KILENC

 

9.1  Mit jelent az evolúció az ember számára?

¹A hylozoikában az evolúciót a lehető legszélesebb perspektívában tanulmányozzuk: úgy, mint a kozmikus megnyilvánulás folyamatának része. Ez szükséges ahhoz, hogy helyes képünk legyen a céljáról. De nem szabad megfeledkeznünk ennek az emberi oldaláról. Ahhoz, hogy a hylozoikának gyakorlati értéke legyen számunkra, képesnek kell lennie segíteni minket abban, hogy most, ebben a létezésben éljünk egy jobb és gazdagabb életet. Ez és a következő fejezet elmagyarázza ezért az ember énfejlődésének soron következő lehetőségeit.

²Nagy általánosságban mondható, hogy az ember azonos mértékben fejlődik azzal, ahogy erősíti, építi és aktiválja az emberi birodalomhoz tartozó összes pozitív tulajdonságot. Negatív (vagy rosszabb) tulajdonságok végső soron azon múlnak, hogy az ellentétes pozitívak nem aktiválódtak még uralkodó erővé: gyávaság lehetséges, mert a bátorság fejletlen, a gyűlölet születik a szeretet hiányából stb. Amikor minden pozitív tulajdonság emberileg tökéletessé vált, az egyén valójában továbbment az ötödik természeti birodalomba.

³Valójában az, hogy az ember a magasabb szintekre fejlődik, elsősorban nem azt jelenti, hogy olyan „ezoterikai” vagy misztikus tulajdonságokat hódít meg, amely felfoghatatlan a legtöbb ember számára. Az evolúció mindenek előtt azt jelenti, hogy az ember erősíti az összes pozitív tulajdonságot, amelyik valamilyen mértékben már van neki. Az ember viszonylag bátor, kitartó, megbízható, önzetlen, hálás, meggondolt, becsületes és így tovább. Ugyanakkor viszonylag gyáva, beletörődő, megbízhatatlan, önző, hálátlan, meggondolatlan és becstelen. A két legalacsonyabb stádiumban a negatív tulajdonságok erősebbek mint a pozitívak. A kultúra stádiumában a pozitív tulajdonságok lassan kezdik uralni a negatívakat. Az eszményiesség stádiumában a negatív tulajdonságok teljesen legyőzötté válnak.

⁴Az evolúció az a folyamat, amelyikben az időnként megjelenő tudatfölötti válik állandó éber tudatossággá. A határ az éber tudatosság és a tudatfölötti között mindig egyéni és az egyén fejlődésének szintje, aratása és önaktiválása szabja meg. Napjainkban a legtöbb emberben ez a tudatfölötti elsősorban emócionális (48:2,3) és mentális (47:4,5). A legfontosabb aktiválandó területek ezért a következő magasabb emócionalitás (48:3), az egységet elősegítő pozitív érzések, és a következő magasabb mentalitás (47:5), a perspektíva-gondolkodás, a józan ész.

⁵Az evolúció önmegvalósítás a fizikai világban. Az ember, a fizikai éber tudatos én, a monád tudatossága a fizikai agyban, ami a saját munkájával nyer nemesebb tulajdonságokat, mélyebb megértést, szélesebb képességet, nagyobb energiát. Mindennek egyértelműen kell kifejeződnie a fizikai világban és a kölcsönös kapcsolatokban másokkal. A privát belső szférában történő tapasztalatok és eredmények bármilyen meggyőzően mutatkozhatnak az egyén számára. De ha ezek nem eredményezik az egyén jobb hozzájárulását a fizikaiban, a másokat is jobban segítővé válását, akkor nagy a kockázata annak, hogy a „spirituális tapasztalatai” csak önámítások.

⁶Az egyén számára az evolúció a problémák megoldásának egy fokozatosan táguló képességét jelenti. Az élet egy vég nélküli sorozata azoknak a problémáknak és feladatoknak, amelyeket az embernek meg kell oldania. Nincs olyan szint, ahol a problémák megszűnnek, nincs olyan szint, ahol az ember nyugvópontra jut, mivel akkor az evolúció megállna. Az élet problémái objektívek. Ezek hatással vannak az emberre tekintet nélkül az ember saját életfeladatáról alkotott szubjektív, hibás elképzelésére, a mindig egyoldalú érdeklődéseire, szűk hozzáállásaira. Ilyen egyoldalú nézetek mindig tartalmaznak vakfoltokat az ítélőképességében vagy kétbalkezességet. Amikor az ember elmulaszt elsajátítani fontos tulajdonságokat és képességeket vagy a szemhunyást választja a realitások fölött, akkor a sors törvénye olyan helyzetekbe helyezi őt, ahol rákényszerül fejleszteni az éppen elhanyagolt (és lenézett!) tulajdonságokat és képességeket.

⁷Az evolúció az önaktivitás magasabb fokára vezető folyamat. Alacsonyabb stádiumokban – ahol még a többség van – az ember túlnyomórészt a környezetéből jött benyomásoknak és az altudatából jött impulzusoknak egy passzív terméke. A „közvélemény” masszív telepatikus nyomásának és a burkai automatikus reakcióinak a szolgája. Az önaktiválás azt jelenti, hogy az emberi monád megtanul egyre önállóbban érezni és gondolkodni. Ezzel az ember megteszi az első lépéseket a burkok tudatosságának mesterévé válása felé, így végül képes lesz saját maga eldönteni mit fog érezni vagy gondolni.

⁸Az evolúció egy folytonos megszabadulás az illúzióktól és fikcióktól. Az intellektuális fikciók elveszítik a hatalmukat, amint az ember tanulmányozza az ezoterikai valóságismeretet és végső soron megtanulja hogyan számolja fel azt a megrögzött szokását, hogy összekeveri a véleményeket a tényekkel, az elvont elméleteket a megfogható valósággal, a spekulációt a tudással. Az illúziók nehezebben hozzáférhetők. Ezek emócionális értékelések, amelyek eltérítenek a céltól, ellenkeznek a szabadság és az egység törvényével. Az ezoterikai tanítók egyértelművé tették, hogy a megszabadulás az illúzióktól leghatásosabban az önzetlen szolgálat által érhető el.

⁹Az evolúció megvalósítás. Igaz, hogy a tudatosság evolúciójáról beszélünk. De az evolúció ugyanúgy vonatkozik az erő- vagy a mozgásaspektusra. A tudatosság nem fejlődhet pusztán az érzékelés és megértés magasabb fokára. A tudatosságnak muszáj megtanulnia használni az egyre magasabb energiákat, meghódítania az ezeknek megfelelő akaratokat és készségeket is. Mi a haszna a mindentudásnak mindenhatóság nélkül? A hylozoika szerint az ember csak olyan mértékben fejlődik, ahogy megvalósít, azaz: növeli a cselekvőkészségét. A fizikai világ a legfontosabb világ. Ez az a világ ahol az ember a fejlettségének a szintjét mások szolgálatával, segítésével, felemelésével bizonyítja.

¹⁰A megszokott emberi mértékkel az evolúció egy roppant lassú folyamat. Inkarnációk százai múlhatnak el figyelemre méltó haladás nélkül. Ez főleg két tényezőnek köszönhető: a taszító emócionalitás és a passzív mentalitás. Vagy egyszerűen szólva: a gyűlölet és az ostobaság. Amikor az ember tudatosan kezd törekedni a tökéletesedésre, akkor a fejlődése is sebességet fog váltani. Az aktiválás módszere adja neki azokat az eszközöket, amiket majd használnia kell.

 

9.2  Szükség van az egyensúlyra

¹Az evolúciónak az ember különféle tudatosság- és energiafajtái közötti jobb és nem rosszabb egyensúlyt kell eredményeznie. Az ember a fizikai, emócionális és mentális természetnek egy teljessége. Ha el akarja érni az emberi birodalomban a célját, a potenciális kauzális természetének (47:2,3) az aktiválását, akkor a fizikai, emócionális és mentális képességeinek a legmagasabb fokát kell elérnie: fizikai egészség és vitalitás, emócionális szeretet és mentális intelligencia. Ha elhanyagolják bármelyiket ezen élet-megnyilvánulások közül, akkor az ember elveszít egy szükséges felhajtóerőt; és ha bármelyiket elnyomják, az azt jelenti, hogy az energiák bezáródnak a burkokba és így gátolják a lefelé áramló éltető kauzális energiákat.

²A fizikai szervezetnek meg kell kapnia amire szüksége van. Testgyakorlás, friss levegő, pihenés, mentesség a hajszától és megszakadástól, rendszeres és elégséges alvás (a lehető legtöbbet a szabadban) nagymértékben fontos minden „szellemi” munkás számára.

³Az étrend jelentőségét gyakran eltúlozzák a spirituális keresők, akik még nem jutottak el a perspektíva-gondolkodás kiegyensúlyozott látásmódjához. Mindenkinek azt az ételt kell ennie, amelyik a leghatékonyabbá teszi őt a fizikai világban. Az a fizikai szervezet, amit mindenki örököl, különbözik minden többitől és ezért egyéni bánásmódot igényel.

⁴A misztikus hiányzó érdeklődése a magasabb mentális aktiválás (47:5) iránt és az egyoldalú intellektualistának a húzódozása a magasabb emócionalitás (48:3) művelésétől egyformán nagy tévedés. A misztikus gyakran híján van a józan észnek. A „felfedezései” értelmezésével eljuthat a tiszta abszurditásig: „Én vagyok a kozmikus Krisztus”, „a világ csak az elménkben létezik” stb. Az intellektualista gyakran végzi a negatív emócionalitásban, abban az állandó bosszúság és lekicsinylés állapotában, amit magát másokkal való szembeállítása eredményez. Ezáltal megronthatja a kiválóbb intellektusát életellenes célok hajszolásával.

⁵Manapság sok spirituális kereső van annak a téves szemléletnek a csapdájában, hogy az ember magasabb tudatosságot ér el azzal, ha rosszul bánik az úgynevezett alacsonyabb természetével. 

⁶Igaz, hogy valamikor a jövőben „ki fogjuk nőni” az összes mentalitás alatti tudatosságot. De ez csak akkor lesz így, amikor objektív öntudatossággal leszünk képesek ténykedni a kauzális burkunkban és akkor teljesen természetesen elveszítünk minden érdeklődést az emócionalitás iránt. Ha úgy hisszük, hogy elérjük a magasabb tudatosságot az alacsonyabb megvonásával, akkor összekeverjük az okot és az okozatot. A gyerek nem lesz felnőtt a játék gátlásával, hanem csak fékezni fogja a növekedésében. Éppen a játékkal lesz képes megérni és ennek következtében tovább fogja adni játékait testvéreinek. Nem az emóciók és az ösztönök, a természetes játékosságunk elnyomásával érjük el a magasabb erőket, hanem azok fokozatos nemesítésével az ideális felé.

 

9.3  A rossz problémája

¹A teológia, a filozófia és az okkultizmus eltérő módokon próbálta megoldani a rossz problémáját. Három példa erre:

²Az ember bűnben születik és az örök pokolra van szánva, ha nem fogad el egy bizonyos vallást. A rossz egy illúzió, ami csak addig létezik, amíg hiszünk benne. A rossz egy örökérvényű elv a létezésben, ami szükséges a jó létezéséhez.

³A hylozoika szerint a rossz egy borzalmas realitás a bolygónkon és minden élőlény jogának a megsértéséből áll. A rossz már megnyilvánul a növényi élet élősködésében és az állati élet ragadozó ösztönében. Az emberi birodalomban a rossz sokkal jobban fejlett és nem csak a türelmetlenségben, zsarnokságban, kizsákmányolásban, öldöklésben stb. jelenik meg, hanem a jól szervezett és intelligens szembenállásban is minden alapvető életismerettel.

⁴Legmélyebb értelemben a rossz az egyénnek a képtelensége arra, hogy észlelje az összes többi élettel való egységét. Képtelensége a szánalomra és a beleélésre. Képtelensége annak megértésére, hogy minden lény egy egyedi sajátosság, akinek természetes joga van fejlődni, szabadnak lenni és törekedni a boldogságra. A gyűlölet, az elutasítás és a lenézés akkor keletkezik, amikor egy ember egy másik embernek a (valós vagy képzelt) negatív jellemvonásaira összpontosít és átsiklik azokon a pozitív jellemvonásokon, amik mindig léteznek mindenkiben.

⁵A gyűlölet akkor is létrejön, amikor egy emócionálisan negatív személyt emlékezteti valami a saját kicsinységére, például akár egy találkozás egy magasabb stádiumban lévő személlyel.

⁶Az irigység és az alsóbbrendűség érzése azok iránt, akik egy magasabb stádiumban vagy jómódban vannak, egy erős hajtóereje a gyűlöletnek napjainkban. Teljes politikai ideológiák alakultak ki az ilyen illúziók ésszerűsítéseként.

⁷A szenvedés csak a fizikai és az emócionális világban létezik és e világoknak is csupán a három legalacsonyabb molekulafajtáiban (49:5-7 és 48:5-7). Csak a fizikai szenvedés orvosolhatatlan: fájdalom, öregség, betegség, halál. Az emócionális szenvedés mindig orvosolható azzal a határozott akarattal történő cselekvés által, amely elutasítja a szenvedést, elutasítja azt, hogy figyelmet fordítsunk bármi olyanra, amelyről úgy hisszük, hogy szenvedést okoz. Ez feltételezi a tudatosságunk ellenőrzésének képességét. Ez a képesség képezhető.

⁸A rossz és a szenvedés evolúciós problémák. Alacsonyabb stádiumokban elkerülhetetlenek, mivel az embernek nincs tudomása az élettörvényekről és képtelen alkalmazni azokat. Magasabb stádiumokban az ember megtanul az élettörvényeknek megfelelően ténykedni és ezáltal több jót vet, mint rosszat. De még kínozza az a szenvedés, amelyik egy régi rossz vetésnek a következménye. Mielőtt a monád átmehetne az ötödik természeti birodalomba, muszáj érvénytelenítenie minden rossz vetését, amit az emberi birodalomban vetett, vagy a rossz vetés következményének learatásával, vagy önkéntes jótettel (a magasabb stádiumok módszere). Az ötödik természeti birodalomban és az egyre magasabb isteni birodalmakban nincsen rossz és nincs olyan szenvedés, ami az egyéni és a csoportos egoizmusnak tulajdonítható.

⁹A jó és a rossz nagyjából megegyezik azzal, ami segíti és akadályozza az evolúciót és az egységet. Mivel emberek a fejlődés sok különböző szintjein találhatóak, így ami az egyik egyénnek rossz az nem szükségszerű, hogy a másiknak is rossz legyen. Egy példa rá: Az önérvényesítés szükséges és egy jó dolog a barbarizmus alacsonyabb szintjein azért, hogy erősödjön a gyenge korai egyéniség. Magasabb stádiumokban, amikor az ember elsajátította az önbizalmat valamint az önhatározottságot, akkor az önérvényesítés rosszá válik és gátolja az expanzióját a csoportos tudatosságba. Az egyén számára rossz minden alacsonyabb szint, amin túlhaladt az evolúcióban. Különösen rossz az a szint, amit éppen elhagyott és még vonzza őt lefelé. Jó minden magasabb szint, amit még nem hódított meg. Különösen jó az a szint, amelyiket éppen meghódít, az ő konkrét ideálja, ami vonzza őt felfelé. Ez mutatja azt, hogy a jó és a rossz relatív. Azonban minden egyes szinten a jó és a rossz abszolút a szembenállásukban. Így kell ennek lennie, hogy az ember ne a helyes és helytelen káoszába jusson.

 

9.4  Az élettörvények az evolúcióban

¹Alacsonyabb stádiumokban az evolúció öntudatlanul és automatikusan történik. Magasabb stádiumokban az élettörvények alkalmazásával az ember eredményesen dolgozhat az evolúciójáért. Mind a hét élettörvény állandóan együttműködik az ember evolúciójában. Ezek azonban nagyon eltérő módokon működnek. Három élettörvény – a fejlődés, a sors és az aratás törvénye – az inkarnációk hosszú során működik anélkül, hogy az ember képes lenne közvetlenül befolyásolni ezeket az okozataikban. Ezek határozzák meg az egyes inkarnációk alapvető feltételeit. Azonban a minden fejlődési szinten meglévő, a sors és aratás által megszabott, elkerülhetetlen korlátok között, az ember gyakran képes eredményesen és célirányosan alkalmazni a többi négy törvényt – a szabadság, az egység, az én és az aktiválás törvényét. Ezáltal képes közvetve hatni a többi törvényre is. Ez a négy törvény tehát evolúciós szempontból a legfontosabb törvény az ember számára.

²Az aratás törvényének egy hibás értelmezése az, hogy minden, amivel találkozunk az életben az csak aratás (úgynevezett karma). A szabadság törvénye kizárja az úgynevezett vak végzet lehetőségét. Kilenvenkilenc százalék eshetőségünk van változtatni a látszólag elkerülhetetlen sorsunkon. De ahhoz, hogy így történjen, pozitívan kell hozzáállnunk az élethez, be kell látnunk, hogy van hatalmunk felülkerekedni a látszólag leküzdhetetlen akadályokon.

³Az aratás törvényének célirányossága megérteti velünk az életet, tiszteletben tartatja az egységet azáltal, hogy a legnyilvánvalóbb módon mutatja meg nekünk annak következményét, hogy lábbal tiportuk az egységet. Ha így állunk hozzá, akkor a szenvedéseket és szerencsétlenségeket higgadtan és pozitív módon leszünk képesek elviselni, olyan megpróbáltatásoknak tekintjük azokat, amelyeken azért kell keresztülmennünk, hogy belső erőt és állóképességet, szükséges tulajdonságokat és képességeket nyerjünk.

⁴Általában az aratást negatív módon fogadjuk. Ezzel rontjuk az aratás okozatát és vetjük az újabb rossz vetést. Igaz, hogy az emberi szenvedés önokozta szenvedés, de a szenvedéseinek csak tizede ami rossz aratás. A maradék kilenc tizedet annak rovására kell írni, hogy az ember negatívan áll hozzá a rossz aratásához: szomorúsággal, aggódással, félelemmel, lehangoltsággal, bánattal, gyűlölettel, bosszúvággyal stb. A képzelet felnagyítja és a képzelet okozza nekünk, hogy többszörösen újra átéljük a szenvedést. A kultúra stádiumában az ember ráeszmél arra, hogy muszáj megtanulnia irányítani a tudatosságát, tudatosan ellenőrzés alatt tartania a gondolatait, az érzéseit és a képzeletét. Ezzel felfedezte a leghatékonyabb fegyvert a szenvedés elleni háborújában. Ezt használva képes megtanulni felülkerekedni a legeslegtöbb szenvedésén. 

 

9.5  Pozitív emócionalitás létrehozása

¹Már az emberalatti birodalmakban sikerült a monádnak elsajátítania egy alaphajlamot. Ez vagy vonzó (pozitív) vagy taszító (negatív). Egy vonzó alaphajlammal a monád ösztönösen alkalmazkodni törekszik a körülötte lévő lényekhez, mert – jóllehet homályosan – érzékeli az elkerülhetetlen egységét velük. Egy taszító alaphajlammal a monád érvényesülni törekszik az őt körülvevő élettel szemben, kihasználni azt és uralni azt. Az emberi birodalomban a két alaphajlam továbbfejlődik szeretetté és gyűlöletté, az egységre irányuló akarattá és a hatalomra irányuló akarattá. Azoknak az emberi monádoknak, akiknek taszító hajlamunk van, le kell győzniük azt, kicserélve azt a vonzó hajlammal, mielőtt elérhetik az eszményiesség stádiumát. Ez gigantikus munkát követel, különösen mivel a bolygónkon lévő emberiség többsége taszító hajlamra tett szert. Nem könnyű a kisebbségnek azon munkálkodni, hogy a vonzerőt erősítse vagy megszerezze, amikor a környezetük az egyéni vagy kollektív negativitásával (befolyásolva őket telepatikusan is) ellenszegül ennek a törekvésnek. A taszítás a legsúlyosabb akadálya az evolúciónak a bolygónkon, kollektívan és egyénileg.

²Ezért világos, hogy a vonzerőért – egységért, szeretetért, megértésért, testvériségért, együttműködésért – dolgozni a legfontosabb evolúciós munka, amit az egyén vagy kollektíva képes végezni. E munkának a szükséges alapja az egyén törekvése egy pozitív hozzáállásra az élet iránt.

³A hozzáállásunk mindenhez az életben, más emberekhez és magunkhoz vagy negatív, vagy pozitív.

⁴A negatív hozzáállás (hagyományosan „rossznak” nevezik) magában foglal mindent, ami a szabadság, az egység, az önmegvalósítás és az önaktiválás törvényével szembeszegül. Ehhez tartozik minden olyan tendencia, amely megnyirbálja az ember jogát, hogy úgy élje az életét, ahogy jónak látja (olyan mértékben, ahogy nem sérti mások jogát ugyanehhez). Ehhez tartozik az összes moralista követelés bizonyos életmódokra vagy konvenciók betartására, minden akadályozása a tudás iránti törekvésnek, minden korlátozása az emberek igyekezetének magasabb szintekre, az összes diktatórikus, totalitárius és tekintélyelvű tendencia (a mások jogainak megsértőivel szembeni szükséges mértékű ténykedés kivételével), minden ami arra halad, hogy belenevelje az emberbe a félelmet, a pesszimizmust, az elbátortalanodást és a céltalanság vagy az abszurditás érzését (milliónyi példa rá a modern művészetben), mindenfajta babona, rágalom és tolakodás más emberek privát életébe, minden gyanakvás és kicsinyesség. Alapjában véve: minden megítélés és moralizálás.

⁵A pozitív hozzáállás (hagyományosan „jónak” nevezik) magában foglal mindent, ami harmóniában működik a négy fent említett élettörvénnyel. A pozitív hozzáállás igyekszik minden emberinek a szerető megértésére, igyekszik látni a legjobbat mindenkiben és a rossz oldalt mint egy elvként akarja figyelmen kívül hagyni. Tartózkodik a megítéléstől és a moralizálástól, mivel mélyebben látja és tudja, hogy a hiányosságok mindig általánosan emberiek, hogy csak azt látjuk amennyivel rendelkezünk magunkban, hogy az aki mást megítél csak magát ítéli meg. Mivel mindent félre lehet érteni, ezért itt el kell mondani, hogy a pozitív hozzáállás nem foglalja magába a semlegességet vagy a gyengeséget a jogok megsértéseivel szemben. A pozitív ember mindent elkövet, hogy megakadályozza a gyűlöletet, a hazugságot és erőszakot, elszántan közbelép a sértett oldalán, de próbálja ugyanakkor megérteni és nem megítélni a sértőt – ehhez a hozzáálláshoz szükséges a megkülönböztető képesség a dolgok és az ember, a hiba és a hibázó között. A pozitív hozzáállás az élethez a bizalmon az életben és a bizalmon az énben alapul és ösztönöz mindent elkövetni azért, hogy belecsepegtesse ugyanezt a szellemiséget másokba. Kiemelni és megmutatni akarja az embereknek a roppant lehetőségeiket, mindazt, ami erőt, bátorságot és örömet ad nekünk; segít enyhíteni a begyökerezett tendenciánkat az akadályok és sikertelenségek általi hipnotizálódáshoz.

⁶Nem tudjuk túlzásba vinni a munkát a pozitivitás növelésében magunkban és másokban. Néhány tanács arra, hogyan dolgozzunk.

⁷Boldogság. Minden ember törekszik a boldogságra. Az ősi bölcsesség azt mondja nekünk, hogy a boldogság eljön hozzánk, amikor abbahagyjuk annak vadászatát a magunk számára, amikor azért élünk, hogy másokat boldoggá tegyünk. A boldogság nem a külső dolgokban és a körülményekben található, hanem a belső megelégedésben. Olyan mértékben válunk boldoggá, amilyen mértékben megszabadítjuk magunkat az elégedetlenségünktől, irigységünktől, másoktól és az élettől való követeléseinktől

⁸Fogadd el az elkerülhetetlent! Bizonyos dolgokat uralunk, a legtöbb dolgot nem. Haszontalan a panaszkodás az elkerülhetetlenre, a bánkódás, az ellenállás, a másra vágyás. A hiábavaló vágyak ellopják az akaratot, az erőt, ami nekünk annyira szükséges ahhoz, hogy pozitív hozzájárulást tegyünk ott, ahol valóban tehetünk

⁹Szenvedés. A szenvedés elkerülhetetlen amíg emberek vagyunk. Mint egy elvként, kivétel nélkül, a szenvedő ember iránti rokonszenvünket vagy ellenszenvünket nem tekintve, próbáljunk segíteni bármikor és bárhol, ahol tudunk. A szenvedés alapjában véve mindig önokozott az élettörvényekkel szembeni bűnözések által. Az élettörvények félreértése azonban a segítségtől tartózkodás, mentségként a „szenvedő ember karmájára” hivatkozva. Mert amikor szenvedésen próbálunk enyhíteni, akkor az élettörvények közvetítői vagyunk.

¹⁰Támadások. Amikor minket más emberek támadnak, amikor minket kritizálnak vagy hibáztatnak, akkor százból kilencvenkilenc esetben taszítással fogadjuk a taszítást: vagy erőszakosan és megtoroljuk a megfelelő sértéssel, vagy levertségre hajlamosan és önsajnálatba süppedünk. Azonban van egy harmadik módszer, amelyik pozitív, konstruktív és evolúciós mindkét félre vonatkozóan: a személytelen részvét. Ezt használva a következő szellemben figyelünk a kritikára: „Tanulhatok ebből valamit, bármennyire túlméretezett és eltorzult ez. Megismerhetem azt, amit másik személy gondol a hiányosságaimról, ami segíthet nekem leküzdeni azokat. Tanulok valamit az ember természetéről és funkcióiról. Edzem magam a sérthetetlenség erényében.” És leginkább: „A legjobbat teszem ezzel a személlyel kapcsolatban azzal, hogy nyugalommal fogadom a haragot, ezért később nem tud mást tenni, mint sajnálja az ügyet, így ismét barátokká válhatunk.” Felelősek vagyunk egymásért. Ha a barátságtalanságot barátságtalansággal fogadjuk, akkor biztosan hozzásegítjük a másik személy megrekedését egy negatív és kellemetlen állapotban.

¹¹Félelem  a kudarctól, ami komoly akadálya az evolúciónak. A tévedéstől való félelmünk miatt túlságosan gyakran elmulasztjuk megcselekedni, megtenni amit tudnánk. A hylozoika adja nekünk annak elméleti megértését, hogy az ember egy nagyon tökéletlen lény, mivel még fejlődik. De így vagy úgy még abba kapaszkodunk, amit (szítva a kereszténység azon igénye által, hogy az ember tökéletes) az életellenes moralizmus mond, hogy „tökéletes, aki nem követ el szembeszökő tévedéseket”. Ennek a nézetnek az abszurditása nyilvánvalóvá válik abból, hogy természetesen „nem téved” az a passzív egyén, aki ölbe tett kézzel ül, amikor a rossz létrejön. Az aratás törvénye alapján azonban a passzivitásnak és a mulasztásnak megvan a maga következménye és nem a legenyhébb. Egyik módja e természetellenes passzivizmus lerázásának azt mondani magunknak, újra és újra hogy: „Ami értéket adok magamnak, az nem az úgynevezett kudarcaimnak, hanem az őszinte kísérleteimtől és a folyamatos előre igyekezetemnek tulajdonítható.”

¹²Ne siess vádolni másokat a problémákért! Inkább keresd az okokat magadban, ha egyáltalán keresned kell őket! Ne légy rest cselekedni! Tedd mindjárt!

¹³Bizalom az énben. Általában túlságosan függünk attól, hogy mások milyennek látnak és értékelnek minket. Ennek ereje hatására igyekszünk mások kedvében járni és belső kényszerünk van arra, hogy mások előtt igazoljuk a cselekedeteinket. Erősítenünk kell a bizalmunkat saját magunkban. Jó kezdet az elvi tartózkodás attól, hogy másoknak bepillantást nyújtsunk a magánéletünkbe, hogy megmagyarázzuk a hajtóerőket a privát álláspontunkról stb. Ez egy olyan jog, amit engedélyez nekünk a szabadság törvénye. Ez egy olyan módszer, ami az evolúció oldalán is dolgozik, mivel ez egy erőszakmentes módja az általános pletykálkodás és kíváncsiskodás hatékony elhárításának.

¹⁴Hála. Minden nap elmélkednünk kell néhány percet, milyen roppant sok mindenünk van, amiért hálásnak kellene lennünk, mennyi jóindulat, kedvező alkalom, lehetőség van, amit az élet engedélyez nekünk majdnem minden pillanatban, hogyan használhatnánk jobban ezeket az élet szolgálatában és rendezhetnénk azáltal adósságunkat. Mottó: „Légy hálás mindenért!”.

 

9.6  Aktiválás

¹A létezés három aspektusának tantétele alapvető a hylozoikában. A kezdőket meghökkenti az az idea, hogy mindennek van tudataspektusa. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy mindennek van egy erő- vagy energiaaspektusa is. Nem elegendő a magasabb tudatosságfajtákat fejleszteni, egyre többet érzékelni és érteni. Pontosan egyenértékűen fontos az akarat és a képesség magasabb fajtáinak, a cselekvőkészség magasabb fajtáinak a fejlesztése. Csak ezzel leszel képes megvalósítani azt, amit megértettél. A megvalósítás a mozgás- vagy erőaspektusban van.

²Napjainkban egyre több ember jut annak belátására, hogy az élet értelme nem az anyagaspektus értékeiben (a nyereséghajhászó társadalom), hanem a tudataspektus értékeiben van. Talán elkerülhetetlen, hogy ez a növekvő mozgalom egy „új korért” egyoldalúan a „magasabb tudatosság” mint önmagában egy cél felé irányuljon, miután a legtöbb ember a miszticizmusban végzi és törekedni kezd „spirituális tapasztalatokra”. A misztikus úgy gondolja, hogy az eksztatikus állapotok a végső cél és amikor eléri azokat akkor „egyesült istennel”. Ezzel szemben az ezoterikus „csupán kezdetnek” tekinti ezeket a tapasztalatokat.

³Az ezoterikus tudja, hogy e tudatosság aktiválásának muszáj megnyilvánulási lehetőséget adni a fizikai világban úgyszintén. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a fizikai életben, a fizikai élet problémáival küzdés során és azok megoldásával sajátítja el az ember az összes tulajdonságot, ami szükséges a magasabb evolúcióhoz. Ezek a tulajdonságok esszenciálisak, ami azt jelenti, hogy ezeknek emberileg tökéletesedniük kell, mielőtt a monád képes az ötödik természeti birodalomba továbblépni.

⁴Az esszenciális tulajdonságok egy szolgáló hozzáállás által tökéletesednek, ami egy szolgálat életet eredményez. A szolgálat aktiváltatja velünk a magasabb emócionalitásunkat és aztán segít nekünk megtartani a tudatosságunkat azon a szinten. A szolgálat segít nekünk elvonni a figyelmünket mások negatív emócióitól és gátolja az olyan emóciók felébredését saját magunkban, mint: az énkultusz, önsajnálat, ingerültség, erőszakosság, levertség emóciói. A szolgálat segít nekünk egy valóságosabb perspektívában látni a dolgokat, az embereket és saját magunkat. A szolgálat segít nekünk megszabadítani magunkat sok illúziótól és fikciótól.

⁵Az önaktiválás, a kifelé forduló aktivitás és a szolgálat szükséges a hatékony evolúcióhoz, valamint a túl nagy és használhatatlan érzékenység ellensúlyozásához is. A magyarázata a következő: Egy kissé magasabb tudatosságfajtának az aktiválását követi egy nagyobb érzékenység és fogékonyság. Ha az egyén párhuzamosan nem tanulja meg irányítani a tudatosságát, nem tanulja meg eldönteni saját maga, hogy mit tartalmazzon a tudatossága, akkor ez befolyásolhatósággá és sebezhetőséggé válik. Szintén a kifelé forduló munka edzi hozzá a tudatosságot az önaktivitáshoz, az aktív figyelemhez és azzal hatásosan elhárítja a tendenciát a passzivitásra, az érzékenységre, a befolyásolhatóságra, a sebezhetőségre.

⁶Az életünk harmadát a szokásos alvásra használjuk. Ráadásul az úgynevezett éber óráink javarészét valamilyen félálomfélében éljük. Ekkor alig vagyunk több mint egy mentális robot, és az én sincs teljesen ébren, a figyelem nagyon felszínes. Nézünk anélkül, hogy látnánk, hallgatunk anélkül, hogy hallanánk, beszélünk anélkül, hogy gondolkoznánk és az úgynevezett gondolkodásunk alig több mint mechanikus asszociációknak egy láncolata. Amikor néhanapján felébredünk egy nagyobb ébrenléti állapotba, az olyan mint alvásból felébresztve, úgyhogy nincs pontos vagy tiszta emlékünk arról, hogy éppen mit csináltunk vagy miről gondolkodtunk. Amikor egy meghatározott dolog elkapja az érdeklődésünket csak akkor és annak adjuk teljes figyelmünket. Azonban a fokozott figyelemnek még ebben az állapotában is a legtöbb esetben hiányzik az öntudat, az „én itt vagyok most”, „én nézem azt a dolgot” stb. ráeszmélés. Eléggé rémisztő belátni, hogy az ember sokkal inkább mechanikus mint tudatos, és hogy az ember gyakorlatilag nincs birtokában az öntudatnak. A megrémülés helyett azonban ezt a belátást kiindulópontként kellene használnunk saját magunk megdolgozására.

⁷Mert nincs indítékunk keményen dolgozni olyan valami elsajátításán, amiről feltételezzük, hogy már birtokoljuk, nevezetesen az öntudatosságot. Csak egy kicsi önmegfigyelés elegendő meggyőzni magunkat arról, hogy ez a feltevés egy példa az önámításra. Csak azok, akik hosszú ideje saját maguk gyakorolták az önmegfigyelést és önemlékezést, birtokolják a folyamatos öntudatosságot; nekünk többieknek ez öt másodpercig tart vagy hébe-hóba. Mindez azt jelzi, hogy a mentalitás még igen gyengén fejlett az emberiségben. Az ember alapvetően egy emócionális lény.

⁸Azonban képesek vagyunk fejleszteni a mentalitást és vele annak a legfontosabb tulajdonságát: az öntudatosságot. Megtanulhatjuk annyira irányítani a gondolatainkat, hogy mi leszünk azok, akik eldöntjük mit fogunk gondolni és mit nem fogunk gondolni. Megtanulhatunk élni egy megnövekedett mértékű énjelenléttel belül, a szubjektív valóságban, valamint kívül, az objektív valóságban. A két döntő tényező annak felismerése, hogy nem vagyunk öntudatosak, de azzá válhatunk, és van figyelmet irányító erőnk. Hébe-hóba, rövid időtartamokra emlékezünk erre és jobban felébredetté válunk. De rövid idő múlva a robot felülkerekedik és megfeledkezünk magunkról. Tehát van némi képességünk az önemlékezésre, de állandóan elfeledjük azt használni. Valóban meg kellene tennünk ezt néhányszor naponta.

⁹A figyelem edzése az alapja minden aktiválási módszernek, amit az ezoterikai iskolákban tanítanak. Ez a kérdéssel kezdődik: amikor figyelsz valamire, a figyelmedet valamilyen mechanikus hajlam irányítja vagy te irányítod? Amikor úgy lebilincsel egy tévéjáték, hogy elfeledkezel magadról közel két órán keresztül, az egy példa az első fajta figyelemre. Magad és a másik ember tanulmányozása, miközben mindketten társalogtok, az egy példa a második fajtára. A legmagasabb fajta figyelem valósul meg, amikor képes vagy figyelni egy külső tárgyra (például egy virágra) vagy egy belső tárgyra (a saját gondolkodásod folyamatára) ugyanakkor öntudatos is vagy („én itt vagyok most”). Ezt a fajta figyelmet szimbolizálni lehet egy két irányba mutató nyíllal. Ez nagyon nehéz, és kezdetben csak rendkívüli pillanatokra valósul meg. Azonban a fáradhatatlan kemény munka eredményt fog hozni, azaz végül egy állandó állapot jön létre. Szükséges az a munka, mivel ez az állapot az alap, amiből minden magasabb tudatosságfajta kifejlődik. Ezek mind az állandó öntudatos figyelem egyre hatékonyabb fajtáinak sorozataként jellemezhetőek.

¹⁰Napjainkban nagy érdeklődés van a meditáció változatos formái iránt. Ezoterikai nézőpontból három szakasz különböztethető meg: a koncentráció (egy bevezető szakasz), a tulajdonképpeni meditáció és a kontempláció. A koncentráció nem más, mint az irányított figyelem: egy tárgyon tartod a figyelmed és olyan sokáig amíg csak képes vagy, nem hagyva, hogy idegen gondolatok vagy asszociációk beinduljanak. Meditáció az irányított figyelemnek az a magasabb minősége, amiben egyidejűen emlékezel saját magadra: Én ezen gondolkodom. Ha elveszíted az öntudatosságod ebben a szakaszban, az eredmény transz vagy közönséges alvás lesz. Azonban, ha sikerült megtartani az öntudatosságot, eljuthatsz a harmadik szakaszhoz, azaz a kontemplációhoz, amiben a meditáció tárgya egy magasabb tudatosságfajta fényében látszik, ezzel bekövetkezik az illumináció.

¹¹Szükségtelen megemlíteni, hogy az úgynevezett meditációknak azon formái, amiben nem irányítják a figyelmet vagy nem gyakorolják az önemlékezést, azok nem hatékonyak a magasabb tudatosság megvalósításához.

¹²A meditációnak vannak veszélyei. Ha van néhány rossz indítékod – naggyá vagy befolyásossá válási vágy, okkult erők megszerzésének vágya stb. – akkor a meditáció többet árt mint használ. A meditációnk indítéka mindig az legyen, hogy tökéletesítsük az eszköztárunkat az evolúció szolgálatára. A meditáció sosem vonatkozzon bizonytalan dolgokra vagy elméleti problémákra, hanem csak valós vagy legalábbis valószínű dolgokra, másképpen a meglévő fikciókat és illúziókat fogod mélyebben bevésni a tudatodba.

¹³A legnagyobb okozata a meditációnak akkor valósul meg, amikor naponta gyakorolják és lehetőleg ugyanabban az időben. Legyen rövid (elég öt perc) és azonnal megszakítandó, amint a koncentráció nem tartható tovább és a gondolatok kezdenek kalandozni.

 

9.7  A gondolat ereje

¹A gondolat a leghatékonyabb, legfontosabb energia, amit az ember képes használni a céltudatos evolúciójára. A következő hét belátás hasznosítható számára ebben a munkában.

²(1) A gondolatot energia követi. Minden gondolat és érzés egy ok, aminek elkerülhetetlen okozata van. Ez valamilyen módon alakot ölt. Következésképpen igaz az is: minden, amit akarod, hogy alakot öltsön, minden, amire törekszel vagy el akarsz érni, először gondolat kell hogy legyen. Mindent befolyásolsz, amire gondolsz, amit figyelsz, amit figyelemmel kísérsz. Ezáltal az megerősödik és vitalizálódik.

³(2) A gondolatot az ismétlés erősíti. Minden gondolatból származó energiahatás erősödik az ismétléssel. Minél gyakrabban ismételsz egy bizonyos tudattartalmat, annál erősebb lesz, annál könnyebben fog visszatérni a tudatodba. Végezetül egészen automatikusan fog megnyilvánulni.

⁴(3) Ne harcolj a negatívval! Mivel minden, amivel a tudat foglalkozik az megerősödik, ezért ne harcolj a nem kívánatossal, a negatív tulajdonságokkal, ne ismételgesd őket gondolatban és érzésben, ne szándékosan „szakíts a múlttal”, ne harcolj a hibákkal és hiányosságokkal. Az ilyen hozzáállás csak egy reménytelen háborúhoz vezet ellenük. Éppen ellenkezőleg, vedd semmibe őket, elszántan vond vissza tőlük minden figyelmedet és az ellenkezőjére, a jó tulajdonságokra összpontosíts. Azzal kiéhezteted a negatív tulajdonságokat és azok elsorvadnak a táplálék hiányától.

⁵(4) A gondolat sohasem veszhet el. Sosem fog elveszni, ami egyszer keresztülhaladt a figyelmes éber tudaton. Minden megőrződik a memóriában, és ott fennmarad az ő nagyobb vagy kisebb erejével. Ahogy az emlék, úgy az elsajátított tulajdonságok sem veszhetnek el soha, válhatnak lappangóvá, de újjáéleszthetőek. Ebből következik az, hogy a legcsekélyebb pozitív gondolatnak vagy érzésnek állandó okozata van a nagy pozitivizáló munkában, nagy vagy kis téglává válik a nagy építőmunkában. Ezért nincs olyan tett a jó szolgálatában, ami valamikor hiábavaló lesz.

⁶(5) A gondolat kifogyhatatlan. Ez egy másik megfogalmazása az adás törvényének, amelyik kimondja: „Annak aki ad, adni fognak. Aki visszatartja, az elveszíti.” Sosem fogunk félni attól, hogy elérünk egy határt a gondolat erejének folyamatos meghódításában, ameddig folytonosan továbbadjuk másoknak, amit kaptunk. Amikor így szétosztjuk, azt sem fogjuk érezni, hogy kimerülünk vagy hogy nem részesülünk belőle. Minél többet adunk, annál többet kapunk, hogy adjunk. Az energiák, amik életben tartanak bennünket, nem azáltal teszik, hogy tárolódnak bennünk, hanem azáltal, hogy átáramolnak rajtunk. Vagy egy ide illő hasonlat a Bibliából: A vízen járhatsz, de nem állhatsz rajta.

⁷(6) Minden dolog jelkép. A fizikai események, cselekedetek vagy tárgyak vagy jelképek vagy jelképekké válhatnak a tudatállapotok és a belső tulajdonságok számára és így emlékeztetnek minket rájuk. A jelképeknek ezt a törvényét a leggyakrabban negatívan használjuk. Megengedjük, hogy történések, emberek, dolgok olyan negatív tapasztalatokra emlékeztessenek minket, amelyek– velük vagy rájuk emlékeztető dolgokkal kapcsolatban – voltak nekünk. A jelképek saját életüket élik az altudatban, rombolva onnan irracionális ellenérzések, gátlások, fóbiák formájában. Azonban a fizikai eseményeket az ember képes tudatosan belső pozitív állapotok és tulajdonságok – öröm, bátorság, bizalom, felszabadulás, szeretet, remény és így tovább – jelképévé tenni.

⁸(7) A gondolat felszabadít az azonosulás megszüntetésével. Az azonosulásaink megkötnek minket. A legjellemzőbb vonásai csaknem minden tudataktivitásunknak a mechanikusság, az öntudatlanság és az azonosulás. Ezek csak három aspektusai ugyanannak az állapotnak. Az azonosulás annyira általános jelenség, hogy alig vesszük észre; mint hal a vízben úszunk benne. Általában ez egy bennünk ható mechanikus erőként jellemezhető, ami valamilyen tárgyra – dolog, személy, esemény, gondolat, érzés stb. – irányítja a figyelmünket, úgy hogy teljesen belefelejtkezünk vagy elveszünk benne, amiben átmenetileg elveszítjük az önemlékezet, az öntudat és az akarat erejét is.

⁹Elvégezheted a következő gyakorlatot. Ha van némi önmegfigyelő erőd, akkor tudod, hogy az életedben vannak bizonyos visszatérő helyzetek, amelyek negatívak, szükségtelenek és önokozottak. Vannak például konfliktusok más személyekkel, igény arra, hogy tekintetbe vegyenek mások, érzésed hogy nem kapod meg a kiérdemelt figyelmet stb. A másokkal történő konfliktusok során olyan negatív emóciók keletkeznek, amelyek szükségtelenek és ártalmasak. Azok az emóciók téged annyira elnyelnek, hogy átmenetileg nem ismersz semmi mást – azonosulsz azokkal a negatív emóciókkal: „Dühös vagyok”, „Bánatos vagyok”, „Sebesült vagyok” stb. Nos, a gyakorlat abból áll, hogy megpróbálod „elkapni magad” még mielőtt elragad ez a negativitás. Más szavakkal: próbálod az önemlékezést még mielőtt ilyen helyzetek megtörténnek. Muszáj ezt sokat gyakorolnod ahhoz, hogy jelentős eredményeket érj el és a sikerhez vezető útnak három szakasza van. Az első szakaszban az emlékezés csak hosszú idővel azután jön, hogy meg kellett volna próbálni „elkapni magad”. A második szakaszban emlékezel rögtön utána, de már túl későn, és elhagyod az azonosulás állapotát annak felismerésével, hogy: „Éppen most ébren vagyok, de az imént én mélyen aludtam.” A harmadik szakasz a siker szakasza: felébredsz éppen jókor és megakadályozod a benned lévő robotot az átvételben.

¹⁰Ez a gyakorlat értékes kétféle értelemben. Bemutatja neked, hogy egy robot vagy, de képes vagy egy öntudatos, felébredett lénnyé válni. Utat mutat neked javítani a kapcsolataidat másokkal.

¹¹Néhány belátás, ami hasznos lehet: Ne mondd: „Dühös voltam.” Mondd: „Harag érzése ragadott el engem.” Minden életművészet belefoglalható a következő szavakba: „Nem a burkaim vagyok. A burkaim vágynak arra, de én nem vágyom azt.”

 

9.8  Az aktiválás módszerei

¹Az aktiválás következő hat módszere a gondolat erejének hét belátásán alapul. Ezek akkor eredményesek, ha rendszeresen végezzük őket és nincs negatív okozatuk, ha a 9.6. fejezetben leírtaknak megfelelően használjuk.

²(1) Önmegfigyelés. Saját magad, belső állapotaid megfigyelését gyakorlod. Ne próbáld irányítani vagy befolyásolni ezeket, ne nyomd el ezeket semmilyen módon, ne analizáld és a legkevésbé se kritizáld. Csak figyeld a gondolatok szakadatlan áramlását, ahogy egyik asszociáció követi a másikat szünet nélkül. Ameddig gyakorolsz igen összpontosított vagy az önmegfigyelésre, de szakítsd meg, amikor a legcsekélyebb kényelmetlenséget vagy nehézséget érzékeled. Ez a gyakorlat néhány percig végezhető, olyan gyakran, ahogy tetszik.

³Ennek az egyszerű gyakorlatnak fokozatosan veszed észre a pozitív okozatát. A nyugtalanság, a belső megosztottság és szétszórtság (ami leggyakrabban a telepatikus tömegnyomás következtében van) mérséklődik, az összpontosítás, a nyugalom, a belső harmónia növekszik. A nem kívánt érzések és gondolatok nem tolakodnak annyira, mint előtte. Gyakran megsemmisülnek még azelőtt, hogy az éber tudat küszöbét elérik.

⁴(2) Meditáció a vágyott tulajdonságokon. Összpontosítod a figyelmed egy bizonyos, választott tulajdonságra legfeljebb öt percen keresztül. Tanulmányozod azt minden oldalról, elgondolásod róla egyre erőteljesebb lesz, vizualizálod magad olyan helyzetekben, ahol próbára teszed azt. A gyakorlatot minden nap kell végezni és lehetőleg ugyanabban az időben, és oly módon hogy szabályosan kicseréled a tulajdonságokat. Tizenkét hónap van és tizenkettő esszenciális tulajdonság. Azért, hogy a gyakorlat eredményt hozzon nem szabad, hogy csupán egy intellektuális játék legyen. Az érzésnek és a képzeletnek úgy kell egyesülnie vele, hogy az említett tulajdonságok a vágy és vágyódás tárgyaivá válnak. Ez a hozzáállás is képezhető a meditációban.

⁵A tulajdonságokra irányuló meditálás könnyebbé teszi azok elsajátítását. A csodálat egy hatásos erő az ideálok megvalósítására. Egy kicsi gyerek egyszer hallotta szüleit csodálattal beszélgetni egy emberről, aki nagy lélekjelenléttel megmentette sok ember életét, amikor egy hajó elsüllyedt. Ez egy kitörölhetetlen benyomást tett a gyerekben. Ennek következtében, amikor ő katasztrófákról hallott vagy olvasott, elképzelte magát a helyzetben, azon elmélkedve, hogyan cselekedett volna. Felnőttként egy komoly vonatszerencsétlenségnél ő volt az egyedüli, aki nem vesztette el a fejét és így képes volt nagy szolgálatot tenni embertársainak. Tudtán kívül meditált az énjelenlét tulajdonságán és így elsajátította azt. 

⁶(3) Vizualizáció. Behatóan figyelsz egy tárgyat egy percig. Majd behunyod a szemed vagy eltakarod a tárgyat és próbálod rekonstruálni azt a belső szemednek a lehető leghívebben és legrészletesebben. Szokás dolga, hogy a vizualizálást behunyt vagy nyitott szemmel végzed – a két módszer egyenértékű. Természetesen vizualizálhatsz képeket emlékezetből, gondolatban írhatsz betűket és számjegyeket egy táblára, felidézheted az arcokat, amiket láttál a nap során stb. A vizualizáció növeli az erejét a koncentrációdnak és a szellemi aktivitásodnak.

⁷(4) Okkultációk, ami a „hősiesség kicsiben”cselekedetei. Ez azt jelenti, hogy éppen az ellenkezőjét teszed annak, amit a lusta részed akar tenni, anélkül hogy létrehoznál egy belső ellenállást. Például: lépcsőt választani a lift helyett, kutyasétáltatást választani a tévénézés helyett. Két fontos dolog: Az elhatározást azonnal követi a cselekedet, előkészület, utógondolat vagy belső meggyőzés nélkül. Derűsen, negatív emóciók nélkül teszed azt, amit eldöntöttél.

⁸Az okkultációk erősítik a mentális akaratot, mérséklik a tendenciát a passzivitáshoz és negativitáshoz. Ezeket olyan gyakran végezheted, ahogy jólesik. Ezek különösen értékesek akkor, amikor ezzel jobbá tehetjük a kapcsolatainkat másokkal. Mások negativitását és agresszivitását olyan „mentális bordásfalként” vagyunk képesek elviselni, amelyen képezzük a pozitív akaratunkat – megmaradó nyugalommal és változatlan kedvességgel a felénk irányított durva bánásmód ellenére. Ez az egységre irányuló akarat edzése.

⁹(5) Feltöltés. Legfeljebb egy percig feszülten összpontosítod figyelmedet egy bizonyos pozitív ideára vagy tulajdonságra és párhuzamosan elképzeled azt, ahogy ez a koncentrált energia átáramlik egy tárgyba vagy cselekedetbe. Majd pihenteted a figyelmet és valami másra gondolsz.

¹⁰A gyakorlat okozata olyan valóságos, mint az energia átvitel – annak a törvénynek megfelelően, ami kimondja, hogy a gondolatot energia követi. A gondolat ereje az erő és erőt ad. Azt használva pozitivizálod a téged körülvevő embereket és saját magad. A töltés hosszú ideig megmarad és ismételt feltöltéssel megerősödik. Egy új kapcsolat, vagy csak gondolati asszociáció a töltött dologgal, kiváltja a pozitív ideát a töltő személy tudatában annak a törvénynek megfelelően, ami kimondja, hogy minden dolog jelkép. Ilyen módon körülveheted magad mindenfajta pozitív energiát sugározó mentális erőművek egész készletével. A pozitív energiával feltölthetsz ajándékokat, támogatásokat, kézfogásokat, bármit, ami neked tetszik.

¹¹Csak egy figyelmeztetés: Ne adj energiát „méltatlan”, rosszindulatú embereknek, akik rosszal viszonozzák a jót. „A szeretet egy személytelen energia” – ami egy ezoterikai axióma. Ez, sok más dolog között, azt tartalmazza, hogy a szeretet energiánkkal – ha azok elég erősek – felerősítünk már meglévő különféle tendenciákat, úgyhogy azok rendkívüli módon megerősödnek, mint ahogy a nap melegítő sugarai növesztik a gyönyörű virágokat, viszont a bogáncsokat is.

¹²(6) Önemlékezés. Idézd fel amit a 9.6. fejezet tartalmazott erről. Köss egy megállapodást magaddal az önemlékezésre, például háromszor egy nap legalább három percen át alkalmanként. Ha úgy gondolod, hogy ez túl kicsi erőfeszítés, próbáld meg, hogy képes vagy-e ezt betartani akár egy hétig. Ez egy nagyon nehéz munka, de szükséges, ha a célod megteremteni az öntudatosságot.

¹³Azonban szert kell tenned a saját tapasztalataidra ahhoz, hogy meggyőzd magad arról, miért jobb az önemlékezés, mint nem tenni azt. Majd felfedezed, hogy a legjobb módszer erre a tudatállapotok összehasonlítása: állandóan mozogsz egy aránylag ébrenléti vagy öntudatos állapotból egy aránylag alvó vagy mechanikus állapotba vagy fordítva. Például kérdezd magadat arról, amit bánsz, hogy megtettél: képes lettem volna megtenni ezt önemlékezés állapotában?

¹⁴Időbe telik míg megtalálod az önemlékezés nyitját. Olyan, mint a kerékpározni tanulás: minden normális ember képes tenni ezt, lehetetlen megtenni azonnal, de hirtelen megvan a készség. A kerékpározástól eltérően azonban minden alkalommal vissza kell nyerned a készséget, amikor eszedbe jut, hogy emlékezz magadra. És időbe telik míg megtanulod megkülönböztetni a valódi önemlékezést és csupán az elképzelését annak. A valódi önemlékezés tulajdonságának van egy különlegessége, ami hasonlít arra, amikor felébredsz egy reggel alvás után egy idegen házban: „Jéé, én itt vagyok. Milyen különös!” Ennek van egy felerősödött érzékenység, elevenebb benyomások aspektusa. Ezt egy nyugalom, mindamellett erős optimizmus is kíséri, olyan mint a misztikusoknak a ráébredése arra, hogy „minden rendben”. A valódi önemlékezés fontos jellegzetessége, hogy sosem akadályozza vagy gyengíti a normális tudatfunkciókat, a gondolkozást, az érzést vagy a mozgást. Ez „felette” van azoknak a funkcióknak, nem elvesz azoknak a minőségéből, hanem ellenkezőleg, hozzáad minőséget.

¹⁵Az önemlékezésnek sok minőségi fokozata van egy emelkedő skálán. Fokozatosan megtanulsz „egyre többet tenni bele”, hasznosítva ezt több és nagyobb ideákkal kapcsolatban, figyelve különféle irányokban, egyidejűen lekötve különféle tudatfunkciókat: gondolkodás, érzés, érzékbenyomások felfogása és izmok mozgatása énjelenléttel és szándékosan. Amint felfedezted az önemlékezésnek ezt a világát, sosem fogod látni a végét a gazdagságának.

 

A fenti szöveg a magyar fordítása Section Nine of The Explanation by Lars Adelskogh. Copyright © 2004 by Lars Adelskogh.

Javított 2010 július 12