NÉGY

 

4.1  Az élet értelme és célja

¹Az élet értelme a tudatosság kifejlődése az anyagban. Ezért, annál helyesebb az életszemléletünk, minél inkább megtanuljuk az e fejlődéshez szükséges alapként és eszközként látni az anyagot és nem többnek, minél kevésbé tekintünk úgy az anyagi dolgokra, mint önmagukban értékekre. Egy helyes életszemlélet a tudatosság kifejlődésének, továbbá e fejlődés jellegzetességének, feltételeinek, stádiumainak és a céljának az ismeretén kell, hogy alapuljon. A hylozoikában mi ezt az ismeretet a lehető legszélesebb perspektívájában, a kozmosz megnyilvánulásában tanulmányozzuk.

²A monádok megnyilvánulása akkor kezdődik, amikor a végtelen káoszból bevezetik őket a kozmoszba. Amikor, (a mi emberi eszünk számára) egy felfoghatatlanul hosszú periódus után, eljutnak a megnyilvánulás beteljesítéséhez, addig a monádok a megnyilvánulás négy fontos folyamatán mentek keresztül, egyik a másik után, és beléptek a 2–49 anyagfajta összetételeinek egy áttekinthetetlen sokaságában.

³Ezekben az energia-folyamatokban és anyagösszetételekben való részvételüknek köszönhetően a monádok képesek kifejleszteni a tudatosságukat és ezáltal megvalósítani az egyéni életük értelmét. A tudatosságuk fejlődése feloszlik a megnyilvánulás négy folyamatának megfelelően.

⁴A káoszból történt bevezetésüket követően az involváció és az evolváció folyamata során a monádok csak tudatcsírával rendelkeznek. Ekkor ők olyan tudattalanok, mint az ősanyag.

⁵A rákövetkező involúció folyamatában a monádok oly módon involválódnak tovább, hogy a formák – a 43-világtól kezdődően a legalacsonyabb, 49-világig – egyre alacsonyabb anyagfajtákból készülnek. Ezáltal a tudat aktualizálódik vagy felébred. Az egyszer aktualizálódott tudat először passzív, azaz: csak külső behatás alatt aktív.

⁶Az evolúció folyamata a 49-világban kezdődik. A monádok ekkor lépcsőzetes szakaszokban megszabadítják magukat az alacsonyabb anyagtól, egyidejűleg önaktív tudatosságot szereznek a magasabb anyagban. Folyamatosan megújuló formákban a monád sorban keresztülhalad az ásványi, a növényi és az állati birodalmon. A monád, miután átment az állati birodalomból az emberi birodalomba (a negyedik természeti birodalomba), végül öntudatossá válik. Ebben a négy alacsonyabb természeti birodalomban történő evolúció folyamán a tudat a fizikai (49), az emócionális (48) és a kauzális-mentális (47) világban fokozatosan aktiválódik.

⁷A negyedikből az ötödik természeti birodalomba (emberfölötti birodalomba) történő átmenet jelzi a monád belépését az expanzió folyamatába. Ezután a monád a 46-világtól felfelé az öntudatosság egyre magasabb fajtáit éri el, és egyidőben megtanulja az öntudatosságát kiterjeszteni, hogy egyre több monádot öleljen fel egy közös tudatban.

⁸Ezt a közös tudatot a szeretet és bölcsesség egységeként írják le. A szeretet oszthatatlan egységet jelent mindennel, elkülönülés nélkül, „én” és „te” nélkül, csak „mi”, megvalósítva a valódi testvériséget. A bölcsesség mérhetetlenül nagyobb belátást jelent, mint ami egy elkülönült egyén számára lehetséges, mivel az összes tapasztalat és emlékezet rendelkezésére áll mindenkinek, aki belépett a közös tudatba: a bolygó teljes tudatába.

⁹Az ötödik birodalom magasabb világában, a 45-világban, és az isteni birodalmakban, amelyek a 44-világtól felfelé következnek, ez a közösség lépcsőzetesen tovább kiterjed és mélyebb tapasztalatokat él. E folyamat az „expanzió” szó jelentése.

¹⁰A legmagasabb birodalomban, az 1–7-világokban, a monád, az önazonosságát megőrizve, az egész kozmosszal egy. A monád elérte a kozmikus mindentudást és mindenhatóságot. Ez a célja a megnyilvánulásban.

¹¹A kozmosz azért lett megépítve, hogy lehetőséget teremtsen a káoszban lévő monádok számára a saját tudatosságuk kifejlesztésére, a kezdeti lehetségességtől, az összes közbenső stádiumon keresztül a kozmikus mindentudásig és mindenhatóságig. A kozmoszban történő minden folyamat, közvetlenül vagy közvetve, ezt a célt szolgálja. Ezek mind a megnyilvánulás nagy folyamatához tartoznak.

 

4.2  A megnyilvánulás

¹A megnyilvánulást mindhárom aspektusból meg kell szemlélni.

²A tudataspektusból szemlélve a megnyilvánulás a monádtudatosság fejlődése a puszta potencialitástól (a tudatnélküliségtől) a kozmikus mindentudásig.

³Az anyagaspektusból szemlélve a megnyilvánulás az anyag átalakulása és lépcsőzetes kifinomulása abból a célból, hogy képessé váljon egyre célirányosabb szervek megépítésére az egyre fejlődő tudatosság számára.

⁴A mozgásaspektusból szemlélve a megnyilvánulás az energiák folyamatos újrairányítása növekvő harmóniában a nagy szándékkal és a valamennyi élet fejlődése számára szánt dinamikus tervvel.

⁵A monád utat tör magának a megnyilvánulás számos stádiumán keresztül, a teljes tudattalanságtól a mindentudásig, az elkülönültségtől a valamennyi élettel való egységig, a tehetetlenségtől a mindenhatóságig, a teljes rabságtól a lehetséges legnagyobb szabadságig, azoknak az élettörvényeknek alárendelve, amelyekhez minden monádnak alkalmazkodnia kell.

⁶A megnyilvánulás egységes folyamat, az összes folyamat teljessége a kozmoszban. A kozmoszban valamennyi monád közreműködik a megnyilvánulásban, tudatosan vagy nem tudatosan, önként vagy önkéntelenül. Azt követően, hogy a monádot bevezették a kozmoszba, keresztülmegy négy alapvető folyamaton az egyéni megnyilvánulásában, amíg megérkezik a legmagasabb kozmikus birodalomba. Minden monád keresztülmegy ezen az egymást követő négy folyamaton. Mivel monádok egy időben vannak a tudatosság fejlődésének valamennyi stádiumában, ezek a folyamatok egymás mellett működnek mindenhol a kozmoszban. Valójában az egyik feltételezi a másikat.

⁷A megnyilvánulás négy folyamata a következő:
(1) az involváció és az evolváció
(2) az involúció
(3) az evolúció
(4) az expanzió.

 

4.3  Involváció és evolváció

¹Involváció a monádok (1-atomfajta) összerendeződése, hogy egyre durvább anyagokat formáljanak: a 2-atomfajtától a 49-atomfajtáig. Evolváció az ennek megfelelő feloszlás, a 49-atomok feloszlása 48-atomokká, a 48-atomok 47-atomokká és így tovább, amíg megmaradnak a szabad monádok (1-atomok). Involváció és evolváció tehát feltételezik egymást.

²Az involváció folyamán formálódik meg a 49 kozmikus atomfajta. A hét legalacsonyabb atomfajta, 43–49, mindegyike tovább involválódva megformál hat molekulafajtát, összesen 42-t, amelyek a naprendszerek építőanyagai. Az evolváció folyamán az anyag folyamatosan feloszlik, az involváció folyamán formálódó anyaggal helyettesítődve. Az atomok és molekulák feloszlanak és újra formálódnak. És ameddig az atom fennmarad, benne a magasabb atomfajták szakadatlanul kicserélődnek. A 49-atomot folyamatosan áthatják a 48 és egyre magasabb atomfajták.

³Az ősatomoknak vagy monádoknak van egy állandó áramlása, „lefelé” ömlése is a legmagasabb atomi világból, az 1-világból, valamennyi világ atomjain keresztül a legalacsonyabb világig, 49-világig, és egy másik áramlás „felfelé”, valamennyi világ atomjain keresztül a legmagasabb világig, az 1-világig, ezáltal létrejön egy folyamatos keringése a monádoknak. Ez a keringés addig tart, ameddig az alacsonyabb világok létezése szükséges a monádok megnyilvánulásához. A monádoknak ez a keringése az, ami megtartja az atomokat, molekulákat, anyagi aggregátumokat az adott formájukban. A keringés eredményeként valamennyi atom valamennyi világban és következésképpen valamennyi molekula és aggregátum sugároz anyagi energiát.

⁴Az involvációs és evolvációs anyag csak tudatcsírával rendelkezik. Az ilyen anyag nem tud létrehozni más formákat, mint atomokat és molekulákat. A monádok megnyilvánulásában viszont ezek az anyagi formák a feltételei a következő folyamatnak: az involúciónak.

 

4.4  Involúció

¹Az involúció a naprendszerekben, azok 43–48-világaiban történik. Ezt, mint bármilyen más folyamatot, a három aspektusból fogjuk szemléltetni.

²A mozgásaspektusból: Az involvációs és evolvációs anyag atomja forog a tengelye körül óriási sebességgel. Ehhez a forgó mozgáshoz az involúció hozzáad egy ciklikus spirálmozgást: az atom kering egy központi fókuszpont körül ciklikusan ismétlődő spirálokban.

³Az anyagaspektusból: Ez az összetett mozgás teremti meg a lehetőséget az atomok és molekulák számára az összefüggő formák – aggregátumok – építésére. Ezáltal az életformáknak egy teljes sora épülhet fel és fejlődhet tovább, olyan életformák, amelyek szükségesek az evolúció monádjainak a tudatuk aktiválásához. Az involúciós anyag ilyen életformáira példa az ember mentális és emócionális burka.

⁴A tudataspektusból: Ahogy a monád részt vesz ezekben a formaépítő folyamatokban, a tudatcsírája aktualizálódik. Az aktualizálódott tudat az egész involúció alatt csak passzív, azaz: a monádoknak csak akkor van (bágyadt, álomszerű) tudatossága az anyagfajtájukban, amikor a monádok külső vibrációkkal aktiválódnak.

⁵Az involúció kilenc egymást követő stádiumon keresztül folyik a 43-világtól a 48-világgal bezárólag. A monádok atomokat, molekulákat és aggregátumokat formálnak ezekben a stádiumokban és e világok mindegyikében. Az összes ilyen anyagi összetétel élőlény, monádokból alakult kollektív lény. Az ilyen kollektív involúciós lényeket elementáloknak nevezik, és a tudatosságuk aktualizálódásának kilenc stádiumát nevezik a kilenc elementáli birodalomnak.

⁶Az involúció elementáli birodalmainak a megfelelői az evolúcióban: a természeti birodalmak. Az involúció iránya „lefelé” mutat, a célja a fizikai világ, a 49-világ. A legkevésbé involválódott és tapasztalt elementálok az első elementáli birodalomhoz tartoznak a 43-világban, a leginvolválódottabbak és legtapasztaltabbak a kilencedik birodalomhoz tartoznak a 48-világban. Azért, hogy képesek legyenek továbbjutni egy magasabb birodalomba (egy alacsonyabb világba!) az elementáloknak mindent meg kell tanulniuk, ami tanulnivaló van számukra a jelenlegi birodalmukban.

 

4.5  Evolúció és expanzió

¹Az involváció és evolváció folyamata során a monádtudat csak csíra. Az involúcióban a monádtudat aktualizálódik. A teljes involúció során a 43–48-világokban a tudat csak passzív marad. Ez azt jelenti, hogy az involúciós életformák, az elementálok, képtelenek önaktivitásra. Kívülről származó vibrációkkal kell aktiválódniuk, olyan lények által, akik saját maguk képesek vibrációkat létrehozni. Az evolúciós monádok ilyen lények.

²Tehát a tudatosság az evolúcióban válik önaktívvá. A tudatosság aktiválása a legalacsonyabb világban, a fizikai világban (49), és annak legdurvább molekulafajtájában, a 49:7-ben, a szilárd anyagban kezdődik. Csak ez az anyag rendelkezik a mozdulatlansággal és ennek a vibrációi érik el a szükséges durvaságot ahhoz, hogy a monád kezdje regisztrálni a külsőnek és belsőnek, az anyagi környezetének és saját tudatának az ellentétét. Ezáltal a monád végül képes felfogni a külső kényszer és a saját belső akarata közötti ellentétet. A tudat aktiválása pontosan az akarat felébredését jelenti.

³Az involúciós lények monádok közösségei: atomok, molekulák és aggregátumok. Közös tudatuk van. Erre példák az elementálok, amelyek a burkai az evolúciós monádoknak a 43–48-világokban és az emberek „gondolatformáinak”, anyagi formáinak is, amelyeket minden tudat-kifejeződésük termel a mentális és emócionális világban

⁴Amikor a monádok, befejezve az involúciójukat, átlépnek az evolúcióba, mint önálló lények kezdenek tevékenykedni. Ekkor beöltöztetik magukat involúciós anyagú burkokba és aktiválják e burkok passzív tudatát. A monádok énekké válnak a burkaikban.

⁵Az evolúció azt jelenti, hogy a monádok megtanulják aktiválni az egyre magasabb tudatosságfajtákat az egyre magasabb világok egyre magasabb anyagfajtáiban. Az evolúció a fizikai (49) világban kezdődik, az emócionális (48) és kauzális-mentális (47) világokban folytatódik. Az esszenciális (46) világban az evolúciót felváltja az expanzió.

⁶Az evolúció és expanzió együtt tizenkettő fő stádiumból áll. A monádok hat ilyen stádiumot a naprendszer világaiban 49–43 és hatot a kozmikus világokban 42–1 járnak végig. Ezt a tizenkettő stádiumot természeti birodalmaknak nevezik. A hét legmagasabb természeti birodalmat, azaz a hatodiktól a tizenkettedikig, isteni birodalmaknak is nevezik: az elsőtől a hetedikig.

⁷A naprendszeren belüli hat természeti birodalom a következő:
(1) ásványi birodalom                     47–49-világokban
(2) növényi birodalom                     47–49-világokban
(3) állati birodalom                          47–49-világokban
(4) emberi birodalom                       47–49-világokban
(5) esszenciális birodalom                46- és 45-világokban
(6) manifesztális birodalom
vagy első isteni birodalom               44- és 43-világokban

 

⁸A naprendszeren túli hat természeti birodalom a következő:
(7) második isteni birodalom                 42–36-világokban
(8) harmadik isteni birodalom                35–29-világokban
(9) negyedik isteni birodalom                28–22-világokban
(10) ötödik isteni birodalom                   21–15-világokban
(11) hatodik isteni birodalom                 14–8-világokban
(12) hetedik isteni birodalom                 7–1-világokban

 

⁹Az evolúció és expanzió „felfelé” halad, ahogy a fenti táblázat mutatja felsorolva a világokat alulról felfelé. Ahhoz, hogy a monád képes legyen aktiválni egy magasabb tudatfajtát, előbb aktiválnia kell az összes alacsonyabb fajtát.

¹⁰Az ásványi és növényi birodalomban a monádnak már van aktív tudatossága, amely a kezdeményező erejében és a spontán formaépítő képességében jelenik meg. Amint a monádok rendelkeznek a körülvevő anyagi világnak egy kezdődő felfogóképességével, törekedni kezdenek az objektív tudatosságra. Ösztönösen érzékelik azt, mint olyant, ami szükséges a tisztább és teljesebb körű tudatossághoz. Ez a törekvés eredményezi a fizikai szervezet érzékszerveinek kifejlődését, amely az állati birodalomban éri el tetőpontját. Tehát a tudat aktiválása az, ami megteremti a szükséges formákat, szerveket, s nem fordítva, mint ahogy a tudományos fizikalizmus feltételezi.

¹¹A teljesen kifejlődött objektív tudatosság – még ha csak a fizikai világ (49:5-7) három legalacsonyabb molekulafajtájára – adja meg az alapot arra, hogy kifejlődjön az öntudat, a monád tudatossága egy én létezésére, egy önazonosságra. Ez nem lehetséges az emberi birodalom előtt. Ahhoz, hogy megerősödjön ez a bágyadt öntudat, szükséges, hogy a monád az emberi birodalom alacsonyabb fejlődési stádiumaiban megtapasztalja az elkülönülését valamennyi más élettől, teljesen elkülönültként szemlélje magát minden mástól. Mindamellett, amint az öntudata megerősödött, ezt az önérvényesítést is le kell győznie. Máskülönben az megakadályozza az egyéni tudatosság egyre több monádot felölelő közösségbe történő expanzióját. Az igaz, hogy az expanzió az emberfölötti esszenciális birodalomban kezdődik, de észrevehető erőfeszítések már láthatóak az emberi birodalom magasabb stádiumaiban is. Az expanzióba való belépésével az egyén – az önazonosságát és öntudatát megőrizve – egyre több monáddal egyesül egy közös tudatban. Szó sincs arról, hogy az én „megsemmisül a világlélekben”, mint ahogy ezt egyesek képzelik.

¹²Az emberi birodalomban a monád mögött ily módon már egy hosszú út van. Az összes alacsonyabb fokú tudatosságot kifejlesztette a jelenlegi emberi, 47–49 világokhoz tartozó tudatosságáig.

¹³A tudat ébredésének az egymást követő fokozatai egy folytonos láncban kapcsolódnak össze. A magasabb fokozatok az alacsonyabbakból emelkednek ki, amelyek szükségesek voltak a magasabbak kifejlődéséhez. Az első passzív tudat nélkül a tudat nem válhat önaktívvá. Aktív tudat nélkül nem támadhat fel objektív tudat. Objektív tudat nélkül nincs öntudat. Öntudat nélkül az egyéni én nem expandálhat csoporttudatba.

¹⁴Összegezzük mit tanultunk eddig:

¹⁵Az involúció elementáli birodalmaiban a monádoknak passzív, szubjektív tudatuk van a 43–48-világokban.

¹⁶Az evolúció természeti birodalmaiban a monádoknak:
az ásványi és növényi birodalomban bágyadt aktív szubjektív tudatosságuk van a 49-világban;
az állati birodalomban aktív objektív tudatosságuk van a 49-világban, aktív szubjektív tudatosságuk van a 48-világban;
az emberi birodalomban aktív objektív elkülönült öntudatosságuk van a 49-világban, aktív szubjektív elkülönült öntudatosságuk van a 48 és 47-világban;
az esszenciális birodalomban aktív objektív és szubjektív öntudatosságuk van a 45–49-világokban, egyidejű csoporttudatossággal.

 

4.6  Tapasztalás és memória

¹Nincs tudatlanság a szó abszolút értelmében. Még az involúcióban is vannak tapasztalatai a monádnak, és tanul belőlük. Ez azért lehetséges, mivel a monádnak elpusztíthatatlan memóriája van. A monád minden tapasztalata, az ősatomot ért minden vibráció örökre bevésődik az ősatomba. Ezek az emlékek viszont lappangóvá válnak. Ezt tapasztaljuk minden nap, amikor gyakorlatilag minden, amit átélünk, fokozatosan eltűnik az aktuális emlékezetünkből. Valójában azonban semmit sem felejtünk el. Amit tapasztaltunk egyszer, újra megtapasztalhatjuk, ami akkor történik meg, amikor a monádot megint hasonló vibrációk érik, hasonló benyomásokkal találkozik, hasonló helyzetekbe kerül. Tudjuk, hogy egy kora gyermekkori emlék milyen lenyűgöző tisztasággal képes hirtelen újra megjelenni.

²Következésképpen „a tudás az emlékezet” (Platón). Minden, amit megtapasztaltunk, megtanultunk, elsajátítottunk – ebben az életünkben vagy egy megelőző életünkben – lappangó állapotban megőrződik. Messze a legtöbbjére közülük sosem emlékezünk újra: benyomástöredékek, emlékrészletek, kezdetleges belátások, amelyeken hosszú ideje túlnőttünk a sosem szünetelő evolúcióban. Nagyon sok hajlam és szokás, tulajdonság és képesség is van, amelyek számtalan inkarnáció során ismétlődtek és meggyökeresedtek a monádban. Az ember meglehetősen sok ilyen képességgel, funkcióval és tulajdonsággal rendelkezik, amelyek már az állati birodalomban kifejlődtek: mozgási képesség, háromdimenziós látás, szexualitás, agresszivitás, hiúság, játékosság stb. Jellemzően emberi jellegzetesség többek között az öntudatosság, a nyelv, az absztrakt gondolkodás, a képzelet, az idealizmus. Ilyen tulajdonságokat és képességeket, amelyeket veleszületettnek neveznek, valójában előző életeinkben sajátítottuk el. Majd lappangóvá váltak és újra megszereztük, talán többször is. Minden újabb alkalommal könnyebben aktualizálódnak, mint előtte.

³Az ember tehát egy sokkal nagyobb terjedelemben viseli a múltját, mint azt képzelné. Ez azt jelenti, hogy miközben halad előre a tudatosság fejlődésében, lappangóan hordoz egy rosszabb személyt, mint amilyen a jelenlegi, minden kezdetleges hajlamot, amelyről úgy hiszi, hogy hosszú ideje maga mögött hagyott. Saját magától, a figyelme és érdeklődése szándékos irányításától függ, hogy mennyiben lesz e lappangásnak alkalma a felelevenedésre. A lappangás ereje és az ember tehetetlensége vagy vonakodása a tudatosságának irányításától részben magyarázatot ad a rossz problémájára. Mert az ember se nem rossz, se nem jó e szavak abszolút értelmében. Az elért fejlettségi szinten birtokolja annak a szintnek a rossz és a jó tulajdonságait. Továbbá birtokolja az egyre alacsonyabb szintek összes egyre rosszabb, lappangó állapotban lévő tulajdonságait.

⁴Ezért rendkívül fontos, hogy az ember próbálja feleleveníteni azokat a pozitív tulajdonságokat és értékes képességeket, amelyek a jelenlegi értelmi szintjéhez tartoznak. Az élet e lappangó tapasztalata túlterjed néhány jelenkori inkarnáción. De az ember aktuális tudatossága csak a jelenlegi inkarnációjára vonatkozik. Azt kell jelentse ez, hogy mindaz, amit az ember a jelenlegi állapotában, egy meghatározott életben kifejezésre juttat – tudásban, belátásban és megértésben, tulajdonságokban és képességekben, sokoldalú szakértelemben és érdeklődésben – az csupán töredéke az igazi, lappangó teljesítő képességének. Ezért a két fogalmat, személyiség és egyéniség, megkülönböztetik az ezoterikában. Az egyéniség a teljes ember; a személyiség ennek a pici része, ami ebben a konkrét testetöltésben aktualizálódik. Az aktuális személyiség egyrészt korábbi tapasztalatra (benne szokásokra, hajlamokra stb.) történő emlékezésből, másrészt olyan, kis mennyiségű új tapasztalatból áll, amit az embernek sikerült begyűjtenie a jelenlegi fizikai élete során. Az ember képességének és értelmének messze nagyobb darabja tehát emlékezet. Csak egy pici darabját sajátítja el, mint teljesen újat jelenlegi életében.

 

4.7  Éber tudatosság és a tudattalan

¹Minden természeti birodalomban a monádnak van egy éber élete és egy tudattalan élete. Az éber tudatosság bármi, amit az én minden pillanatban felfog. Az ember éber tudatossága érzeteket, érzelmeket, gondolatokat és akaratészleléseket tartalmaz. A figyelem az éber tudatosság középpontja, fókusza. A figyelem az én jelenlétét jelzi. Az éber tudatosság csak egy végtelenül kicsi töredéke az ember lehetséges teljes tudatának. Összehasonlíthatatlanul nagyobb része annak, amit az ember fizikai érzékei és szuperfizikai burkai felfognak, észrevétlen megy el az én mellett. Így alig túlzás azt mondani, hogy az igazi ember a tudattalan.

²A tudattalan részben tudatalatti, részben tudatfölötti.

³A tudatalatti az lappangás. Mindent tartalmaz, ami egyszer átment az éber tudaton; mindent, amit a monád látott, ízlelt és tett; valamennyi feldolgozott tapasztalatát, mindent, amióta a tudatossága felébredt, tehát a monádnak még az ásványi birodalomba való belépését megelőző minden tapasztalatát is. Minden egyes inkarnáció lerakja, mondhatni, a saját tudatrétegét. Minden megőrződik, mert a tudatalatti semmit sem felejt. Megőrződik fogékonyságként tulajdonságokra és képességekre, és a személyiségben fejeződik ki jellemvonásokként, értelmi képességként, hajlamokként a legváltozatosabb dolgokra.

⁴Valaminek a közvetlen megértése azt jelenti, hogy feldolgoztad azt az előző életeidben. Mindent, amit előzően nem tapasztaltál, kemény tanulással tudsz felfogni. A felfogóképességnek a maga módján kell haladnia előre lassan, lépésről lépésre. Meg tudod tanulni felfogni a dolgokat, amelyeket valójában nem értesz, ettől kezdve még néhány inkarnáción keresztül nem értesz. Aki érti és aki csak felfogja „nem beszél egy nyelven”. Amit megértesz, azt rendszerint képes vagy alkalmazni és megvalósítani is. Nem így azt, amit csak felfogtál. Minden ilyen az élettapasztalat különböző mélységeivel van kapcsolatban.

⁵A tudatfölötti az lehetségesség. Ez felölel minden olyan magasabb tudatosságfajtát, amelyet a monád még nem aktivált az evolúcióban. A tudatfölötti nem csak a normális emberfölötti, kauzális és magasabb tudatosságokat foglalja magában, hanem az emberre jellemző tudatosságfajtáknak a többség számára még ismeretlen rétegeit is. Az utóbbi példája emócionálisan a valamennyi élet egységének misztikus tapasztalata és a „béke, amely minden értelmet meghalad”; mentálisan, a nagy gondolkodóknak az ideák szintézisének tapasztalata, egy előkészítő fejlődési stádium a kauzális tudatossággal kapcsolatba való kerülést megelőzően.

⁶Az éber ember kapcsolatban van a tudattalanjával. A tudatalattijából folyamatosan kap impulzusokat. Azok látszólag a semmiből érzéseket, hangulatokat, gondolatokat sugalmazhatnak belé. Beszélni és cselekedni űzhetik őt anélkül, hogy értené miért, vagy valóban tudatában lenne cselekedetének. A tudatfölöttijéből az ember ritkábban kap inspirációt, például intuíció formájában. A hylozoikában az intuíció egy jelentősebb ok-okozati összefüggés közvetlen helyes észlelését jelenti. Ez a kauzális tudatosság egy kifejeződése.

⁷Az evolúció azt jelenti, hogy a monád egyre magasabb tudatosságfajtákat aktivál. Másképpen kifejezve, a monád lépésenként tolja odébb az éber tudatossága és tudatfölöttije közötti határt. A jelenlegi éber tudatosságunk egykor a tudatfölöttink volt. Ennek megfelelően, a jelenlegi éber tudatosságunk a tudatalattinkhoz fog tartozni, és a jelenlegi tudatfölöttink részei az éber tudatosságunk lesz egyszer a jövőben. Amivel mi – felülmúlva magunkat – szórványosan és ellenőrizetlenül kapcsolatba kerülünk a mély békének és az élettel való egység felejthetetlen pillanataiban, vagy amikor összeszedjük a nem is sejtett erőnket és bátran megrohamozzuk a legnehezebb problémákat és helyzeteket, vagy amikor egy hirtelen belátást érünk el és egy intellektuális győzelmet aratunk, minden olyan, amit a tudásunk hiányában „a jobbik énünknek” nevezünk (mintha több énünk volna, mint egy), az a jövőben normális, mindennapi tudatosságunk lesz.

 

4.8  Az akarat

¹Ahogy a 3.10. fejezetben megemlítettük, a hylozoika a mozgásnak három, jellegében eltérő okát sorolja fel: a dynamis, az anyagi energia és az akarat. A dynamis közvetlenül működik az ősanyagban és a monádokban. Az anyagi energia egy közvetett hatása a dynamisnak az összetett atomfajtákban 2–49. Ez a hatás gyengül minden alacsonyabb atomfajtával, az ősatomok növekvő összetettségének minden lépcsőfokával. Ez a magyarázata, hogy a mozgás látszólag miért szűnik meg a legalacsonyabb anyagfajtában, a szilárd fizikai anyagban (49:7).

²Tehát az anyagi energia az anyagaspektuson keresztül történő dynamis-kifejeződés. Hasonlóképpen az akarat a tudataspektuson keresztül történő dynamis-kifejeződés. A dynamis önmagában vak, hiányzik a tudat és sosem lehet tudata, mert a mozgás és a tudat örökké különböző aspektus marad. Azonban a tudat képes fejlődni, így végül megtanulja irányítani a dynamist az anyagban, megtanulja használni és egy cél felé vezetni az energiákat. Ezt a képességet nevezik aktív tudatnak. Ez csíraként van a monádokban és, mint minden képességet, fejleszteni kell. Ez nem egyszerre, hanem csak evolúcióval történik.

³Az involúció a monádtudat aktualizálódása. Az evolúció a monádtudatnak az aktiválása. Az aktualizálódás azt jelenti, hogy a tudat felébred, életre kel; az aktiválás pedig azt jelenti, hogy a tudat, egyre jobban felébredve, megtanulja irányítani az energiákat.

⁴Az akaratnak és az aktív tudatnak annyi fajtája van, ahány anyagfajta van. Ily módon az akaratnak 49 fő fajtája van a kozmoszban. Az aktiválás az evolúcióban alulról, a legalacsonyabb anyagtól, 49:7-től indul. Az ember három fő akaratfajtával rendelkezik: fizikai akarat (49), emócionális akarat (48) és mentális akarat (47). Mivel az emócionális tudatosság, amelyik a legjobban aktiválódott az emberiség fejlődésének jelen stádiumában, az emócionális akarat (óhaj) csaknem mindig erősebb, mint a mentális akarat (intellektuális elhatározás), kivéve azon keveseknél, akik annyira fejlesztették a mentális tudatosságot, hogy az uralja az emócionalitást. Mivel egy magasabb akaratfajta potenciálisan mindig erősebb, mint egy alacsonyabb fajta. A jövőben, amikor az emberiség olyan mértékben aktiválja a mentalitást, mint amennyire az emócionalitást aktiválta ma, akkor a mentális akarat fog uralkodni az emócionális akaraton. Csak ekkor fog az ember megfelelni a gondolkodó teremtmény megnevezésnek.

⁵Az akarat közvetlenül hat az anyagra. Az ember minden nap számtalanszor bizonyítja ezt a fizikai akaratával, amikor mozgat egy izmot. Az emócionális és mentális akarat a neki megfelelő anyagfajtára hat, vibrációkat hoz létre az emócionális és a mentális burokban, valamint a körülvevő anyagi világukban. Az akarat a legtöbb emberben még csak gyengén fejlett. Végül, amikor az ember teljesen kifejlesztette az emócionális, a mentális és a kauzális, szubjektív és objektív tudatosságot, akkor a megfelelő akaratfajtákat is tökéletesen elsajátította. A magasabb kauzális és mentális akaratának segítségével akkor lesz képes irányítani a fizikai éteri anyagot, és elérni az óhajtott okozatokat a látható fizikai anyagon is. Ez az ősi idők mágiája: az elme ereje az anyag felett. A mágia titkos, elérhetetlen marad mindenki számára, azon nagyon kevesek kivételével, akik legyőztek minden kísértést a visszaélésre ezzel a roppant nagy erővel, akik minden kapacitásukat örök időkre az evolúció szolgálatába helyezték.

 

4.9  Passzív és aktív tudatosság

¹A tudat lehet passzív vagy aktív. A passzív tudat nem a tétlenséget foglalja magában, ennyiben megtévesztő a kifejezés. Azt jelenti azonban, hogy hiányzik a tudat saját aktivitásának az ereje, hiányzik a saját akarata. Az ilyen tudat kívülről kell, hogy aktiválódjon. Amint a külső hatás megszűnik, a passzív tudat lappangóvá (alvóvá) válik. Ezzel ellentétben az aktív tudat rendelkezik a spontán aktivitás képességével, van saját akarata.

²Az embernek van mindkettő, passzív és aktív tudata a fizikai, emócionális és mentális burkában. Az érzékbenyomások passzívak, amikor a figyelem nincs jelen. Az emóciók és gondolatok passzívak, amikor látszólag csak úgy bekövetkeznek, az én ellenőrzése, akarata, figyelme nélkül; amikor a mentális és emócionális asszociációk szüntelenül kergetik egymást anélkül, hogy tudatosan ellenőriznénk vagy akarnánk őket. Azonban nincs tudat, ami „csak úgy bekövetkezik”. Minden tudat aktiválódott tudat. Ha nem belülről, a monád által aktiválódik, akkor kívülről aktiválódik: a körülvevő emócionális és mentális világokból vagy olyan automatizmusokon (szokásokon) keresztül, amelyeket a monád különböző alkalmakkor alakított ki a burkaiban, és amelyek ezt követően a monád ellenőrzése nélkül működnek.

³Tehát nagy különbség van az „én gondolom” és „az gondolja bennem” között. Egy kis önmegfigyeléssel mindenki saját maga képes meggyőződni ennek igazáról. Valójában az ember burkai az idő több mint 90 százalékában robotként működnek. Azok felfogják a környező vibrációkat és felerősítve adják vissza őket, mialatt a monád vagy az én passzívan figyeli, gyakran még azt sem. Az emberi tudat kevesebb, mint 10 százalékát határozza meg maga az ember – a monád. A nagyobb része robottudat: fizikai, emócionális és mentális.

⁴Az ember egy monád, amely keresztülment az involúción és átdolgozta magát az evolúció három legalacsonyabb birodalmán. Neki, lappangó állapotban, passzív tudatossága van a teljes involúció 43–48-világaiban. Egészen természetes, hogy e lappangás kell, hogy nagymértékben jellemezze az életét, annál inkább, minél kevésbé fejlett viszonylag az aktív tudatossága. Tehát, amikor azt mondják, hogy az ember egy evolúciós monád, ez nem foglalja magában automatikusan, hogy minden időben önaktív a tudatosságában, hanem csak rendelkezik ennek a lehetőségével. Saját maga dönti el mennyire lesz aktív.

 

4.10  Monád és burkai az együttműködésben

¹A természet minden formájának van élete, valamilyenfajta tudatossága. Az atomoktól és molekuláktól kezdve ezek aggregátumáig minden életnek van formája. Az aggregátumok például szerves életformák a fizikai világban és szuperfizikai burkok a magasabb világokban. Bolygók és naprendszerek szintén aggregátumok, élő formák.

²A 43–48-anyagfajta legtöbb aggregátuma az involúcióhoz tartozik. Ezeket az életformákat nevezik elementáloknak és nekik passzív tudatosságuk van. Példák rá az ember szuperfizikai anyagból álló burkai.

³A fizikai anyag, 49, legtöbb aggregátuma az evolúcióhoz tartozik. Ezek az életformák, például az ásványok és organizmusok – növényi, állati és emberi – valamint az éteri burkaik, gyenge aktív tudatossággal rendelkeznek. Ez az önmegformáló képességükben és a környező világhoz való célirányos alkalmazkodásukban mutatkozik meg.

⁴Az involúciós elementálok számára önaktív tudatosság nem lehetséges. Azonban csalhatatlanul aktiválódnak, amikor külső hatás éri őket. Különféle birodalmaikon keresztül az elementálok megtanulják felfogni és felerősítve visszaadni valamennyi vibrációt, amely éri őket. Minden magasabb birodalommal (egy alacsonyabb anyagi világban!) egyre tökéletesebb vibráció-visszaadóvá, egyre kitűnőbb tanulékony robottá válnak.

⁵Az evolúciós monádoknak burkokra van szükségük ahhoz, hogy képesek legyenek aktiválni az egyre magasabb tudatosságfajtákat a 49-től felfelé. A két fizikai burka nélkül az ember elveszítené az érzeteket, az emócionális burka nélkül óhajok és érzések nélkül lenne és a mentális burka nélkül nem lenne képes gondolkodni. A monád saját vibrációi túl gyengék ahhoz, hogy azokat a monád felfogja úgy, ahogy vannak. Viszont a burkai sokszorosan felerősítve adják vissza azokat. A burkok ezért egyfajta hangerősítő rezonátordobozként működnek, ahol a monád a vibráló húrhoz hasonlítható. A monádnak kellenek a burkai, ugyanakkor a monád burkainak is szükségük van a monádra mint egy evolúciós lényre, abból a célból, hogy aktiválja az egyébként passzív elementálokat. A monádoknak és a burkoknak egyformán szükségük van egymásra a tudatosságuk fejlődéséhez.

 

4.11  Önaktiválás mint az élet értelme

¹Az élet értelme a tudatosság kifejlődése. Ez minden monádra áll, függetlenül a megnyilvánulása stádiumától; függetlenül attól, hogy involúciós, vagy evolúciós a monád. Az evolúciós monádok számára, tehát számunkra, emberek számára is, a fejlődés nem más, mint a meglevő fizikai, emócionális és mentális tudatosság, főleg e tudatosságfajták magasabb alosztályainak növekvő önaktiválása. Ez adja a szükséges alapot az egyre magasabb tudatosságfajták – kauzális, esszenciális stb. – önaktiválásához.

²Amikor az ember gondolatokat gondol, és nem akarja elismerni azokat, amikor érzéseket tapasztal és tudja, hogy azok az ő valódi szintje alatt vannak, akkor a burkainak passzív tudata és nem a monád határozza meg a tudatának tartalmát. Amikor az ember – sem a belső szubjektív világban, sem a külső objektív világban – nem irányítottan tartja a figyelmét egy bizonyos meghatározott tárgyon, akkor a monád inaktív, az én nincs jelen. És amikor az én nincs jelen, akkor a burkok az urak.

³A burkok jó szolgák, viszont rossz urak. Az összes szenvedésed kilencven százaléka abból az egyszerű tényből származik, hogy te nem akarod felügyelni a burkaidat, és a „te” jelentése: a monád. A burkok telepatikusan felfogják a környező világ negatív emócióit és felerősítik azokat. A monád megtagadhatja a figyelmet tőlük, ha akarja. A burkok negatív emóciók és (gyakran képzeletbeli) igazságtalanságok, sérelmek, szégyen, levertség számtalan emlékét őrzik. A legcsekélyebb képzettársítás, amit a monád tesz, életre kelti ezeket, és a monád engedékenyen saját maga járul hozzá, hogy végigvezessék ismét ugyanazokon az emóciókon.

⁴Az ember számára az egyetlen lehetőség, hogy megszabaduljon e szenvedéstől, az egyetlen út a tartós boldogsághoz, hogy megtanulja felügyelni a buroktudatait. Ezt azzal teszi, hogy olyan gyakran és olyan sokáig önaktív a tudatosságában, amennyire képes. Az ember képes arra, hogy fokozza a tudatosságválasztó erejét: „Ezt megtartom, azt nem”. Lehetséges a tudatosság felügyelete és végül érthető lesz, hogy szükséges. Az ember ezt azzal gyakorolja, hogy megtanul figyelmesnek lenni, egyre többet figyelmesnek lenni és végül állandóan figyelmesnek lenni. Egyszerre fogja a szubjektív belső világán és az objektív külső világon tartani a figyelmét. A magasabb, nemes érzések, amelyeket mindenki birtokolni akar az alacsonyabb, negatívok helyett, nem jelennek meg maguktól. Ezeket tudatosan kell művelni a folyamatos figyelemmel, a tudatba bevéséssel. A felszabadító ideák, új belátások, új egyéni feldolgozások és más értékes mentális tudatosságok meg kell, hogy őrződjenek a tudatban, azért, hogy a belső életünk élő erejévé váljanak. Mindezt az én teszi a mentális és emócionális akaratnak egy tudatos, megfontolt tevékenységével. Akárhogy is nevezzük ezt – önaktiválásnak, koncentrációnak, meditációnak – mindez ugyanaz. Ez egyben a leggyorsabb és legbiztosabb út a magasabb tudatossághoz.

 

A fenti szöveg a magyar fordítása Section Four of The Explanation by Lars Adelskogh. Copyright © 2004 by Lars Adelskogh.

Javított 2010 július 12