság (49:2-4), az úgynevezett éteri látás természetes aktiválódását.
5A három legalacsonyabb birodalomban, a monádok úgynevezett csoportlelkekhez tartoznak. Egy csoportlélek egy közös burok a monádok egy olyan csoportja számára, amelyek ugyanazon a szinten vannak a birodalmukban és ugyanahhoz a fajhoz tartoznak. Az inkarnációk között a monád a csoportlelkébe van bezárva. Amikor a monád egy új fizikai szervezetbe vagy (az ásványi birodalomban) egy szervetlen formába inkarnálódik, a csoportlélek anyagából álló egyéni burkokba burkolódik. Az inkarnációja végeztével a monád visszakerül a csoportlélekbe és az egyéni burkai feloldódnak benne. A tapasztalatok, amiket a monád szerzett az inkarnációja során, olyan emócionalis és mentális molekulákhoz tartozó tudatosságnak felelnek meg, amelyeket a monád bekebelezett a burkaival. Amikor ezek a burkok feloldódnak a csoportlélekben, az utóbbi gyarapodik az új molekulákkal, és az egyéni tapasztalatok a csoport minden monádjának hasznára lesznek. A monádok az inkarnációjuk során is magnetikus kapcsolatban vannak a csoportlelkükkel és osztoznak a felgyülemlett tapasztalataikban. Ez a hylozoikai magyarázata a faji ösztönöknek, ami másképpen megmagyarázhatatlan jelenség.
6Háromfajta csoportlélek vagy közös burok van: ásványi, növényi és állati csoportlélek. Az ásványi birodalomban az éteri, emócionális és mentális burkok vannak megosztva a csoportban és csak a durva fizikai formák egyéniek. A növényi birodalomban az emócionális és mentális burkok vannak megosztva. Az állati birodalomban a csoportlelkek csak mentális burkokból épülnek fel. Azaz, az állatnak három egyéni burka van: a fizikai szervezete és az éteri burka, valamint az emócionális burka.
7Minél magasabban áll egy állati faj az evolúcióban, annál kevesebb egyén képezi a faj csoportlelkét.
8A csoportlelkek módszere roppant mértékben segíti a monádevolúciót ebben a három alacsonyabb birodalomban, ahol az anyag a legrenyhébb és így a tudat aktiválása a legnehezebb. A csoportlélek közös aktiválódása nélkül a monád kizárólagosan a saját egyéni erőfeszítésére lenne utalva az evolúciójáért. Ez túl kevés lenne az önaktiválásnak e korai stádiumában, és az evolúció ezekben a birodalmakban túlságosan hosszú időt venne igénybe.
9A monádok transzmigrációja az ásványi birodalomból a növényi birodalomba és a növényi birodalomból az állati birodalomba észrevétlenül és automatikusan történik.
10A transzmigráció az állati birodalomból az emberi birodalomba egy teljesen más történés. Ezt kauzalizációnak nevezik, és azt jelenti, hogy az addig állati monád kap egy kauzális burkot (47:1-3), egy egyéni burkot. Ez a kauzális burok, ami az ő igazi emberi burka, magába zárja a mostantól emberi monádot, és sosem tud állati szervezetbe inkarnálódni. A kauzalizáció a lehető legnagyobb erőfeszítést, az abban a birodalomban létező lehető legnagyobb emócionális és mentális teljesítő képességet követeli meg az állattól. Ezért csak a legmagasabb fajok legteljesebben fejlett egyedei képesek kauzalizálódni: majmok, elefántok, kutyák, lovak és macskák. Ez az öt faj is nagyon kevés egyedből alkot csoportlelket.
5.8 Az emberi birodalom
1Az emberi birodalom a negyedik természeti birodalom. A monádok evolúciójában ez az a jelentős fázis, amelyik a lehetséges legnagyobb állati képességtől terjed a legnagyobb emberi teljesítő képességig – vagy a legalacsonyabb emberfölötti adottságig, ha ez a kifejezés jobban tetszik.
2Ami a tudatot illeti, nincs éles választóvonal állat és ember között. Az újonnan kauzalizálódott ember gyakran kevésbé intelligens, mint az állati birodalom legmagasabb egyedei, nehezebbnek találja mint ők, hogy saját maga igazodjon el a létezésben. Ez azért van így, mert amikor az ember kauzalizálódott, elveszítette a közös tudatosságot, amit a csoportlélek tett lehetővé. Ami kétségtelenül megkülönbözteti az embert az állatoktól, az inkább a kauzális burok, a monádnak az egyetlen halhatatlan burka („lelke”) az összes inkarnációján keresztül az emberi birodalomban.
3Bármilyen stádiumban van az ember az evolúciójában, bármilyen nemű, bármilyen fajhoz, nemzethez vagy valláshoz tartozik, neki egy „halhatatlan lelke” van. Ez azt jelenti, hogy minden embernek annyi joga van az élethez, mint mindenki másnak, szabadsága és személyes teljessége van, olyan joggal rendelkezik, hogy mindenki testvérnek tekinti egymást és testvérként bánik egymással.
4Azonban az emberek egyenlő joga nem jelent egyenlőséget abban az értelemben, hogy mindenki ugyanazon a fejlődési szinten található. Nagy különbség van egy újonnan kauzalizálódott ember és az ötödik birodalomba áthaladóban lévő ember között, úgymint a legalacsonyabb és a legmagasabb faj között az állati birodalomban. Az emberi birodalom kiterjed az alacsonyabb és magasabb emócionális és mentális tudatosság változatos fajtáinak nagyon széles tartományára. Az evolúciója során, emberként, az inkarnációk tízezrein keresztül, a monádnak alkalma van szert tenni a legváltozatosabb tapasztalatokra, minden oldalról megismerni embertársait, részt venni és cselekedni minden fajta szituációban, közreműködni és áldozatnak lenni a gonoszság minden fajtájában és így tovább.
5A monád útja az emberi birodalmon keresztül egyre magasabb szintek egy hosszú sorozatából áll. A szintek száma 777, egy szimbolikus és egy valós szám. A 777 szint öt fő stádiumba csoportosítható annak a tudatosságfajtának megfelelően, amely abban a stádiumban elsősorban aktiválódik, sorjában: stádiumok, szintek száma, jellemző tudatosság: barbarizmus 400 alacsonyabb emócionális, civilizáció 200 alacsonyabb mentális-emócionális, kultúra 100 magasabb emócionális, emberiesség 70 magasabb mentális, eszményiesség 7 kauzális.
6Az ember számos inkarnációt felhasznál mindegyik szintre. A szám attól függ, mennyi időt fordít maga számára annak megtanulására, amit a szóban forgó szint akar megtanítani neki. A legalacsonyabb szinteken még minden emberi megtanulása hátravan. Azok a tapasztalatok vannak és azok a tulajdonságok fejlődnek, amelyeket az uralkodó élettudatlanság „rossznak” nevez. De az ezoterikai életismeret mélyebben látja, tudja, hogy minden ilyen tapasztalat szükséges, mivel ezek adják a szükséges tanulságokat. Ezek a tanulságok nem tanulhatóak meg másképpen. Ezek voltak az egyedüli lehetséges leckék azon a szinten, és nekik köszönhetően volt képes az ember a következő magasabb szintre fejlődni.
7Az ebből eredő következtetés az, hogy a mi egymás iránti erkölcsi megítélésünk jogosulatlanok, mivel ezek a gyűlöleten és a tudatlanságon alapulnak. Mi emberek sem jók, sem rosszak nem vagyunk, semmilyen abszolút értelemben. Egy bizonyos szinten vagyunk, a szinthez tartozó jó és rossz tulajdonságaink vannak, viszont még hiányoznak az egyre magasabb szintek egyre jobb tulajdonságai. A jó törvénye szerint az ember azt a legmagasabb jót követi, amelyet valóban lát és ért. Nem külső kényszerből és kötelességből követi, hanem mert egy szükséglet és öröm a számára. Amit az egyének egy alacsonyabb stádiumban helyesnek és jónak tekintenek, az egy magasabb stádiumban szegényes ideálnak, sőt rossz és bűnös célnak látszik. De így kell lennie, ha van alacsonyabb és magasabb, és ha a szüntelen fejlődés a magasabb szintek felé igaz.
8Az evolúció üteme az emberi birodalomban eltérő az egyes stádiumokban. Az ütem nagyon lassú a két legalacsonyabb stádiumban, ahol az emberek saját jószántukból nem akarják fejleszteni a magasabb lehetőségeiket, mint a magasabb stádiumokban, ahol erősebbé válik annak megértése, hogy az élet értelme a tudatosság kifejlődése. A barbarizmus stádiumában minden szinthez száz vagy több inkarnáció szükséges. Az ütem fokozódik a további evolúcióval, annyira, hogy az eszményiség teljes stádiuma végigjárható hét inkarnáció során: szintenként egy inkarnáció. Nagy eltérések vannak az ütemben az egyének között; azok gyorsabban tanulnak és gyorsabban fejlődnek, akik ösztönösen alkalmazkodnak a szabadság törvényéhez, az egységhez, és az összes élet fejlődésének törvényéhez, mialatt azok korlátlanul késleltetik az evolúciójukat, akik mások élete rovására akarják érvényesíteni magukat.
9Az ember evolúcióját az élet hét alaptörvénye kormányozza. Ezek a minden ember szabadságának a törvénye, az egység törvénye, a fejlődés törvénye, az önmegvalósítás törvénye, az együttes sors törvénye, az aratás összefüggéseinek törvénye és az önaktiválás törvénye. Minél hamarabb próbálja megérteni és alkalmazni ezeket az élettörvényeket az ember, annál jobban megy neki egyénként és egymással való kapcsolataiban. Ezoterikai értelemben a kultúra azonos az élettörvényekkel harmonikus élettel, öntudatlan vagy tudatosan alkalmazva azokat. Azért, hogy megérthesd az élettörvényeket, először alkalmaznod kell őket. Csak a kultúra stádiumában (a magasabb emócionális stádiumban) ébredezik az emberben a szükséglet, a vágy az ilyen életre. Az emberiesség stádiumában (magasabb mentális stádiumban), egy ilyen élet iránti emócionális vágyódást fenntartja a feltételeinek mentális megértése, az élettörvények természetének, kifejeződésmódjainak és céljainak egy kiegyensúlyozott ismerete. Az eszményiesség (kauzális) stádiumában a leghatékonyabb a megvalósítás; akkor az ember elegendő tudást és képességet sajátított el ahhoz, hogy emberi eszménnyé alakítsa magát. Az emberiség 85 százaléka még a barbarizmus és a civilizáció stádiumában található, ahol az egoizmus és a fizikai, valamint az alacsonyabb emócionális érdeklődések az erősebb hajtóerők, és az élettörvények, valamint a tudatosság aktiválása iránti érdeklődés gyenge vagy nem létező.
5.9 A fejlődés stádiumainak az ismerete
1Az emberi fejlődés stádiumainak ismerete a hylozoika egyik legfontosabb része, mivel ez ad rálátást arra, hogy kik vagyunk és merre megyünk. A teljes emberkép a tudományban, a teológiában, a filozófiában, a pszichológiában, a nevelési és szociális elméletekben, és a politikában eltorzított marad, amíg nem fogadják el alapigazságként a reinkarnációt, a tudatosság evolúcióját, az evolúció eltérő stádiumait és az élettörvényeket.
2Napjainkban közhelyként hallani, hogy minden ember egyenlő. Az eredeti jelentése ennek az ideának az volt, hogy a törvény előtt legyen minden egyenlő és senkinek nem lehetnek jogai a hozzá tartozó kötelességek nélkül, azaz: nincsenek származási, gazdagsági, vallási, nemzeti, faji, nemi stb. előjogok. Ennek az egyenlőségnek igényét az élettörvények is támogatják. Ezek még messze vannak a teljesüléstől, és mindenkinek meg kell tennie minden tőle telhetőt, hogy teljesüljenek. Ami nem tartozik az eredeti ideához, hanem egy elferdítése annak, az a következő elképzelés, hogy nagyrészt ugyanolyan képesítésekkel születik minden ember, és hogy az embert főleg a gyerekkori környezete alakítja ki. Ennek a tévedésének az az eredménye, hogy kiegyenlíteni törekszenek az egyének között meglévő veleszületett eltéréseket. Ez világosan látszik a modern iskolarendszerben. A jelenlegi pedagógusainknak nincs fogalmuk azokról az óriási különbségekről, amelyek az azonos korú fiatalemberek között vannak.
3Tény, hogy az ember minden egyes inkarnáció során körvonalaiban megismétli a megelőző, az emberi birodalomban végigjárt fejlődését a barbarizmus stádiumától kezdődően. Ez azt jelenti, hogy egy ember, aki egy előző életében elérkezett az emberiesség stádiumába, talán újra el fogja érni azt 35 éves korára fiatal felnőttként, miután végigjárta a barbarizmus és civilizáció stádiumát gyermekkorban és a kultúra stádiumát ifjúkorban. Magától értetődik, hogy a lappangóinak ez az újra elsajátítása gyorsabb és kevésbé fájdalmas lehet megértő szülőkkel és tanítókkal.
4Tehát a jövő pedagógusainak egyik feladata lesz, hogy felismerjék a gyerekek korcsoportjában, akik valamennyien a barbarizmus és civilizáció stádiumának problémáival birkóznak, azokat a gyerekeket, akiknél lappangó a kultúra stádiuma, talán még az emberiesség és eszményiesség stádiuma, és eltérő képzést adjanak nekik az eltérő szükségleteiknek és értelmi képességeinek megfelelően. A jövő politikusai, akik a fejlődési stádiumok valóságának egy szilárd ismeretével rendelkeznek, olyan törvényeket fognak hozni, amelyek a szintjüknek megfelelően támogatják mindenkinek a tudatosságát. Igaz, hogy az egyenlőtlenség nőni fog ennek eredményeképpen, habár nem olyan feltétellel, hogy elvesznek lehetőséget valakitől, hanem az eddiginél nagyobb lehetőséget adnak a nagyszámú fiatalembernek. Mindenkinek haszna lesz belőle, mivel „annál bölcsebb lesz a tömeg holnap, minél bölcsebb a kisebbség ma”, az a kisebbség, akik mindig a vezetői, tanárai és példái voltak a tömegnek.
5Az emberi fejlődés stádiumainak ismerete sokat megmagyaráz abból, ami egyébként megmaradna pszichológiai rejtvénynek. Miért olyan különbözőek az emberek, miért olyan egyenlőtlen terjedelmében és mélységében a megértésük, miért olyan eltérő az eszköztáruk a cselekvésben és a megvalósításban? Miért vannak kifejezetten egoisták, amíg mások az életüket olyan valami szolgálatának szentelik, ami nagyobb náluk? A válasz teljesen természetesen az emberi birodalomban eltöltött életkorok eltérésében, a különböző fejlődési stádiumokban található.
6Egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a fejlődés stádiumai nem egyeznek meg a képzettség fokaival. Bőséges példa van a magasabb szinteken lévő tanulatlan emberekre, akik sokkal nagyobb életértéssel és józan ésszel rendelkeznek, mint az alacsonyabb szinten levő tanult emberek. Hasonlóan áll a közösség társadalmi osztályaira: vannak magasabb és alacsonyabb stádiumokban lévő egyének is valamennyi osztályban és szociális csoportban. Ahhoz, hogy megértsük a fejlődési stádiumok valóságát, meg kell szabadulnunk a felületes és fizikai ismérvektől, meg kell tanulnunk a belső embert tekintetbe venni. Elmondható, hogy a fejlődési stádium nagyjából megjelenik az egyénnek a jóról és rosszról alkotott szemléletében, a történések iránti felelősségérzetében és az önzetlen cselekedetek iránti tehetségében.
7Amikor a fejlődés stádiumainak ismerete általánossá válik, segíteni fogja az embert a gyorsabb fejlődésben, mivel az ember akkor fogja felismeri, hogy minden stádium saját relatív értékkel és elkerülhetetlen korlátozással rendelkezik. Ez arról szól, hogy állandóan törekszünk tovább és nem ragadunk le azon a szinten, amit elértünk és végsőnek tekintettünk. Az emócionális stádium sokkal gyorsabban végigjárható, miután felismered, hogy az érzés nem minden, hogy a misztikus és a szent nem csalhatatlan tekintély a tudásanyagában, csak azért, mert ő emócionálisan olyan nemes, „olyan csodálatos”. Ezután, a mentális stádiumban, az ember képes szakítani azzal a szokással, hogy bízzon abban, hogy a magasabb intellektusa képes megérteni és megítélni bármit elégséges tények nélkül. Ekkor fogja megtanulni, hogy van egy még magasabb „intellektus”, a kauzális tudatosság egy közvetlen tudás erejével, amely a mentális intellektusnak nincs.
8A hylozoika egyik értéke abban mutatkozik, hogy bemutatja a relativitását és a korlátait minden stádiumnak, de – e korlátok közötti – felbecsülhetetlen értékeiket is. A fizikalisták azt mondják, hogy az ember egy állat. A misztikusok azt mondják, hogy az ember isten. A hylozoikusok mindkét állítást elvetik, mint hamisat, helyette rámutatnak annak ősi tudására, hogy az ember egy evolúció alatti lény, akiben lappangó az állat (mivel egykor egy állat volt) és akiben lehetőség az isten (mivel egy isten lesz). A misztikusok és a jóga filozófusok egy az aktuálist (megvalósítottat) és a potenciálist (lehetségest) összekeverő melléfogást gyártanak.
A fenti szöveg a magyar fordítása Section Five of The Explanation by Lars Adelskogh. Copyright © 2004 by Lars Adelskogh.
Javított 2010 július 12