KETTŐ

 

2.1  A valóság

¹Sok filozófus és okkultista is azt gondolja, hogy a valóság nem az, ami látszik. Tagadják, hogy a látható fizikai anyag az valóság és azt állítják, hogy az valami más – egy illúzió, egy álom, csak a mi elképzelésünk róla. Ők úgy gondolják, hogy miután a valóságfelfogásunk az elménkben keletkezik, ezért a valóság egy elme által kitalált valami: „Amikor elfordulunk a világtól, az megszűnik létezni.” Furcsa akkor, ahogy megosztjuk ezt az azonos illúziót. Valóban furcsa, hogy az emberek az érzékszervek és tudományos készülékek segítségével folyamatosan új ismeretet kapnak az illúzióban az illúzióról.

²Szemben az ilyen bolond ötletekkel a hylozoika ugyanazt tartja, amit a józan ész. Nevezetesen, hogy a valóság természetesen objektív; azaz: a valóság rajtunk kívül létezik és olyan, ami független a mi elképzeléseinktől.

³A valóság csak akkor lehet közös mindannyiunk számára, ha objektív. A valóság csak akkor kutatható és ismerhető meg az ember által, ha független az emberi képzelettől és (a mi időperspektívánkban) változatlan. És egyedül az objektív tudás adhat számunkra nagyobb szabadságot, növelheti az erőnket a sors felett mint egyéneknek és mint fajnak is. Az objektív valóság egy feltétele a tudásnak, valamint az egységnek és a szabadságnak.

⁴A hylozoika szerint a valóság legfőképpen az, ami látszik, nevezetesen a fizikai látható valóság. Továbbá a valóság mindig valami teljesen különböző és mérhetetlenül több.

 

2.2  További adalék a valóság három aspektusáról

¹A valóság az a fizikai látható anyag. Ezzel egyidejűleg azonban valami más is, mint anyag. Ez a „más” tudatosság és mozgás.

²Az anyag kézzelfogható – objektív. Kétségtelenül valós. A tudatosság az érzeteink, ösztöneink, óhajaink, érzéseink, képzeletünk, gondolatunk, ideáink, az akarat észlelése – minden, ami a belső életünkben történik. A belső életünkben semmi sem kézzel fogható. De ezért realitása sincs? Aligha! A tudati életed nagyon valóságos neked, úgy, mint nekem az enyém. Nekünk sok közös van bennük. Ha nem így lenne, akkor képtelenek lennénk megérteni egymást, és ez a könyv csak a szerzőjének közvetítene jelentést.

³A tudatosság nem kézzel fogható; más szóval szubjektív. Mégis valós. Természetesen a „gondolkodók” megpróbálják elbagatelizálni, hogy ez is valóság. És ehhez felhasználják a félrevezető „semmi-más-mint”-gondolatmenetet. Mondják, hogy a gondolatok és az emóciók „semmi más, mint kémiai és elektromos folyamatok az agyban”. Bizonyára látható, hogy végbemennek ilyen folyamatok az agyban, amikor egy érzelmet tapasztalunk, gondolunk egy gondolatot, vagy elhatározást hozunk. De azonos-e a kémiai reakció vagy az elektromos kisülés a gondolattal, annak tudatosság tartalmával?

⁴Azzal a megállapítással kezdtük ezt a részt, hogy az objektív anyag nem magyarázható szubjektív tudatosságként, nem magyarázható, mint illúzió vagy csupán elképzelésként sem. Nem jutunk tovább akkor sem, ha megfordítjuk: a tudatosságot pusztán anyagi jelenségre redukáljuk. Az anyag és tudat mindkettő abszolútum. Ez magában foglalja, hogy egyiket sem tudjuk megmagyarázni a másikkal vagy egyéb tényezőkkel, hanem mindkettő önmagában alaptényezője a létezésnek. Alaptényezők lévén szükségtelen megvitatni vajon léteznek-e, hanem teljesen egyszerűen megállapíthatja bárki a nyilvánvalóságukat.

⁵Anyag és tudat alaptényezői a létezésnek. De csak ezek? Térjünk vissza az előbbi példánkhoz, a gondolkodás folyamatához. Az agy anyag, a mentális tartalma tudatosság. A kép még nem teljes. Statikus, nem élő. A dinamikus elemet, magát a folyamatot is a képbe kell hozni. Az agy semmiképpen sem statikus. Állandóan van benne aktivitás, amely sokféle és az anyagi szerveződés minden szintjén működik; sejtek, molekulák, atomok és szubatomi részecskék között. A tudatosság sem statikus: állandóan változik különböző állapotok között, sőt számos más módon is aktív.

⁶Következésképpen a mozgás, a dinamika a létezés harmadik alaptényezője, amelyik mindkettőre, az anyag és a tudat világára is jellemző. A mozgás az változás és a változás az mozgás. Semmi sem áll meg a kozmoszban, még a másodperc töredékére sem.

⁷Amit eddig mondtunk, a következőképpen foglalható össze: a valóság és minden, ami a valóságban van, három tisztán megkülönböztethető aspektussal rendelkezik: anyag, tudat és mozgás.

⁸Ezeket aspektusoknak nevezik, mivel ugyanannak a valóságnak a három különböző oldala. Mind a három tökéletesen valós, viszont a szétválasztásuk a mi fogalmi gondolkodásunk egy okozata, amikor észleljük a valóságot, az önmagában egységes és szétválaszthatatlan. Az anyag világa egyidőben a tudat világa és a mozgás világa. Emlékezzünk a gondolkodás folyamata példára. Egyik sem létezhet a másik kettő nélkül. Minden, ami létezik az anyag, de minden anyag rendelkezik tudattal, és mozgásban van.

 

2.3  A szuperfizikai valóság

¹A hylozoika beszél a fizikain túli valóságról, a szuperfizikai valóságról. A tisztánlátók észlelnek szuperfizikai formákat, amelyek más ember számára láthatatlanok, és átjárják a fizikai, a látható anyagot. Észlelnek az élőlények körül valamiféle pszichikai atmoszférát, az úgynevezett aurát. Egy amerikai orvos, prof. Shafica Karagulla, kutatta az aurát és az orvosi jelentőségeit. Azután kezdett érdeklődni iránta, miután találkozott néhány olyan kollégával, akik mindannyian azt állították, hogy képesek érzékelni az aurát, mint egy „életenergia-mezőt” a pácienseik körül. Megtanulták használni a tisztánlátó képességüket a diagnózis felállításához. Elmondták, hogy gyakran „látható” egy betegség, mint egy fogyatékosság az „életenergia-mezőben”, mielőtt a fizikai szervezetben patológiai elváltozást okozna.

²Dr. Karagulla a Breakthrough to Creativity (Áttörés a kreativitáshoz) című könyvében a következőképpen foglalja össze, amit talált: Az embernek van egy élő fizikai energia mezője, amely a láthatóság határán van. Ez a testen túl néhány centiméterre kiterjedő fényszövetként nyilvánul meg. Továbbá az embernek van a testen túl mintegy negyven centiméterre kiterjedő emócionális mezője és egy mentális vagy intellektuális mezője, amely hatvan centiméterre vagy még többre terjed. A könyv kommentárjában Dr. Edward Aubert a következőket írja:

³„Úgy látszik, hogy az egymásba fűződő energiák egy óriási óceánjában élünk. Ezek az energiák a mi egyéni mezőnkből ki-be járnak, a lélegzés folyamatához hasonlóan. Úgy tűnik, minden személynek saját módszere van az energiák szelektálásában; néhányan az intellektuális serkentés túlsúlyán keresztül, mások az emócionális ingerlésen keresztül teszik. A levertség és az önzés nagymértékben csökkenti az egyén kapcsolódását a kozmikus energia-utánpótláshoz.”

⁴Ez világosan jelzi, hogy a szuperfizikai valóság is rendelkezik az anyag, tudat és mozgás hármas aspektusával. Az aura nem a fizikai szervezet okozata, nem sugárzás belőle. Független létezéssel rendelkezik. A projekció jelenségében (lásd 1.2 fejezet) az ember úgy találja, hogy élő és tudatos a „szellemi testében” (ami az aurája), amikor átmenetileg elhagyja a fizikai szervezetét. Az aurának is megvan a saját szerkezete, a fizikai szervezettől függetlenül és a betegség először az aurában nyilvánul meg, majd később a testben.

 

2.4  Világok a kozmoszban

¹A fizikai anyag látható és kézzelfogható a számunkra. Mivel a szuperfizikai anyag nem látható és kézzel nem fogható számunkra, néhány filozófus szubjektívnek vagy „szelleminek”, nem objektívnek és nem anyaginak nevezi. Éppen ez teszi nyilvánvalóvá a tudatlanságukat a szuperfizikai valóság természetét illetően. A fizikai anyag alapja az atomok, amelyeket nem tudunk érzékelni az érzékeinkkel. Amikor elegendő mennyiségű atom és elegendően durva összetételben gyűlik össze, csak akkor válik észlelhetővé számunkra objektív anyagként. Természetesen maguk az atomok sem kevésbé objektívek, mint a belőlük felépülő látható formák. Muszáj elkerülnünk azt a logikai hibát, hogy anyagnak véljük azokat az elhibázott fogalomköröket, amelyeket a korlátozott megértésünkkel alakítottunk ki róla.

²Amikor Maxwell és Hertz, több mint száz évvel ezelőtt, felfedezték az elektromágneses mező létezését, annak az egyik következménye az anyag fogalmának kiterjesztése volt, azaz magába foglalja az addig még elképzelhetetlen fogalmat, a mezőket is. A tudomány felfogása szerint a mezők még éppen fizikaiak. Mindamellett a szuperfizikai „vitális mezőkről” kapott növekvő tapasztalatunk végül mégis lehetővé teszi a tudomány számára az anyag fogalmának még további szélesítését, a fizikai korlátokon túlra.

³A hylozoika azt tanítja, hogy sokféle szuperfizikai anyag létezik. Ezek az anyagok teljesen átjárják a fizikait, ugyanazon térben léteznek, mint a fizikai. Az ember aurája átjárja a fizikai szervezetét, és messze azon túlra is kiterjed.

⁴Az egész fizikai világot, nemcsak a bolygónkat, hanem az egész naprendszert és azon túl az egész kozmikus teret kitölti és átjárja a sokféle szuperfizikai anyag. Ez azért lehetséges, mivel még a legszilárdabb fizikai anyag is leginkább üres teret tartalmaz a szórványos atomok között. Ebben a vákuumban látszólag határtalan tér van az egyre finomabb atomok számára, amelyekből a szuperfizikai anyag felépül.

⁵Ily módon a különféle szuperfizikai anyagfajta ugyanabban a térben alkotja a különböző világokat, mint amiben a fizikai világ van. Tehát, amikor a különböző világokat tárgyalja a hylozoika, nem különféle bolygókról vagy valami hasonló dologról beszél, hanem az egyazon térben lévő különböző állapotú anyagokról vagy dimenziókról.

⁶Mindegyik világnak van saját atomfajtája, van atomokból álló saját anyagfajtája, van saját, jellemző tudatfajtája, van saját mozgásfajtája (energia, vibrációk). A három aspektus létezik mindegyik világban, bár teljesen eltérő módon nyilvánulnak meg az egyes világokban.

⁷A fizikai világ atomjai a legnagyobbak vagy legdurvábbak. A következő finomabb atomok azok, amelyek az emócionális világot építik fel. A mentális világot még finomabb atomok alkotják. Tehát hosszú, folyamatos sora van az egyre finomabb atomoknak.

⁸A legfinomabb atomok az ősatomok, a monádok.

⁹Az emócionális világ neve abból adódik, hogy az emóciók vagy érzések a saját anyagfajtájának tipikus tudata. Az „emócionális mező” az aurában emócionális anyagból áll. Az emócionális auráján keresztül minden fizikai szervezet (emberek, állatok és növények) összeköttetésben áll egymással. „Az egymásba fűződő energiák egy óriási óceánjában élünk.” Az egyéni emócionális aura a környező emócionális „óceán” sűrűsödése, és vele folyamatos anyag, energia és tudat cseréje van. Ehhez hasonlóan történik az „intellektuális mező” kölcsönhatása a mentális világgal. Abban a világban a tudat gondolatokból, ideákból áll.

 

2.5  Szubjektív és objektív tudatosság

¹A szubjektív valóság tudatosság. Az objektív valóság anyag. Nincs „szubjektív világ” mint az objektív fizikai világ ellentéte. Mindegyik világ objektív és szubjektív is, mivel mindegyik rendelkezik mind az anyag-, mind a tudataspektussal.

²A tudatosság képes felfogni a valóság összes fajtáját: anyag, tudat és mozgás. A tudatosság tartalma tehát lehet objektív és szubjektív. A tudatosságnak szubjektív tartalma van, amikor magával foglalkozik: érzésekkel, gondolatokkal, emlékekkel stb. Ezt nevezik szubjektív tudatosságnak. A tudatosság az anyagot is képes észlelni. Ez történik például, amikor az érzékeinket használva érzékeljük, hogy mi történik a fizikaiban. Ezt nevezik objektív tudatosságnak.

³A normális embernek objektív tudatossága csak a fizikai anyagra van. Az emócionális és mentális anyagra való tudatosság azt jelenti, hogy képes vagy „látni” az anyagi formákat ezekben a világokban, például az élő fizikai szervezet körüli aurát. Ezt nevezik általában tisztánlátásnak (clairvoyance). Az emócionális tisztánlátás sokkal elterjedtebb, mint a mentális.

⁴Mindemellett a legtöbb ember nem tisztánlátó. A fizikai világ érzetei kivételével az embernek csak szubjektív tudatossága van. Az eddig kifejlődött emócionális és mentális tudatossága szubjektív. Ez az oka, hogy a legtöbb ember elveti a szuperfizikai („szellemi”) világok ideáját. Különösnek látszik számukra az idea, hogy az érzések és gondolatok nem csak szubjektív állapotai a tudatosságnak, hanem objektív dolgok is, amiknek térbeli kiterjedésük, definiálható ütemű vibrációval rendelkező erőterük van. Nem úgy azoknak az embereknek, akiknek magasabb (szuperfizikai) objektív tudatosságuk van.

⁵Minden gondolat egy sajátos mentális forma tudatossága, minden érzést egy emócionális anyagi forma hordoz. Vajon tudják-e vagy nem, hogy az ember tölti be ilyen mentális és emócionális formákkal maga körül a mentális és emócionális világot. Akik képesek érzékelni a tisztánlátásukkal és megtanulták a „nyelvüket”, azok számára a jelentésük megfejthető.

 

2.6  Az én és burkai

¹Felületesen vizsgálva a belső életed, a tudatosságod elég egységesnek tűnhet. De néhány önmegfigyelés után beláthatod, hogy párhuzamosan három különböző szinten van tudatosságod: fizikai szinten az érzékbenyomások és az izmoknak küldött akaratimpulzusok által, emócionális szinten az óhajok és érzések által, valamint mentális szinten a gondolatok és ideák által. Ily módon lehetséges számunkra párhuzamosan tudatában lenni annak, hogy fázunk, ingerültek vagyunk és elfoglaljuk magunkat egy intellektuális munkával, például számolunk, vagy egy kirándulást tervezünk. A tudatosságod futólag jobban koncentrál valamire az egyik szinten a három közül. A tudatosság folyamatosan változó szintek és szüntelenül, nyugtalanul aktív.

²Néha, amikor a külső fizikai világ nem rabolja el teljesen, valamint a belső emócionális vagy mentális világ sem köti le a figyelmed, tudatossá válhatsz saját énedre. Talán akkor észleli, mint egy különálló néző, az örökmozgóan változó háromszoros tudatosságod. Ez tapasztalható néhány önmegfigyeléssel. A megjelenő érzések és gondolatok szabadon jönnek-mennek, a saját képzettársítási törvényeik szerint, viszont az én képes közbelépni és irányítani őket, ha akarja. Ami megfigyel és irányít, annak különböznie kell attól, amit megfigyel és irányít. Az én, ami érzetek, érzések és gondolatok, viszont különbözik is tőlük, felettük és túl van rajtuk. Azonosulhat a tudatosság e fajtáival, tudatosan le is mondhat az azonosulásról. Ebben a minőségében az én mint az öntudatosság középpontja és az akarat középpontja jelenik meg.

³Az uralkodó fizikalista pszichológia szerint az agy termeli valamennyi tudatosságfajtát. A hylozoikai pszichológia szerint az agy semmilyen tudatosságot sem termel, csak egyszerűen továbbítja azt a fizikaira. Az agynak önmagában nagyon kicsi tudata van. A fizikai szervezetben az agy ugyan egy feltétele a tudatosságnak. De a tudatosságnak sem a test, sem az agy nem feltétele, mint ahogy a projekció jelensége is demonstrálja. A következő analógia adható: A fizikai világban rádió vevőkészülék szükséges, hogy hallhassuk a rádióadást. De a rádióadás – és ennél fogva a rádióadó – független a vevő működésétől, sőt még a létezésétől is.

⁴Csak a fizikai tudatosság termelődik a fizikai testben. A hylozoika azonban azt tanítja, hogy minden tudatosságnak van anyagi alapja. Ily módon az ember különféle tudatosságfajtáinak anyagi alapja más kell legyen, mint a fizikai szervezet. A hylozoika szerint az alap egyaránt a monád (az énatom) és a monád burkai a különböző, teljesen eltérő tudatosságfajtákkal rendelkező világokban.

⁵Az ember burka a látható fizikai világban a fizikai szervezet. Az embernek vannak további burkai is, egy finomabb burka (a legtöbb ember számára) láthatatlan fizikai anyagból és három burka szuperfizikai anyagból.

⁶Növekvő finomság sorrendjében felsorolva őket, az ember öt burkát a következőnek nevezzük:
            (1) a durva fizikai – a fizikai szervezet
            (2) a finom fizikai – az éteri burok
            (3) az emócionális burok
            (4) a (viszonylagosan) durva mentális burok
            (5) a finom mentális, a kauzális burok, a „lélek”

⁷A négy finom burok jelenléte a fizikai szervezetben teszi lehetővé az embernek, hogy élje az életét a fizikai világban, és ugyanakkor legyen emócionális és mentális tudatossága. Az emócionális burok nélkül elveszítené az érzéseit, óhajait és a mentális burok nélkül képtelen lenne gondolkodni. A tudatosság a kauzális burokban a legtöbb emberben még igen fejletlen. Teljesen kifejlődve a kauzális tudatosság adja mindannak a közvetlen, helyes érzékelését, amire az irányul az ember három világában, tisztázza a dolgok okát és okozatát, függetlenül a távolságtól a bolygón és az eltelt időtől. Az „öregek” (a régi ezoterikai iskolák tanítói) ezt nevezték „intuíciónak” vagy „az ideák világában (a kauzális világban) lévő ideák megpillantásának”.

⁸Az éteri burok kiemelkedően a legfontosabb a két fizikai burok közül. Ez továbbítja a különféle életfenntartó energiákat („életerőt”) a fizikai szervezetnek. Az éteri burok funkciójában a hiányosság csökkent vitalitásként és betegségként jelenik meg a fizikai szervezetben. Sok ember képes érzékelni a saját és más ember éteri burkát, mint egy vékony, bágyadtan ragyogó réteget az egész test körül. Az éteri burok átjárja a fizikai szervezetet. Annak egy tökéletes másolataként úgy, hogy minden sejtnek van saját éteri hasonmása, saját éteri burka. Valójában fordítva van: a fizikai szervezet egy másolata az éteri buroknak, amely egy alapformája, egy „tervrajza” neki. Ennél fogva az éteri burkot néha morfogenetikus vagy formáló buroknak nevezik.

 

2.7  A tudat kifejeződéseinek három aspektusa

¹A valóság az anyag, a tudat és a mozgás egysége. Ha a három életaspektus egyikét a másik kettő aspektustól elkülönítve szemléljük, akkor a képünk mindig befejezetlen és félrevezető lesz. A biológia az evolúciót csak a formák fejlődésének tekinti, és nem törődik a formákban lévő tudatossággal. A pszichológia a tudatosságot mint olyant tanulmányozza, de semmit sem tud az anyagi alapjáról: az ember emócionális és mentális burkáról, valamint a monádról.

²A kozmoszban mindennek három aspektusa van és így a tudat-kifejeződéseknek is. Az érzések, amiket érzünk, és a gondolatok, amiket gondolunk nem csupán a tudat szubjektív állapotai. Az érzések és gondolatok anyagi formák is. Végső soron erők is; okok okozatai, és a maguk részéről új okozatok okaivá válnak.

³Az ősrégi idők két ezoterikai mondása világítja meg ezt: „A gondolatok azok dolgok” és „a gondolatot energia követi”.

⁴Egy egyetemes párhuzamosság van az anyag, a tudat és a mozgás (erő) között. A fizikai anyag a legdurvább atomokból áll a kozmoszban, az emócionális anyagot finomabb atomok alkotják, és a mentális anyagot még finomabb atomok stb. Az anyag a hordozója, a közvetítője a mozgásnak, a vibrációknak, amik az egész kozmoszt megtöltik. Minél finomabbak az atomok, annál gyorsabb, intenzívebb, áthatóbb a vibráció, amit közvetítenek. E párhuzamosság az anyag és mozgás között létfontosságú a tudat számára is, mivel a tudat minden tartalma megfelel egy adott sebességű vibrációnak egy adott anyagfajtában. Vannak fizikai, emócionális, mentális stb. vibrációk.

⁵Talán könnyebb ezt megérteni, ha az első tanulmányunkat a fizikai világban végezzük. Amint a fizikai anyag vibrál, a hullámok minden irányban terjednek. Amit a vibráció szállít, annak frekvenciájától függően nevezzük kék színnek vagy (egy alacsonyabb frekvenciánál) a dó hangnak. A vibrációk eltalálják a megfelelő érzékszervet az emberben. Azok ennek megfelelő elektromos idegimpulzust hoznak létre. Ezek kisülnek az agyban, de a regisztráló szerv az éteri agy, nem a durva fizikai agy. Az énatom, a monád, a maga roppant nagy tapasztalatával az örökmozgóan változó vibrációk jelentésében, azonnal és pontosan értelmezi a benyomást.

⁶A differenciálódás lehetőségei kifogyhatatlannak látszanak. Gondolhatunk a színek, a zenei hangok, a szagok stb. akármennyi árnyalatára. Ugyanez igaz az emócionális vibrációkra, különböző hangulatokra és érzésekre vég nélkül.

⁷Az emberi érzés, legyen az erős vagy gyenge, tartós vagy múló, általa észrevett vagy észrevétlen, egy jellegzetes vibrációt hoz létre az emócionális burkában. A burok közvetlen összeköttetésben van az emócionális világgal. A vibráció minden irányban terjed. Gyorsabb a fénynél és a forrásától csak roppant nagy távolságban gyengül. Hatással van minden emócionális burokra, ami az útjába kerül. Ha a vibráció elegég erős, ha a burok fogékony állapotban van, és ha az én nincs elfoglalva valamilyen különös dologgal, akkor egy érzést úgy fog fel, mintha az egyén sajátja lenne. Így működik a telepátia, ami egy egyetemes jelenség a kozmoszban.

⁸Telepatikusabbak vagyunk annál, mint sejtjük. Javarészt, amit saját érzésünknek vagy gondolatunknak hiszünk, az külső sugalmazás. Ezek inkább rosszak, mint jók: például ok nélküli levertség, amit érzel egy nagyvárosi tömegben.

⁹Ez mutatja a jelentőségét annak, hogy tevékenyek, figyelmesek legyünk a tudatosságunkban. Passzív állapotokban legkönnyebben rossz hatásokat kapunk kívülről. Mi emberek még messze vagyunk attól, hogy képesek legyünk tudatosan gyakorolni a telepátiát, a szándékos gondolatátvitelt. Először meg kell tanulnunk pozitívnak lenni, nem terhelni a másik embert a negatív érzelmeinkkel, a nyomasztó érzéseinkkel.

¹⁰A három világban lévő öt burkunkat minden másodpercben számtalan vibráció éri. Az érzékeink csak egy rendkívül szűk részét regisztrálják a fizikai világ valamennyi vibrációfajtájának. Hasonlóan áll ez a szubjektív tudatosságunkra is a szuperfizikai burkainkban. Kevesebb, mint a milliomod részét fogjuk fel az összes vibrációnak. A többi mind észrevétlenül megy el mellettünk. Ha felfoghatnánk és pontosan értelmezhetnénk minden vibrációt, ami hozzánk érkezik a hatalmas távolságról, akkor majdnem mindentudók lennénk.

 

2.8  Mi az ezoterikai tudás alapja

¹A hylozoika a kozmoszt egyazon helyen lévő világoknak, egyazon hely dimenzióinak egy sorozataként ábrázolja. Ha a fizikai világot a legalacsonyabb világnak nevezzük, akkor a szuperfizikai világokat e sorozat egymást követő magasabb világainak nevezhetjük. Így az „alacsonyabb” és „magasabb” nem alacsonyabb és magasabb helyzetet jelent a térben, hanem alacsonyabb és magasabb fajtát. Mit jelent akkor a magasabb és alacsonyabb kifejezés valójában? Vizsgáljuk meg a valóság három aspektusának nézőpontjából.

²Anyagaspektus: A kozmosz az egyre finomabb anyagállapotok sorozata. Egy magasabb anyagfajta finomabb (kevésbé összetett) atomokból áll, mint egy alacsonyabb fajta. A sorozat minden magasabb anyagfajtája átjárja az összes alacsonyabb fajtát.

³Tudataspektus: A kozmosz egy sorozata a tudatosság egyre magasabb szintjeinek, amely az ennek megfelelő anyagállapotokkal kapcsolódik. Egy magasabb tudatosság tisztább és kiterjedtebb, mint egy alacsonyabb. Ahogy egy magasabb anyag átjárja az összes alacsonyabbat, oly módon fogja fel egy magasabb tudatosságfajta az összes alacsonyabb fajtát.

⁴Mozgásaspektus: A kozmosz az energiaszintek sorozata. A magasabb energiák intenzívebbek és erősebbek, mint az alacsonyabbak. Minden magasabb világ magában foglalja a tudatosság képességének növekedését, hogy irányítsa az egyre hatalmasabb energiákat. A kozmoszban a legmagasabb világot olyan monádok alkotják, akik a lehetséges legmagasabb tudatosságfajtával rendelkeznek. Ezek a monádok irányítják a legmagasabb kozmikus energiákat „lefelé”, keresztül az összes alacsonyabb világon, hogy bennük előre lendítsék az evolúciót az előre látott végső cél felé: minden monád megérkezik a legmagasabb kozmikus világba.

⁵Egy magasabb tudatosságfajta felfogja az összes alacsonyabb fajtát. Egy alacsonyabb tudatosságfajta nem képes érzékelni egy magasabb fajtát, a magasabb fajta nem létezőnek látszik. A gondolat például a vágy szintjét követő magasabb szinten van, ezért képes érzékelni, megérteni és irányítani a vágyat. Ellentétben a vággyal, ami nem tudja megfogni a gondolatot, azaz „mentálisan vak”. Ehhez hasonlóan, a vágy az érzékbenyomásokat képes felosztani kellemesekre, kellemetlenekre, míg az érzékelések önmagukban vakok erre a megkülönböztetésre.

⁶A tudatosság mindig az anyagban tudatosság. A tudatosság aktiválódhat (fejlődhet) a pusztán szubjektívból az objektívba is: tudatosság az anyagra. De ekkor még csak a „saját” anyagát és minden alacsonyabb fajtát képes érzékelni. Azért, hogy megállapítsuk a magasabb anyagok és világok létezését, el kell sajátítanunk az objektív tudatosságot e magasabb anyagokra. Az emócionális objektív tudatosság (azaz: tisztánlátás) elméletileg és legfeljebb az emócionális és a fizikai világról szolgáltat ismeretet. Gyakorlatilag még e világok ismerete sem hoz sokat, amint azt mindjárt megmutatjuk. Ily módon a tisztánlátó tudatlan marad a mentális és minden magasabb világról. Általában még csak nem is sejti a létezésüket, ami megmagyarázza, hogy a legtöbb tisztánlátó miért csak az „anyagi világot” és a „szellemi világot” ismeri, aminek ők a fizikai és az emócionális világot nevezik.

⁷A tisztánlátás számos tényezőnek tulajdoníthatóan bizonytalan és korlátozott forrása a tudásnak.

⁸A látás nem megértés. Az emberiség a kollektív tapasztalatunkon és a tudományos kutatásunkon keresztül érkezett el a fizikai világnak a maga életformáival, a természeti folyamataival, törvényeivel stb. együtt történő megismeréséhez. Azonban a tisztánlátó egy olyan világba veti magát, amelyikről nincs semmilyen korábbi tapasztalata. Az ő tudományos ismerete ennek a világnak a sajátos jellegéről, anyagi formáiról, különböző tudatfajtáiról, energiáiról, lakóiról stb. a semmivel egyenlő. Minden fogalma fizikai, ami a fizikai világ tapasztalatai alapján alakult ki, mint például a fizikai tér felfogás. Csak azt látja, amit ismer, vagy inkább, amit úgy gondol, hogy ismer. A félreértés a természetes, még akkor is, ha bizonyos részletek lehetnek korrekt megfigyelések.

⁹A legnagyobb zavarba ejtő tényező azonban az, hogy az emócionális világ a vágyak sajátos világa. Minden, ami emócionális, az összes vágy és remény (amire nem tudatos, az is) azonnal konkrét formát ölt az emócionális anyagban. Elkerülhetetlen, hogy a tisztánlátó maradandó valóságnak tekintse azokat a formákat. Az emócionális világban a vallásosok látják az istenüket, a mesterüket, a szellemi vezetőjüket. Ebben a világban az összes előre megalkotott véleményed hitelesítődik. Miután látod ennek realitását, a hited bennük még jobban megerősödik. Az ember csak azután fogja magát felszabadítani ettől az illúzió-függőségtől, miután aktiválja a legmagasabb mentális vagy kauzális tudatosságot. Csak ezután lesz képes korrekten használni az emócionális és mentális tisztánlátását.

¹⁰Ha a tisztánlátás a valóság és az élet ismeretének útja lenne, akkor az emberiség már hosszú ideje megoldotta volna az összes problémáját a tudásról, mert a tisztánlátást nem olyan nehéz kifejleszteni, és tisztánlátó mindenhol található. Azonban amikor ők rendszereket próbálnak alkotni abból, amit a „szellemi világban” találtak, sosem jutnak összhangra alapvető dolgokkal. Ez nagyon is világosan bizonyítja, hogy nekik szórványosan előforduló, hirtelen megtapasztalásuk is van a tartós valóságról. Leginkább azokat az emócionális formákat látják, amiket saját maguk gyártottak.

¹¹E tény azonban nem szabadna, hogy elrettentse azokat a kutatókat, akik, mint Karagulla professzor, megpróbálják meghatározni, milyen mértékben képesek a tisztánlátók szuperfizikai folyamatot érzékelni, hogy ez előzménye vagy oka a fizikailag megállapítható jelenségeknek (pszichológiai, például). Az ezoterika nagyon különbözik az emócionális okkultizmustól. Ezért az ezoterikusok minden korban óva intettek a tisztánlátás kifejlesztésétől. Azt állítják, hogy „nincs maga-magát tanította látó, aki korrekten lát”. Swedenborg, Ramakrisna, Steiner, Martinus mind saját maguk tanították magukat.

¹²Az ezoterikusok ismeretelméleti álláspontjának az alapját legvilágosabban Buddha fogalmazta meg 2500 évvel ezelőtt: Az ember saját maga nem tudja megoldani isten létének, a lélek halhatatlanságának és az élet értelmének nagy kérdéseit. Nem tud szert tenni létismeretre. Ez emberfölötti intelligenciák feladata.

¹³Ez nem azt jelenti, hogy az ember nem foghatná fel a valóságismeretet, ha azt emberfölötti intelligenciák a megértési szintjükhöz hozzáillesztett formában adnák neki.

¹⁴ Ez az ismeret az ezoterika. Az ember a lények legalacsonyabb fajtája, amelyik ezt képes megérteni valamilyen formában. Az emberhez legközelebbi emberfölötti lények fogalmazták meg ezt az ismeretet, a mérhetetlenül kiválóbb életértésük és azon hozzáadódó tudásuk alapján, amit a maguk részéről még magasabb lényektől kaptak. Ily módon az ezoterikát az egyre magasabb lényeknek, a legmagasabb kozmikus világgal bezáródó sora hitelesíti. Ebből fakad a hitele.

¹⁵Abszolút értelemben nincs tudatlanság. Még az ásványi birodalomban is tapasztal a monád és tanul belőle. És az ember elsajátította a fizikai világ roppant nagy ismeretét. Mégis mélységesen tudatlan a kozmoszról és annak még magasabb világairól; a bennük folyó tudatevolúcióról; a lények magasabb fajtáiról; az élet értelméről és céljáról, ésszerűségéről és törvényszerűségéről. És ez az ismeret az alapvető; sokkal fontosabb, mint néhány technikai felfedezés. Mélyebb, minőségi értelemben ezért ad egyedül az ezoterika ismeretet.

¹⁶Az ember, valóságismeret és az élet értelmének megértése nélkül, minden korban megfogalmazott többé-kevésbé idióta életszemléleteket, vallásokat és politikai ideológiákat. Ezek rendszerint tudás- és életellenesek voltak. Tudósok és ezoterikusok (néha egy személyben) harcoltak a tudás ügyéért és a gondolkodás szabadságáért

¹⁷Napjainkban, főleg nyugaton, sok embernek van új, minden idősétől meglehetősen eltérő hozzáállása, egy olyan hozzáállás, amely lehetővé teszi a tudást. A hagyományos és régimódi gondolkodás már nem látszik automatikusan helyesnek, csak azért, mert öreg és begyökerezett. Az emberek saját maguk kérdeznek és magyaráznak anélkül, hogy tekintélyekre támaszkodnának, többet és mélyebben akarnak tanulni. Ez határtalanul örömteli. Csak ezen új hozzáállás terjedése teszi lehetővé az ezoterikai ismeret nyilvánosságra hozását.

¹⁸Kizárólag az ezoterika tud a létezés rejtélyére tartható magyarázatot nyújtani. Ebben a hylozoikai formában létrehozva olyan egyszerű, hogy minden iskolás gyerek megtanulhatja felfogni azt. A hylozoika a legátfogóbb és teljes gondolkodásrendszer, amit valaha is nyújtottak az emberiségnek. Nincs benne ellentmondás és megcáfolhatatlan. Egyetlen ponton sem mond ellent azoknak a tényeknek, amiket az ember a saját kutatásával végérvényesen megállapított. Ezen kívül minden új tény, amit az emberiség majd felfedez, automatikusan megtalálja természetes helyét a rendszerben. A hylozoika által adott magyarázatok nélkül számtalan tény rejtély maradt volna, amely mutatja, hogy e rendszer az összes többi fölött áll. Aki a filozófia, a teológia és a tudomány történetét tanulmányozva megállapította, hogy milyen könnyedén hittek a tudósok megannyi abszurditásban és megállapította, hogy milyen kicsi értelem és igazság volt az emberi spekulációban a szuperfizikairól, annak képesnek kell lennie belátni, hogy egy ilyen rendszert, mint amilyen a hylozoika, nem hozhat létre emberi intellektus. Ez a hylozoika emberfölötti eredetét jelzi.

¹⁹Az ember képtelen megállapítani, hogy egy ezoterikai rendszer összhangban van-e a valósággal. Ez teszi az ezoterikát irányadóvá. Ezért a kritizálók azt állítják, hogy az ezoterika csak hit kérdése. Az ezoterikusok válasza, hogy a rendszerüknek tilos, hogy hit lengyen, tilos, hogy új vallássá váljon. Az ezoterikát tilos kritikátlanul, érzelmi alapon elfogadni, csak mentális alapon szabad elfogadni. Ez elemzés, megértés és belátás kérdése, nem a „milyen csodálatos ez a tanítás” érzelmekben való fetrengés.

²⁰Abszolúte szükséges egy kritikus hozzáállás, amire egyébként az ősi ezoterikai iskolák alapgyakorlatában ösztönöztek és tanítottak. Ez a kritikus hozzáállás az érdemekre és a hiányokra vonatkozóan tárgyilagosságot, teljes körű ítélőképességet, éleslátást jelent. A negatív, egyoldalú kritizálás emócionális és az objektivitás nézőpontjából értéktelen.

²¹Az ezoterika, főleg a nyugati hylozoikai formájában, elfogadható kell legyen munkahipotézisként valamennyi intelligens, az élet értelmét kereső ember számára.

²²A hozzáállást a hylozoikához, mint egy munkahipotézishez, éles eszű gondolkodók világítják meg, akik azt elfogadták: „Amilyen messzire csak ellátok ez ésszerű, és nem mutat semmi ellentmondást. Ameddig csak tudjuk a gyakorlatban tesztelni ezt, ez igazolja, hogy összhangban van a valósággal. El fogjuk vetni, ha a jövőben nem lesz ilyen. Egy ésszerűbb, korrektebb szemléletet fogunk elfogadni, ha felbukkan valami ilyen.” Egy ilyen érvelés nem kíván védelmet és bírálaton felül áll.

 

 A fenti szöveg a magyar fordítása Section Two of The Explanation by Lars Adelskogh. Copyright © 2004 by Lars Adelskogh.

Javított 2010 július 12