NYOLC

 

AZ ÉN TÖRVÉNYE

 

8.1  Az önmegvalósítás

¹Az önmegvalósítás annak megvalósítása, ami potenciálisan vagy. Minden élet lényege isteni. Ez úgy értendő, hogy minden monád valamikor megvalósítja a benne rejlő potenciális istenséget.

²A három legalacsonyabb természeti birodalomban a monádok tudata automatikusan fejlődik az elkerülhetetlen élettapasztalatok által. Az emberi birodalomban azonban felébred az öntudat és ezáltal működni kezd az én törvénye.

³Emberként tehát muszáj, hogy saját magunk kezdjünk vándorolni a hosszú úton, saját munkánkkal szerezzük meg azokat a tapasztalatokat, azt a tudást, azokat a tulajdonságokat és képességeket, amelyek felemelnek minket az egyre magasabb emberfölötti birodalmakba és végül, a legmagasabb isteni birodalomba, kozmikusan mindentudóvá és mindenhatóvá téve minket. Az önmegvalósítás törvénye irányít minden öntudatos életet.

⁴Az én törvénye kimondja, hogy az egyén fejlődése az egyén saját feladata, hogy senki más, csak saját maga képes fejleszteni magát. Ez azért van így, mert ami fejlődik, az a sajátosság, ami örökérvényűen egyedi minden egyénben.

⁵Az én törvénye egyértelművé teszi, hogy saját magától az embertől függ az ember tudatosságának a fejlődése, bármennyi inkarnációt igénybe vehet. A tudatos önmegvalósítás legnagyobb akadályai a minket tévútra vezető tévhiteink, az emócionális illúzióink és mentális fikcióink. A teljesen téves életszemléleteinknek és életcéljainknak az a következménye, hogy félreismerjük magunkat és a lehetőségeinket, hogy vakká tesszük magunkat az inkarnációnk célját illetően, hogy számtalanszor tévedünk, hogy engedünk a reményvesztettségnek és a kétségbeesésnek.

⁶Az önmegvalósítás tudást, bizalmat az életben, bizalmat az énben, bizalmat a törvényben, önhatározottságot és akaratot igényel. Az ember csak akkor válhat önhatározottá, amikor elér egy magasabb mentális stádiumot, amikor soha többé nem áldozata az emócionális illúzióknak és a mentális fikcióknak. Az akarat a megingathatatlan elszántság arra, hogy alkalmazod azt a tudást, amit megértettél elméletben. Teljes terjedelmében ez csak akkor lehetséges, amikor az ember elérte az eszményiesség stádiumát. Azonban aki eléggé elszánt rá, az alacsonyabb stádiumokban is fejlesztheti az ehhez szükséges valamennyi tulajdonságnak a lényeges elemeit.

⁷Az önmegvalósítás egy hosszú lejáratú munka még azután is, hogy elkezdtél tudatosan törekedni rá és intelligensen törekszel az élettörvények alkalmazására.

⁸Aki a célt el akarja érni, az akarja használni az eszközöket; próbálja spontánul és külső hatás nélkül alkalmazni az élettörvény-ismereteit. A behódolás minden más „tekintélynek”, mint annak a legmagasabb fénynek a követése, amit látsz, az a szabadság törvényének és az én törvényének a megsértése. Nem másoknak a feladata, hogy kényszerítsék az önmegvalósítást vagy a törekvést a fejlődésre. Ez olyan lehetetlen, mint kényszeríteni valakit, hogy szeressen.

 

8.2  Önmegvalósítás a tapasztaláson és a megértésen keresztül

¹Az önmegvalósítás a saját tapasztalásunkon keresztül történik. A tapasztalásokkal és a tapasztalások feldolgozásával fejlődik minden. Csak a tapasztalataid feldolgozásával fogsz belátásra és megértésre jutni. Csak elmélkedéssel, analizálással, objektivitásra tett erőfeszítésekkel lehet észrevenned azt az egyetemes tanulságot, ami minden személyes tapasztalásban rejtőzik. Amit mások adnak nekünk tanítások, tanácsok, tapasztalat-megosztások formájában, rendszerint túl gyengén hatnak ránk. Csak akkor nem vesznek el hamar, ha már elértük a neki megfelelő megértést és képesek vagyunk sajátunkként használni. Ebben az esetben már tapasztaltuk és feldolgoztuk egy előző életben; így van lappangó belátásunk és csak újraemlékeznünk kellett.

²A legalacsonyabb szinttől a legmagasabb szintig a fejlődés feladványok sorozata, amelyeket meg kell oldani, feladatok, amelyeket saját magunknak kell elvégezni. Azok a feladványok, amelyek megoldásával valaki nem törődik, rosszul vagy mások segítségével oldja meg, felbukkannak újra egészen addig, amíg megoldja azon az egyetlen helyes módon, amelyik a sajátosságának a megoldása, úgyhogy végül a maga módján megérti azt az életfeladványt. Csak ekkor lesz képes a következő magasabb szintre lépni. Mindaz, ami fontos számára valamilyen meghatározott életfeladványban, azt egyedül saját maga fogja megtalálni és senki más.

³Az önmegvalósítás megértés és alkalmazás. Az evolúció mindegyik magasabb szintje (az emberi birodalomban 777 ilyen szint van) olyan valami megértésének a lehetőségét nyújtja, amit nem lehetett előbb megérteni. Különbség van a felfogás és megértés között. A megértés valaminek a végérvényes meghódítása és az állandó egyéniséghez, az énhez tartozik. A felfogás függ a műveltség jelenlegi inkarnáció alatti szintjétől és a személyiséghez, a burkokhoz, az új agyhoz tartozik. Egy magasabb szinten lévő „műveletlen” ember ennélfogva többet és jobban ért, mint egy alacsonyabb szinten lévő „művelt” ember. Mindazt, amit értünk rendszerint képesek vagyunk alkalmazni és megvalósítani. Nem úgy, mint amit csupán felfogtunk. Erre gondolt Platon, amikor hangoztatta axiómáját, „az erény tudás” és „aki ismeri a helyeset az teszi a helyeset”. Ha nem tesszük a helyeset a megismerése után, akkor ez azt mutatja, hogy nem értettük meg, csak talán felfogtuk.

 

8.3  Bizalom az életben, bizalom az énben, bizalom a törvényben

¹Az önmegvalósítás három tulajdonság hatékonyságát feltételezi. Ezek a bizalom az életben, a bizalom az énben és a bizalom a törvényben. Ezek csak akkor fejlődhetnek, amikor az ember elérte a kultúra stádiumát, felismerte az egység életbevágó jelentőségét és kezdte érteni az élet értelmét.

²Különbséget kell tenned az élet értelme és az inkarnációd értelme között. Az ember jelen inkarnációja egy darab egy roppant kirakójátékban, amit nem tud áttekinteni. Nem emlékezik a múltjára és semmit sem tud a jövőjéről. Így nem láthatja az evolúció „vörös fonalát”, ami végigvonul a létezésén. Nem fedezi fel az egyetlen életnek az értelmét sem, amiről tud. Ez az inkarnáció kibírhatatlanul nehéznek, fájdalmasnak, érthetetlennek tűnhet számára.

³A bizalom az életben adja az embernek azt a hitet, hogy az élet mindennek a legjobbat szánja még akkor is, amikor sok van, ami ellene szól ennek a hitnek. A bizalom az életben egy nem intellektuális bizonyosság arról, hogy pozitív értelme van annak, ami történik, hogy az élet egy iskola a szükséges tapasztalatok összegyűjtése számára, hogy a játékot sohasem lehet teljesen elveszíteni, hogy a kudarc sohasem végleges, hogy mindig vannak új kedvező alkalmak és jön egy új nap, hogy a sikertelenségek és szerencsétlenségek szükségesek ahhoz, hogy megértsük az életet és az embereket, levonjuk a további utazás számára szükséges tanulságokat.

⁴Amikor az ember eljut a hylozoika tanulmányozásához, egy olyan intellektuálisan elfogadható életmagyarázatot kap, amelyik szemlélteti számára, hogy a bizalma az életben jól megalapozott. De hogyan birtokolhatja a bizalmat az életben mielőtt megkapja ezt az ismeretet? A válasz az, hogy az a tapasztalat, ami az én altudatában van, mérhetetlenül nagyobb, mint amit az ember aktualizált az inkarnációjának a burkaiban. Ezekben csak azt ismeri, amit asszimilált a műveltségen és a személyes tapasztaláson keresztül ebben az életben. Nem tudja, hogy ezelőtt számtalanszor élt, hogy ő – a monád – halhatatlan. Az én azonban tudja ezt. És ez az alapja az ember bizalmának az életben.

⁵Ugyanaz az alapja a bizalomnak az önben. Az én ösztönösen tudja, hogy végső soron csak saját maga az, akire támaszkodnia kell, de azt is tudja, hogy saját magában megvan mindennek a potencialitása. Az én előzőleg számtalanszor boldogult látszólag reménytelen helyzetekkel és feladványokkal. A bizalom az énben adja az embernek a képességet és bátorságot, hogy legyen önmaga, egyszerű, álarcnélküli, spontán, merjen gondolkodni, érezni és cselekedni a saját módján, merje kimutatni a tudatlanságát, merjen kételkedni, merje megkérdőjelezni a tekintélyek „bölcsességét”, merje óvni a szabadságot és a jogot, merje követni a nemes ösztönzéseket, merjen tévedni. A bizalom az énben független a sikertől vagy sikertelenségtől, azoktól az illúzióktól, amelyek összetörnek, amikor kipróbáljuk. Független az emberi dicsérettől vagy szemrehányástól vagy az egyén saját hiányzó képességétől. Semmi köze nincs az önteltséghez, önérvényesítéshez vagy elbizakodáshoz.

⁶A bizalom a törvényben a bizalmunk a változhatatlan természettörvényekben és élettörvényekben. Vannak emberek, akik sohasem tanulmányoztak ezoterikát, és akik sosem hallották azt a kifejezést, hogy „élettörvény”, mégis rendelkeznek egy spontán bizalommal, ami azt mondja nekik: nincsen olyan hogy „életnek az igazságtalansága” hanem a tökéletes igazságosság kormányozza a világot. Nem aggódnak a saját fejlődésükért vagy másokéért, hanem tudják, hogy minden jól végzett munka a jó szolgálatában eredményt kell hozzon, még akkor is, ha az ilyen eredmény késhet. Bíznak a törvényben és nem azt követelik, hogy lássák az eredményeket.

⁷A bizalom a törvényben magában foglalja a megfelelő lehetőség, a megfelelő kapcsolat, a fejlődés megfelelő szintje kivárásának a képességét. Ez szöges ellentéte annak az aggódásnak és sietségnek, ami sok okkultistát késztet belekontárkodni abba, amire még nem lesznek készen sok inkarnáción keresztül, és ami nem rövidítés számukra, hanem csak jókora kerülő.

 

8.4  Az önmegvalósítás akadályai

¹Az önmegvalósításnak sok akadálya van. A legsúlyosabbak közül néhány a következő.

²Az elkülönítő hajlam szöges ellentéte az egységre irányuló akaratnak. Ez nyilvánul meg az egoizmusban és egy rosszindulatú hozzáállásban az élet és az életben minden iránt, saját maga iránt is. Ez nem csak a kifejezett gyűlöletet foglalja magában, hanem az agresszivitást, az ingerültséget, az irigységet és a mások feletti uralkodás vágyát is. Mindezek megakadályozzák az egységet, mint ahogy a kiszipolyozás és a vetélkedés is  teszi. Az elkülönítő hajlam természetesen a moralizmust is magába foglalja.

³A moralizmus és a megítélő hozzáállás a gyűlölet és az élettudatlanság következménye. A gyűlölet egy személytelen erő mint a szeretet. Egy embernek, akit eltölt a gyűlölet, muszáj levezetnie azt. Hogy ki lesz az áldozat az kevéssé lényeges. Egy nemesebb ember csupán a létével szolgálja azt, hogy emlékeztet másokat a kicsinyességükre. Így válik ellenszenvessé a moralisták számára, akiket eltölt a sajnálatos gyűlöletük. Mások lebecsülése a rosszindulatú egyén „önmegvalósítása”.

⁴A moralisták azt hiszik, hogy képesek felbecsülni egy másik embert és azután joguk van megítélni őt. Egy nagy tévedés. Nincs ember, aki képes felbecsülni egy másik embert. Mit lát egy másik emberben? Az ént a jelenlegi inkarnációjában, legfeljebb. Ez minden. Az egyén elsajátított tulajdonságainak és képességeinek egy töredéke ami megjelenik. Ráadásul a rossz aratása a jelenlegi inkarnációjában sokkal alacsonyabb szintre kényszeríthette őt annál, amit egyszer már elért.

⁵Az aratás nem utal egy ember helyzetére az evolúcióban. Kemény aratás esedékes lehet még a legmagasabb emberi szinten is, főleg amikor az embernek az utolsó aratását kell learatnia mielőtt átléphet az ötödik természeti birodalomba.

⁶Sőt a moralista nem sejti, hogy a gyűlölködés indítékaival teljesen képtelen tárgyilagosan felbecsülni még azt is, amit láthat. Csak azt látja amit látni akar, a negatív jellemvonásokat. Ezzel leveszi az álarcot magáról. A másik emberben csak azt az alacsonyabbat látjuk, amit saját magunk birtoklunk, jelenlevően vagy lappangóan. A magasabb mindig észrevétlen számunkra.

⁷További akadályai az önmegvalósításnak azok, amelyek éppen a kutató ösztönt gátolják, amelyik annyira fontos a saját belső növekedésünkhöz és megújulásunkhoz. A legnagyobb akadályok közül néhány leírására alább kerül sor.

⁸Az intellektuális rabszolgaság abban jelenik meg, hogy nem mered kialakítani a saját véleményed, hanem behódolsz a tekintélynek, sőt még az alapokat sem vizsgálod meg, amin a tekintély állításai nyugszanak.

⁹A dogmák korlátozzák a nézeteket és lehetetlenné teszik az új, nélkülözhetetlen ideák elfogadását. Dogmák irányítanak mindent: politikát, vallást, szakmai életet, tudományt, szociális életet (ahol konvencióknak nevezik ezeket). Definíciószerűen egy dogma olyan valami, amit tilos megkérdőjelezni. A dogmák elveszítik erejüket amint általánosabb lesz annak megértése, hogy a változás törvénye kormányoz mindent, hogy semmi sem létezhet örökké, hogy szükséges új formáknak készülniük és régi formáknak összetörniük ahhoz, hogy a bennük rejlő cél megvalósuljon.

¹⁰A létért való küzdelemnek és a mindennapi élet trivialitásainak nagy hatalma van, hogy elnyelje az embert, ha nem birtokol erős belső ellenerőket, amik lehetővé teszik számára, hogy életben tartsa a kapcsolatát az ideálok világával. Ez nem azt jelenti, hogy futamodjunk meg azoktól a kötelességektől, amiket a közösségi és a társadalmi élet tesz ránk. Hanem minden igyekezetünkkel segítsük magunkat és másokat a csupán triviálisnál egy magasabb szinten élni.

 

 

A SORS TÖRVÉNYE

 

8.5  Mi a sors?

¹Minden ami él fejlődik a kozmikus végső cél felé. Mindannyiunk sorsa az, hogy elérjük ezt a célt előbb vagy utóbb. Hogyan valósul ez meg, milyen úton megyünk, senki sem képes előre megmondani. A szabadságunkhoz és a sajátosságunkhoz tartozik az, hogy választunk és viseljük a választásaink következményeit. Az biztos, hogy elérjük a célt. És a cél az egyedüli, ami meghatározott és közös mindenkinek. Minden más része az egyéni sorsunknak és a számtalan kollektív sorsnak, amivel osztozunk jelenleg és a jövőben.

²Az élet egy hierarchiája a számtalan kollektívának. A teljes kozmosz egy kollektív lény, ami kisebb kollektívákból áll; ezek még kisebb kollektívákból állnak és így tovább lefelé az egyénig. Minden egyén olyan feltételek között fejlődik, amelyek attól a nagyobb egységtől függnek, aminek az egyén a részévé vált. A kollektívának közös sorsa van, ami határt szab az egyén lehetséges sorsának. Az egyes ember boldogulása függ a nemzetének és az emberiségnek a sorsától.

³A sors nem vak és nem is mindenható. A sors erői azok az intelligens közvetítők, akik – az élet nagy céljának alárendelve – hatnak az emberre és teszik őt olyan helyzetekbe, ahol mindazt tapasztalhatják, amelyek szükségesek a további fejlődéséhez. Ez nem jelenti azt, hogy az ember megtapasztalja ezeket. A sors erői csak nyújtják a kedvező lehetőségeket. Az ember szabad akarata abban jelenik meg, hogy teljes szabadsága van választani. Ebből következik, hogy végső soron az ember saját maga az, aki meghatározza a sorsát és akinek az aratás törvényének megfelelően vállalnia kell a választásának a következményeit.

⁴Az aratás törvénye a szükségesség törvénye. A sors törvénye a kedvező lehetőség törvénye. Ezek együttműködve teszik az embert oda, ahol helyt kell állnia, és megteheti a legjobb hozzájárulását. A múlt életekben történt tetteivel és mulasztásaival az ember nagyjából kitűzte az utat, ahol vándorolnia kell ebben az életben és sok elkövetkezőben. Azok a tapasztalatok, amik azóta gyűlnek, hogy az ént tudatosságra ébresztették, formálták a sajátosságát azzá az örök egyedi lénnyé, ami ő saját maga. Elért egy meghatározott szintet az evolúcióban. A sors törvénye tekintetbe veszi mindezt, amikor általa beleszületünk egy meghatározott nemzetbe, családba és más emberi kapcsolatokba.

 

8.6  Saját magunk teremtjük a sorsunkat

¹A sors az ember saját teremtése, a saját cselekedeteinek az okozata, az élethez való saját pozitív vagy negatív hozzáállásának eredménye, a saját vonzó vagy taszító tudat-kifejeződései. Az embernek nincs oka sem önszánalomra sem önigazolásra. Hálásnak kell lennie azért, hogy vannak törvények, amik segítik őt abban, hogy fejlődjön, növelje a szabadságát, a saját sorsa feletti hatalmát.

²Az élet egy kínálata, egy kedvező lehetősége a fejlődésnek. Ha megértettük, hogy azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk és tanuljunk belőle, hogy közülünk mindenki számára van egy életfeladat, akkor azt is megértjük, hogy azzal tehetjük a legjobbá életünket, hogy megtaláljuk ezt a feladatot és azt tesszük. Akkor megmenekülünk attól az életelutasítástól is, ami új inkarnációkban megterhelne minket még kényszerítőbb körülményekkel és a szabadságunkat még inkább korlátozná.

³”Senki sem kerüli el a sorsát.” De a sorsunk a saját teremtésünk és a javunkért van. Ha megtartjuk ezt a hozzáállást, akkor kiaknázzuk az életeinket. Ezzel ellentétes hozzáállással akadályozzuk az evolúciót és ártunk magunknak. Muszáj belátnunk, hogy akármennyire kemény a sorsunk, az nem csak elkerülhetetlen, hanem valóban az a legenyhébb szenvedés is, amely a legjobban támogatja a további fejlődésünket onnan ahol most vagyunk

⁴Még fontosabb az önmegvalósításunk számára annak belátása, hogy a sors erői olyan intelligens közvetítők, akik figyelemmel kísérik és elősegítik az énfejlődésünket. Amint meghozod az egyetlen jelentős döntést és így végérvényesen kiállsz az egységért, akkor életbe lépteted a lehető legerősebb erőt a saját sorsod megváltozásáért. Ez az erő képes teljesen megváltoztatni a jövődet. Az evolúcióért és az egységért dolgozni nem más, mint a legrövidebb úton túljutni a tudatlanságon és tehetetlenségen, a leggyorsabb út a szabadsághoz.

 

 

AZ ARATÁS TÖRVÉNYE

 

8.7  Az aratás törvénye abszolúte érvényes

¹A teljes neve ennek a törvénynek a „vetés és aratás” törvénye. Ez az ok-okozat törvénye, ahogy a minden élőlény közötti kapcsolatokban kifejeződik. Az aratás törvénye a helyreállítás alapvető törvényének alárendelt törvény. Mivel nincs tudomásunk az élettörvényekről, kifogyhatatlanul tévedünk, ami sérti más lények jogait és zavarja a kozmosz harmóniáját. A felelősség egyetemes elve kimondja, hogy mivel mi vagyunk a zavar szerzői, nekünk kell helyreállítanunk a harmóniát. Általában és az alacsonyabb stádiumokban ez történik akkor, amikor ugyanaz a fajta rossz sújt minket mint, amit okoztunk. Azonban ahogy a törvényértésünk felébred, lehetőségek nyílnak számunkra, hogy ledolgozzuk a tartozásunkat, szolgálaton keresztül tegyük jóvá azt.

²Az aratás törvénye abszolúte érvényes az összes világban és minden lény számára a fejlődés minden szintjén. Érvényes az összes tevékenységre. Érvényes az emberekre úgy mint a közösségek minden fajtájára, a nemzetekre és az egész emberiségre. Minden, ami történik, olyan erő, amely okká válik. Ezek az okok roppant nagy számban szövődnek együttesen az okozatoknak egy áttekinthetetlen hálójába, amelyek messze a jövőbe elérő átalakulásokat működtetnek. Senki sem kerülheti el a felelősségét. A tevékenység minden fajtája felelősséggel jár. A gondolatok, az érzések, az akaratnak megnyilvánulásai, indítékok, szavak, cselekedetek; minden tudat-kifejeződés energia, ennélfogva egy ok.

³Az aratás törvénye az abszolút és totális igazságosság megnyilvánulása. Az élet igazságossága személytelen, objektív, megvesztegethetetlen. Az élet igazságtalansága abszolúte lehetetlen. Csak az emberek igazságtalanok egymáshoz. Aki az „élet igazságtalanságáról” beszél, az leleplezi, hogy nem ismeri a Törvényt, öntudatlanul gyalázza a Törvényt. Meglehet, hogy az aratás törvénye kegyetlennek, keménynek, könyörtelennek látszik számunkra. Akkor mi saját magunk cselekedtünk így elmúlt életekben. Az aratás törvénye kemény a keményhez és kedves a kedveshez. Azonban semmi sem kibírhatatlan akkor, ha ismered az okát és látod a végét. Az ok a múltban rejtőzik és ez a rossz vetés. És mi ez a rövid földi létezés az evolúció évmillióihoz képest? Az aratás törvénye várhat bármeddig. De a vetést muszáj learatni valamikor.

 

8.8  Az aratás törvénye – a tanárunk az életben

¹A vallásos emberek könyörögnek istenhez, hogy „szabadíts meg a rossztól”. De tudják ők mi a rossz? Úgy vélik, hogy a betegség, a szegénység, a szenvedés, a szégyen az. Ez mutatja az élettudatlanságukat. Az összes ilyen csak az okozatai a rossznak. Ezeknek a vallásos embereknek hallgatniuk kellene a pogány Szókratészre, aki azt mondta, hogy rosszat okozni sokkal nagyobb rossz, mint elviselni a rosszat.

²A valódi rossz saját vonakodásunk a törvények betartásától. Nem lehetünk tudatlanok felőlük; ezeket prédikálják „bölcs emberek” minden korban. A cselekedeteinkkel megsértettük a törvényeket ebben az életben és leginkább az elmúlt életekben. Ennek muszáj visszahatni ránk. Minden, ami történik velünk, az a Törvénynek megfelelően történik. És a Törvény nem rossz.

³Olyan vak az ember, hogy azzal kísérli meg megmagyarázni a rosszat, hogy az életet, istent, más embert – mindent és mindenkit hibáztat, de sohasem saját magát. Sok ember mondja, hogy nem hisz istenben vagy az élettörvényekben, mert van rossz a világon. „Ha létezne isten, akkor nem engedné meg, hogy ez történjen,” mondják. De az istenek betartják a Törvényt. Nem avatkoznak bele az aratás törvényének igazságos rendjébe. Tudják, hogy az emberek sosem ébrednének rá a felelősségükre, ha megmentenék őket attól a gyötrelemtől, amit maguknak okoztak. Csak még inkább vakká válnának a saját tudatlanságukra és egoizmusukra.

⁴A boldogságot és a sikert természetes jogunknak, a gyötrelmet és a szenvedést az „élet igazságtalanságának” tekintjük. Az életet egykor mindenki számára boldogságnak, örömnek és harmóniának szánták. Hogy ez egyáltalán nem olyan, az egyedül magunknak tulajdonítható. Hajdanában jártak magasabb lények a földön, hogy tanítsák az embereket a Törvény tiszteletére. De az emberek visszautasították a tanulásnak azt a módját. Az a tanítás ellenkezett a mélyen gyökerező, hatalomra irányuló akaratukkal. Ezzel az emberek inkább a keserű személyes tapasztaláson keresztüli tanulást választották.

⁵Vannak emberek, akik hallva az aratás törvényéről megkérdőjelezik, hogy képes tanítani minket. Vetünk az egyik életben és aratunk egy másikban, miközben nem emlékszünk arra, amit vetettünk. Az igaz, hogy a közvetlen emlékünket a rossztetteinkről elveszítjük egy új inkarnációban, úgyhogy nem tudjuk megfeleltetni a jelen szenvedéseinket az okaikkal. Mégis tanulunk az aratásunkból. Azok a szenvedések és sérelmek, amelyeknek az elmúlt életekben voltunk áldozatai, mély nyomokat hagynak az altudatunkban, érzékenyebbé téve minket pontosan ezekre a szenvedésfajtákra. És ez később abban nyilvánul meg, hogy könnyebben rokonszenvezünk szenvedő emberekkel és csökken a hajlandóságunk ilyen szenvedést okozni mások számára.

⁶Az aratás törvénye nem önmagában tanít minket. A többi törvényhez alkalmazkodva és velük kölcsönhatásban tanít és fejleszt minket az aratás törvénye. A sors törvénye gondoskodik arról, hogy az ember minden fázisban megkapja azt az aratást, amelyik a legjobban használ a fejlődésének. Minél magasabbra jutott az evolúcióban, annál rosszabb aratásokat bír ki. Gyakran ez az oka annak, hogy miért halasztódnak a legkeményebb aratások a legmagasabb stádiumokra. Szintén ez a magyarázata sok fejlett ember szenvedéseinek. Azonban ilyen módon ők gyorsabban törlesztik az adósságukat. Amikor ez hiánytalanul ki van egyenlítve, csak akkor képes az én továbbmenni az ötödik természeti birodalomba.

 

8.9  Rossz vetés

¹Az élettörvényekkel szembeni minden tévedés az rossz vetés, amelyik rossz aratást eredményez. A rossz vetés elsősorban a gyűlölet és az egoizmus kinyilvánításai. Nem csak a mások jogainak nyilvánvaló megsértései, másoknak okozott látható szenvedések tartoznak ide. Hanem azok is, amikről a tudatlanságunk miatt hisszük azt, hogy senkit sem bántanak. Ide tartozik minden pletyka, minden moralizmus, minden kíváncsiság mások privát élete iránt. Nem csak akkor bántunk a gondolatainkkal és érzéseinkkel, ha azok nyíltan gyűlöletesek és rosszindulatúak, hanem akkor is, ha barátságtalan módon tekintünk más emberek hibáira, hiányosságaira, fogyatékosságaira, személyes gondjaira. „A gondolatot energia követi.” egy hylozoikai axióma. Mindenre kihat, amit a tudatosság észlel. És a vele járó energia eléri védtelen célját.

²A hatalommal visszaélés egy komoly tévedés a szabadság törvényével és az egység törvényével szemben. Az aratás törvénye hozza rendbe ezt is. A következmény az, hogy tehetetlenül leszel megalázás és törvénytelenség áldozata. És nagyon hosszú időre elveszíted a lehetőségét a hatalom gyakorlásának. A tudás hatalom is. A tudással való visszaélés a tudás elvesztését eredményezi. Ha ebben az életben megkaptad azt a tudást, amelyik az élet talányának legfőbb magyarázatát adja úgyhogy kipihenheted a keresésed fáradalmait, akkor kötelességed a tudást terjeszteni mások számára, akik hasonló helyzetben vannak. Különben a tudás elvész számodra a következő életekben. Az nem szükségszerűen jelenti azt, hogy sosem lépsz kapcsolatba a tudással a következő életedben. Ez történhet úgy, hogy az új agyaddal nem fogod fel azt az ismeretet, amit mégis megkapsz és hibátlannak gondolsz.

³Beszélni és cselekedni a saját jobb tudomásod ellenére, a többség mellé állni, amikor felismered, hogy az hibás, hallgatni, amikor beszélni kell, mindez általános a tömegember korában. Annak a tudása, hogy ez hibás, teszi a rossz vetést sokkal rosszabbá.

⁴Az öngyilkosság egy komoly tévedés. Az okozatai jó néhány inkarnációra terjednek, semmilyen problémát nem old meg (amit meg kell oldani), csak bonyolítja azokat.

⁵A lehető legrosszabb vetés szenvedést okozni más lényeknek, bosszút állni, a büntető gondviselés szerepét játszani. Akik azért tesznek rosszat, hogy jöhessen a jó, azok a rossz vetésből várják a jó aratást. A szenvedés, amit másoknak okozunk, visszafordul ránk tekintet nélkül az indítékainkra.

 

8.10  Rossz aratás

¹Rossz aratás a legtöbb dolog az életben és minden ami nem nevezhető boldogságnak, minden ami bánt minket és dühít minket és ilyenformán nem csak a nyilvánvaló szerencsétlenségek és szenvedések. Az aratás törvénye egyénenként működik, egyedülállóan alkalmazkodik mindenki sajátosságához és körülményeihez. Sajátos módon veszi tekintetbe az egység törvényét és a szabadság törvényét. Mindenben működik és felhasznál minden kedvező alkalmat, hogy lehetővé tegye számunkra az adósságunk letörlesztését. Minél magasabb a szint ahová érünk, a törvény annál inkább törődik annak lehetőségeivel, hogy módosuljanak a törvény okozatai, hogy időben szétosztva jelenjenek meg, hogy legyen lehetőségünk a jótettre más módokon. Azonban minden vetést le kell aratni.

²Abba a fajba, nemzetbe és családba születtél, amit megérdemeltél. Az iskolatársaid, tanáraid, később a munkában a kollégáid és főnökeid az aratás törvénye szerintiek lesznek. Ugyanez áll az élettársadra és a barátaidra is. Ha ezek a befolyások úgy működnek, hogy leszállítják a szintedet, akkor ezek a rossz aratás folyományai; ellenkező esetben a jó aratásé. Mindenfajta szenvedés, hiányosság, bánat, csalódás, szerencsétlenség, akadályoztatás, elvesztés és így tovább vég nélkül az rossz aratás, és a hiányzó lehetőségek a tudás és megértés, a tulajdonságok és képességek elsajátításához szintén rossz aratás.

 

8.11  Jó vetés

¹Jó vetés súrlódás nélkül alkalmazni az élettörvényeket. A természettörvények alkalmazásával az ember a természet urává válik. Az élettörvények alkalmazásával az élet urává fog válni.

²Jó vetés gyakorolni az egységre irányuló akaratot, dolgozni nemes emóciók és tulajdonságok elsajátításán, elsajátítani tudást és megértést, törekedni az önmegvalósításra.

³Jó vetés dolgozni a társadalmi bajok megszüntetésén, fokozni a megértést az emberek között, terjeszteni az élettörvények ismeretét, csökkenteni a szenvedést a világon, oltalmazni a szabadságot és jogot és a gyengébb ember igaz ügyét.

⁴Jó vetés szeretetben felnevelni a gyerekeket, hősiesen viselni a szenvedésed, közömbösnek lenni az emberek rád irányuló gyűlölete iránt és nem gyűlölni őket ezért, semlegesíteni az illuzionizmust, a hazugságokat és a gyűlöletet a közösségben.

⁵Nagyon jó vetés és a leggyorsabb megszabadulás az egoizmustól és illúzióktól jót cselekedni csak magáért a jóért, minden személyes előny és hátrány, hála és jó vetés gondolata nélkül és segédkezni a Nagyoknak, akik az evolúcióért dolgoznak, ahelyett, hogy ellenszegülünk Nekik, mint ahogy a legtöbb ember teszi.

⁶Jó vetés módszeresen kiművelni az öröm és boldogság érzékét és alapelvként gondolni jót mindenkiről. Ezzel azt erősítjük, ami a legjobb mindenkiben és mindenki számára könnyebbé teszi élni az életet.

 

8.12  Jó aratás

¹Az a bizonyítéka tudatlanságunknak az élettörvényekről, hogy nem fogjuk fel azt, hogy azok az előnyök, amit az élet nyújt nekünk, az jó aratás. Azt gondoljuk, hogy azok a természetes jogaink. Aztán az életet vádoljuk amikor elveszítjük ezeket. A jó aratást nem az élettörvényeknek megfelelően hasznosítani rossz vetés.

²Egy civilizált nemzetbe, családba születni, ahol az emberek megértenek téged, felnevelkedni szeretetben és olyan barátokkal, akik nemesítenek téged, kedvező lehetőségekkel rendelkezni a tudás gyarapítására és a jó tulajdonságok megszerzésére, ezek mind példák a jó aratásra, amelyhez elnyertük a jogot a jó vetéssel előző életekben.

³Jó aratás az egészség, a szépség, az intelligencia, a tehetség, a megértés, a jó barátok, a segítők, a sikerek: minden, amit az erőfeszítéseink nélkül nyújt az élet nekünk.

⁴A lehető legjobb aratás a kedvező alkalom a gyors fejlődésre az olyan tapasztalásokon keresztül, amelyek felébresztik bennünk a magasabb képességeket, például kapcsolat magasan fejlett emberekkel. Egy óra értelmes beszélgetés egy gyerekkel képes megváltoztatni az egész életét.

⁵Jó aratás nélkül sosem fogjuk megtalálni a boldogságot, bármennyire sokat hajszoljuk azt. Boldogok vagyunk amennyiben boldoggá tettünk másokat.

⁶A hatalom, dicsőség és jólét csak magasabb stádiumokban jó aratás. Alacsonyabb stádiumokban az ember a tudatlanságában és tehetetlenségében aligha képes elkerülni azt, hogy rossz célra használja ezeket a csalóka előnyöket és ezáltal vesse az újabb rossz vetést.

 

8.13  A kollektív felelősségünk

¹Az emberiség nem tudja, hogy mi a felelősség és azt a legkevésbé, hogy a kollektív felelősség mit jelent. Mindannyian közösségeknek vagyunk részei, sokfajta közösségnek: család, baráti körök, kollégák csoportja, nemzet, emberiség. És minden egyes közösségben egyetemlegesen felelősek vagyunk egymásért. Senki sem létezhet öncélúan. Az élettörvények elsődlegesen a közösségeken keresztül működnek, másodlagosan a közösségek egyénein keresztül.

²Minden élőlényt, akivel kapcsolatba lépünk, csalhatatlanul befolyásolunk. És az aratás törvénye azonnal működni kezd. Ez része a felelősségünknek. Akiknek nem használtunk azoknak ártottunk. Így a kapcsolat magával hozza a viszonyt. És ez áll nem csak az emberek közötti kapcsolatainkra, hanem minden kapcsolatunkra valamennyi élőlénnyel az összes természeti birodalomban: az állatok amelyeket használunk, az élelmiszer amit eszünk, a természeti erőforrások amiket kiaknázunk.

³Ezt nemigen fogjuk fel. És az ötödik természeti birodalomból elmondták nekünk, hogy nincs ember aki képes megérteni az aratás törvényét. De ez nem azt jelenti, hogy nem kell megpróbálnunk megérteni azt.

⁴A legtöbb személyes viszony előre nem látott és átmeneti. Ha az emberek viszont nagyon sokat jelentenek számunkra, sokat használnak vagy ártanak nekünk, akkor ezek rendszerint olyan viszonyok, amik folytatódnak előző életekből. Így az emberek életről életre egyre inkább összekapcsolódnak egymással kölcsönös szereteten és megértésen keresztül a különböző viszonyokban. Ennek a jelenségnek a célja az, hogy ők a jövőben egy együttes feladatot teljesítő csoportot fognak alkotni.

⁵A felelősségünk a közösségért a közös vetésben és aratásban valamint a közös sorsban jelenik meg. Egyetemlegesen vagyunk felelősek az elnyomó társadalmi rendszerekért és embertelen törvényekért, alkalmatlan vezetőkért, demokráciáért és diktatúráért, háborúkért és forradalmakért. Az hogy a felelősség megoszlik a többségen nem azt jelenti, hogy kisebb a felelősség a minden egyesen. „Egy mindenkiért és mindenki egyért” az egyetemes felelősség törvénye. Mindannyian nyertünk mások kárán. Mindannyian segítettünk leigázni és elbolondítani az emberiséget.

 

 

AZ AKTIVÁLÁS TÖRVÉNYE

 

8.14  Az ember legjellemzőbb tulajdonsága

¹A planetáris hierarchia szerint az ember legjellemzőbb tulajdonsága a lustaság! Tekintheted úgy ezt mint minden rossz gyökerét. Az ember szenvedései annak a következménye, hogy megsérti az élettörvényeket. Ha lenne neki élettörvény-ismerete és az élésének képessége, akkor az egész élete öröm, boldogság, harmónia, szabadság lenne. De az ember túlságosan lusta még gondolkodni is. Mert ha gondolkozna a dolgon, felismerné, hogy szükséges megszereznie az életismeretet, megértené, hogy majdnem minden tanulnivaló visszamarad számára megtanulni. A törvények mutatják a tudás szükségességét. Ha nem tudjuk, hogy az élet a szabadságra, az egységre és mindenki fejlődésére szánt, akkor bűnt követünk el ezzel a három törvénnyel szemben és a következmény a szenvedés, amivel találkozunk. De azok többsége is, akik elsajátították ezt a tudást, megelégednek vele mint egy teóriával, nem igyekeznek az önmegvalósításért és magasabb szintekért. Ez szintén lustaság! Siránkozunk az élet nehézségei miatt, amikor senki mást nem okolhatunk érte csak magunkat. Úgy látszik mintha csak a körülmények ereje hajtana minket előre.

²Nem fogjuk fel, hogy a sors törvényének muszáj kényszerítenie minket tapasztalni hogy fejleszthessük a tudatosságunkat, amikor nem ismerjük fel azt, hogy vegyük a saját kezünkbe a fejlődésünket. És a kényszer evolúció sokkal kellemetlenebb mint a tudatosság aktiválása, amit magunk megtehetünk.

 

8.15  Az élet aktivitás

¹Az élet aktivitás. Az élet mozgás. Az élet energiatermelés. Aktivitás nélkül az evolúció teljesen megáll. Az egyén azáltal fejlődik, hogy saját maga aktiválja azokat a tudatosságfajtákat, amik a burkaiban vannak. A legfontosabb az a tudattevékenység, amit saját maga indít. Az emberek többsége passzív és engedik, hogy külső vibrációk szabják meg a tudatosságukat. Elfogadják mások nézeteit, meg sem vizsgálják, hogy milyen tényeken alapulnak. Amikor tanulmányaikat végezték, elsajátítottak egy világszemléletet is, és ezt követően elvetnek minden újat, ami nem illik abba bele. Nem értik, hogy az élet változás, fejlődés, hogy mindig késznek kell lenni a felülvizsgálatra, az újraértékelésre, hogy a tudás kimeríthetetlen és hogy minden magyarázat csak átmeneti. Nekifogtak egy egész életnek erre az inkarnációra.

²Semmi sem jó úgy ahogy van. Mindenki mindenre panaszkodik. De hányan tesznek valamit azért, hogy javítsanak rajta? Azok is, akik rendelkeznek az élettörvények ismeretével és felfogták a közös felelősség tényét, általában passzívak és közömbösek. Azt kívánják, hogy valaki más tehesse, amit nekik kell megtenniük. A vallásos emberek beszélnek „az isten akaratáról” és várják, hogy tegye jóvá isten amit elrontottunk. Ez egyenértékű egy teljesen téves felfogással Krisztusról, aki mindig megkövetelte a teljes erőfeszítést és felelősséget az egyéntől.

 

8.16  Az aktiválás törvénye

¹Az aktiválás törvénye kimondja, hogy minden tudat-kifejeződés aktivitás valamilyen anyagban. Ez a kifejeződés egy okká válik, aminek elkerülhetetlen okozata van. Tehát minden, amit a tudatosság figyel, arra hatással van valamilyen módon.

²Minden tudattartalom valamilyen formát ölt. Minden amire törekszel vagy amit tenni akarsz, birtokolsz vagy megvalósítasz, először a tudatod tartalma kell hogy legyen. Minden amire vágysz a tied lesz valamikor (habár ritkán pontosan úgy ahogy gondoltad!). Minden amit kapsz arra egyszer vágytál.

³Az aktiválás törvényét kísérő törvény az ismétlés vagy megerősítés törvénye. Az aktív tudatosság megerősödik az ismétléssel. A gondolat minden egyes ismétléssel egyre aktívabbá válik, egyre erősebben bevésődik a memóriádba, az altudatod egyre erősebb tényezőjévé válik, egyre intenzívebbé az érzésedben és képzeletedben. Tehát minden ismétléssel a tudat tartalma erősödik, úgy, hogy az egyre könnyebben feleleveníthetővé válik. Az ismétléssel ez a hajlam automatizálódik. Végezetül a gondolat vagy emóció automatikusan fejeződik ki.

 

8.17  Az aktiválás törvénye és a szabad akarat

¹A tudat-kifejeződéseink gondolatok, vágyak, érzések és képzeletek. Ezek lehetnek jobban vagy kevésbé aktiválva, több vagy kevesebb „akarattal rendelkezhetnek”. Általuk döntjük el, hogy boldogok vagy boldogtalanok leszünk. Létrehozzák a lenyomatukat a jelenlegi életünkben és meghatározzák az eljövendő valamennyi életünket. Ezek erőssé vagy gyengévé tesznek minket. És a négy közül a gondolat a legfontosabb, mivel vele irányítjuk a másik hármat. Tehát a gondolat a hatalom a jóra és a rosszra, a legnagyobb hatalom és az a hatalom, amely meghatározza a sorsunkat.

²A nagy kérdés az: ki irányítja a gondolatainkat? A válasz: mi magunk nagyon kevéssé. A gondolatok és az érzések úgy jönnek és mennek, ahogy nekik tetszik. Külső ösztönzések – amiket olvastunk, láttunk vagy hallottunk – lerántanak minket olyan tudatállapotokba, amelyek az elért, igazi szintünk alatt fekszenek; állapotokba, amelyek irtózással töltenek el, és amelyek megakadályozzák az önmegvalósításunkat. Az emlékekben és az asszociációkban fájó múltbeli tapasztalatok éreztetik magukat ismét. Végül az ember felfogja azt, hogy szükséges a tudatosság irányítása.

³A gondolkodás irányítása az élet irányítása. A gondolkodásának irányításával az ember a saját sorsa mesterévé válik. Az aktiválás módszere e cél elérésének a szisztematikus módja. A módszer általános és egyéni. Általános, mert a gondolat és az emóció és az ezeknek megfelelő akaratfajták aktiválásának törvényei univerzálisak és egy univerzális módszert sok ember képes alkalmazni. Egyéni, mert emellett mindenkinek muszáj – az önmegvalósítás törvényének értelmében – megtalálnia a saját útját, kialakítania a sajátosságának megfelelő módszert.

⁴A szabad akarat sok ember számára megoldatlan probléma. A megoldás annak megértésén múlik, hogy minden tudatos választást az indítékok határoznak meg, és a legerősebb indíték dönt. Sok különböző indítékkal rendelkezünk, és ezek leggyakrabban összeütközésben vannak egymással. Vannak önző indítékaink és aránylag önzetlen indítékaink. Vannak magasabb indítékaink és alacsonyabb indítékaink. Vannak rövid ideig tartó indítékaink, amelyek az élvezetek iránti vágyon alapulnak, és vannak hosszú ideig tartó indítékaink, amelyek az életünk célja felé irányulnak. Sok indíték bújik meg az altudatban. Ezek az indítékok a félelem, a szégyen és a bűnösség, amelyet gyermekkorban kényszerített ránk egy téves – gyakran kereszténynek nevezett – nevelés. A kérdés, hogy lehet-e szabad akaratunk vagy nem, tehát tulajdonképpen az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e tudatosan irányítani az indítékainkat vagy nem.

⁵Képesek vagyunk. Az aktiválás törvénye azt tanítja nekünk, hogy bármelyik tudattartalmat képesek vagyunk erősíteni. Minden azon múlik, hogy milyen erősen figyelünk rá, milyen gyakran műveljük azt tudatosan. Az aktiválás módszere tanítja nekünk hogy tegyük ezt. A helyes módszert használva bármilyen önválasztott indítékot képesek vagyunk felerősíteni annyira, hogy ez váljon a legerősebb indítékká. Csak így fogjuk elérni az akarat szabadságát. Csak az ilyen önindított aktivitással szabadíthatjuk fel magunkat minden olyan belső kényszertől való automatikus függőségtől, amely akadályozza a törekvésünket az önmegvalósításra.

 

A fenti szöveg a magyar fordítása Section Eight of The Explanation by Lars Adelskogh. Copyright © 2004 by Lars Adelskogh.

Javított 2010 július 12