EGY

 

1.1  Szükségünk van egy új világszemléletre és életszemléletre

1”Miért élünk? Van-e az életnek értelme? A halál-e a vége? Van-e valamilyen magasabb hatalom az univerzumban? Ha van, akkor miért tűnik az élet olyan kegyetlennek és értelmetlennek?”

2Minden gondolkodó embernek sokszor fel kell tennie magának ilyen kérdéseket az életben. Néhány ember elfogadja a tradicionális keresztény válaszokat. Mások azt gondolják, hogy a kereszténység tarthatatlan: „A tudományos kutatások eredményei jelentős pontokban, például a teremtés történetét illetően megcáfolták a keresztény világképet.”

3Sok ember sajátjaként fogadta el a tudományos világszemléletet. Ez egyoldalú materializmus. Életszemléletként nem ad nekünk reményt vagy lelkesedést a jövőre vonatkozóan. Azt tanítja, hogy az ember csak egy intelligens állat, ami érvényesülni próbál a létben; hogy az ember tudata csak az agyának terméke és fokozatosan eltűnik amikor a fizikai szervezet meghal; hogy a mi álmaink, ideáljaink és értékeink csak szubjektívek és semmi közük bármi objektívhez, az élet magasabb értelméhez; hogy az univerzumot olyan természettörvények irányítják, amelyek vakon működnek és közömbösek bármennyi ember sorsa iránt.

4Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy értelmét lássuk a létezésnek. Az ember nem csak azért él, hogy kielégítse a fizikai szükségleteit. Értelmet is „eszik”, és képes éppúgy meghalni a szellemi éhezéstől, mint a fizikaitól. Azért, hogy éljen és küzdjön egy jobb világért, erőt kell magába szívnia más forrásokból is, mint a materialista életszemléletből.

5Nekünk szükségünk van világszemléletre és életszemléletre. Ez sokkal fontosabb, mint bármely új technológiai találmány. Egy új világszemléletnek és életszemléletnek képesnek kell lennie arra, hogy egyszerre adjon pozitív, építő értékeket és egy tartható, ésszerű magyarázatot a világról. Mi nem kaphatunk ilyent sem a vallástól, sem a tudománytól. Hosszútávon az emberek nem lesznek megelégedve sem az unintelligens hittel, sem az egyoldalú materializmussal.

 

1.2  Szuperfizikai jelenségekkel bővül a világszemléletünk

1A tudomány hatalmas ismeretet ad nekünk a fizikai, látható valóságról. Mindamellett sok kimagasló tudós felismerte, hogy a tudományos világkép nagyon korlátozott. Ők mondják, hogy a valóság nagyobbik része még feltáratlan. Valójában logikailag semmi sem mond ellent a fizikain túli valóság ideájának. Valóban sokféle jelenség van, amely a fizikaiban nyilvánul meg, de az eredete az ismert fizikaitól eltérő energiafajtákban van.

2Tekintsük át e jelenségeket.

3Telepátia mutatja, hogy különböző egyének (állatok és növények is) egymás között közvetlen kommunikációval rendelkeznek. Az információ anélkül megy át az egyének között, hogy szükség lenne a fizikai szervezet érzékelő-képességének közvetítő szerepére.

4Tisztánlátás (Clairvoyance) egy képesség, amely felfog, lát olyan dolgokat amelyek (állandóan vagy csak átmenetileg) túl vannak az érzékelésük határain, pl.: nagy távolságra vannak. A tisztánlátást használva „látunk” más formákat is, mint amelyek normálisan láthatóak, pl.: a valamennyi lényt körülvevő pszichikai atmoszférát.

5Távollátás az a képesség, amellyel olyan dolgokat és eseményeket lehet látni, amelyek – állandóan vagy időlegesen – túl vannak a fizikai érzékelés határain, pl.: térben és időben nagy távolságra vannak.

6Projekció (vagy testenkívüli tapasztalás) egy jelenség fogalma, amelynek során az ember (általában halálközeli állapotban) érzékeli, hogy elhagyta az öntudatlan fizikai szervezetét, rajta kívül volt, és képes volt észlelni a környezetét. Felébredve képes volt korrekten leírni mi történt körülötte, míg nem működtek a testi érzékei.

7Pszichometria egy objektum múltjának kiolvasó képessége közvetlenül a tudatodban, mintha összeköttetés lenne közte és valamiféle „természet memória” között.

8Prekogníció (megérzés, prófétikus álom) megmutatja, hogy a tudatunk egy része tágabban észleli a jelent és így messzebbre kiterjed a jövőbe, mint ahogy a normális éber tudatunk teszi.

9Pszichokinézis az a képesség, amely egyedül a gondolattal képes mozgatni vagy más módon befolyásolni a tárgyakat. Egy speciális esete a levitáció, amely képességgel valaki a testét a levegőben lebegteti. További rokon jelenség a materializáció és dematerializáció, a képesség arra, hogy látszólag a semmiből formáljon dolgokat és feloszlassa azokat.

10Még ha e képességek némelyike szokatlan is, a szokatlanság nem érv ezek létezésével szemben. Csak azt mutatja, hogy ezek mint egyszerű potenciálok léteznek, amiben a legtöbb ember érintett. Az sem tartható ellenérv, hogy „ezek összeütköznek a természettörvényekkel”. Ezek csak a mi jelenünkkel, a természettörvényekről alkotott túl szűk fogalmainkkal ütköznek. A levitáció például jól tanúsított a történelmi és a modern időkben is. Az egyik legismertebb eset Giuseppe da Coppertino olasz szerzetesé, aki szó szerint repült a templomába egy gyülekezet előtt, amelynek tagja volt a filozófus Gottfried Wilhelm Leibniz és a braunschweigi herceg.

11A telepátia látszik a leginkább megszokottnak, főleg a közeli hozzátartozók, mint az anya és gyermeke között. Az, hogy a telepátiát nem sokat tanulmányozták, valószínűleg azért van, mert annyira megszokott. Egész egyszerűen nem vagyunk tudatában annak, mikor gondolkodunk saját magunk és mikor gondolkodnak mások bennünk. Meg kellene kérdeznünk magunktól, vajon fontos eleme-e a megértésnek a telepátia, a közös és megosztott tudatosság, és vajon az értetlenség részben nem a telepátia hiányának tulajdonítható-e. Biztosan tapasztaltunk valamennyien olyan jelenségeket, mint az emberi kedvesség vagy rosszkedv mint „sugárzás” érzékelése, bár sem szavakat, sem pillantást nem váltottunk. A nyájviselkedés és faji ösztönök az állatoknál a telepátiával magyarázhatóak.

12A projekció jelenségének általános volta abban mutatkozik meg, hogy már sok ember mer nyíltan beszélni a tapasztalatairól. Mostanáig nem sok embernek volt belső ereje felülemelkedni a közvélemény és a tudomány gúnyolódásain.

13Ehhez kapcsolódva alkalom nyílik, hogy ejtsünk néhány szót a dogmatizmusról, amely sajnálatos módon még nagymértékben jelen van a tudományban. Figyelmes megvizsgálása nélkül hinni azt, hogy ismered az esetet, az dogmatizmus. Megtagadni valaminek a vizsgálatát azt állítva, hogy „összeütközik a természettörvényekkel”, az dogmatizmus. A valóság tényeit elvetni, azt állítva, hogy nem illik bele az uralkodó hipotézisbe, az a dogmatizmus legrosszabb fajtája, azaz a saját mindentudásunkba vetett hit, amely szerint lehetetlen új felfedezést tenni, ami a jelen hipotézist felborítaná, pedig a hipotézis mindig átmeneti. Valójában az egész tudománytörténet annak a története, hogy egy rosszabb, korlátozottabb hipotézis folyamatosan engedni kényszerült egy jobb, többet magába foglaló újabbnak.

14Összefoglalva elmondható, hogy a leírt szuperfizikai jelenségek világosan demonstrálják azt, hogy a tudat a fizikai testtől lényegesen nagyobb mértékű függetlenséggel képes működni, mint ahogy azt a materializmus feltételezi:

(1) A tudat képes a valóságot közvetlenül, a fizikai érzékelés használata nélkül felfogni. (Tisztánlátás, projekció.)

(2) A tudatnak térben és időben lényegesen szélesebb a befogadóképessége, mint a fizikai érzékelésnek. (Tisztánlátás, pszichometria, prekogníció.)

(3) A tudat nincs egyénileg izolálva, vagy szeparálva, hanem megosztható az egyének között. (Telepátia.)

(4) A tudat létezhet a fizikai testtől függetlenül. (Projekció.)

(5) A tudat képes közvetlenül hatni az anyagra. (Pszichokinézis.)

15Ha a tudat képes létezni függetlenül a fizikai testtől, akkor képesnek kell lennie fennmaradni a fizikai test halála után. „Nincs halál”, állítják a spiritiszták, és egy pártatlan nézőpontból szemlélve több szól e gondolat mellett, mint ellene. A spiritiszta jelenségek meggyőzőek. A spiritiszta hipotézis ezeknek egy elfogadható magyarázata. Mégis sok ember idegenkedik a spiritiszták által leírt „szellemi világtól”. Közhelyszerű, ízetlen, túlságosan emberi és nem tudja kielégíteni a vágyunkat az igazi szellemi felé. Azonban éppen ez adja a spiritizmusnak a valóság bélyegét. Miért kellene az embernek csak azzal nemesebbé és bölcsebbé válnia, hogy levetette halandó testét?

16A spiritizmus egy új életet mutat nekünk a „fátyol mögött”. Ám ez az élet sem rendelkezik sokkal több értelemmel, mint a materializmus által mutatott fizikai élet. Teljesen eltérő, nagyobb és pozitívabb távlatot kapunk attól az ideától, hogy az élet a tapasztalatszerzésre, a tudatosság fejlődésére szánt iskola. Akkor pedig egy földi létezés nem elegendő. Az újjászületés, a reinkarnáció ideája egyre elterjedtebb nyugaton az utóbbi időben.

17Egy komoly kutató, prof. Ian Stevenson az USA-ban, olyan embereket tanulmányozott, akik állították, hogy emlékeznek előző életeikre. Ő 20 reinkarnációra emlékeztető esetet dokumentált.

18Mindaz, amit eddig felsoroltunk több, mint elég megcáfolni az egyoldalú materialista világnézetet. Bevezetőül is szolgálhat egy jobban tartható világszemlélet és életszemlélet számára. Egy ilyen szemlélet a valóság eddiginél nagyobb részét fogja lefedni. Ez egy olyan szemlélet, amely nagyobb játékteret, egy függetlenebb szerepet enged a tudat számára az univerzum drámájában.

19Vannak akik azt gondolják, hogy ezt az új világképet a tudomány fogja kifejleszteni saját keretein belül. Azonban az új világszemlélet már teljesen kifejlesztett és majd 2700 éve létezik.

 

1.3  A pythagoraszi iskola

1Ezt a világszemléletet hylozoikának nevezik. A hylozoikát Pythagoras, a híres matematikus dolgozta ki. Ezzel akarta a jövőbeni tudomány alapját lefektetni. Messze megelőzve korát, tisztában volt azzal, hogy csak napjainkban lesz az ő rendszere általánosan érthető. Ez annak köszönhető, hogy a tudományos kutatás olyan messzire jutott, hogy kezd konvergálni néhány alap hylozoikai princípiumhoz. Amíg a tudomány csak a fizikai valósággal foglalkozik, a hylozoika elsősorban a szuperfizikai valóságot írja le, mert a fizikai történések okai a szuperfizikai valóságban vannak. A jövőben lehetővé válik a tudomány és a hylozoika közvetlen összekapcsolódása.

2Pythagoras tehát több ezer évvel megelőzte korát. Ez azzal magyarázható, hogy ő egy testvériséghez tartozott, amelyet olyan tagok alkottak, akik szisztematikusan messze a normális emberi lehetőségek határain túlra fejlesztették tudatosságukat. Ők teljes aktivitásra ébresztették a legtöbbünkben még szunnyadó „tudás szerveket”. Ez adta nekik az univerzumra és az emberre vonatkozó legfőbb ismeretet, messze túl a modern tudomány lehetőségein, amely a fizikai érzékek, és azok műszeres kiterjesztése által limitálva kapja az információt. Ezt a legfőbb ismeretet ezoterikának nevezik. A testvériség tagjai tudásiskolákat formáltak különféle nemzetekben, amikor azok a civilizáció bizonyos fokára jutottak. Legalább az emberek jókora kisebbsége volt képes megszabadítani gondolkodását a hagyományos vallástól, és kezdett elmélkedni az ésszerűségről, az élet értelméről és a valóság természetéről.

3I.e. 700 körül Pythagoras alapított egy tudásiskolát Szicíliában, ami akkor egy görög kolónia volt. Amikor Pythagoras megjelent, ezoterikai iskolák már évezredek óta léteztek. Az ő ezoterikai iskolájában az volt az újdonság, hogy szisztematikusan és világosan tálalta az ősi tudást. Ő megértette a görögök érzékét a konkrét tárgyi tudáshoz, tudományos módszerhez és pontossághoz.

4Ez az oka annak, hogy miért a hylozoika, az az ezoterikai tudásrendszer, ami a legalkalmasabb a Nyugat számára, a tudományos és filozófiai képzésére, az egyenes tényeket kedvelők és a félreérthető szimbólumokat visszautasítók számára.

5Majdnem három évezred során a hylozoika egy élő tradíció, egy út a világ és saját magunk megismeréséhez. Férfiak és nők ezrei járják ezt az utat. Egészen a közelmúltig az ismeretet titokban tartották az iskolákon kívüliek számára. Mi valóban abban a világban élünk, ahol minden valódi értéket fenyegetnek, természetesen a tudást is.

6Csak a mi időnkben engedélyezték a hylozoika egy elemi részének publikálását. Ez Henry T. Laurency könyvének De vises sten (A bölcsek köve) kiadásával történt meg először 1950-ben, Svédországban. Ezt követte 1961-ben Laurency Kunskapen om verkligheten (A valóság ismerete) című könyve. 1985 óta mindkettő angolul is elérhető: The Philosopher’s Stone (A bölcsek köve) és The Knowledge of Reality (A valóság ismerete). Ezek az alapjai valamennyi mai hylozoikai stúdiumnak. A hylozoikai ismeret nagyobbik része még nincs publikálva és még hosszú ideig nem is lesz. A természetben és az emberben meglévő, egyébként még nem ismert erők ismeretét a továbbiakban is csak azon kevesek fogják megkapni, akik már legyőztek minden csábítást a visszaélésre azzal a hatalommal, amit minden igaz tudás adományoz.

 

1.4  A hylozoikai mentális rendszer

1A hylozoika egy mentális rendszer. Ez azt jelenti, hogy az ember a mentális tudatosságával, az intellektusával és a józan eszével képes felfogni és használni. A világszemlélethez tartozó kérdéskörben az emóció nem forrása a felvilágosultságnak és nem biztos vezető. Csak az értelem képes dönteni az állítólagos tények valódiságáról, elbírálni a lehetségességüket, hihetőségüket vagy valószínűségüket.

2De a tények önmagukban nem elegendőek. Egyedülálló, szétválasztott tények inkább zavaróak, mint magyarázattal ellátva. A tényeket összefüggésekbe kell rakni, és az összefüggéseket nagyobb egységekbe: rendszerekbe. Minden gondolkodó ember készít magának egy rendszert. Minden újat, amit tanul, összeköt a korábban tanultakkal, egyesíti az újat a már meglévő rendszerével és építi tovább, tudatosan vagy nem tudatosan. Minden ésszerűen gondolkodó rendszerben gondolkodik. Ez azért történik így, mert a megértés mindig az általános felől halad a részletek felé, a teljestől a részletekig.

3A hylozoikai rendszer lehetővé teszi, hogy egyesüljön a tudásért folyó törekvés, amely itt nyugaton az évszázadok során egymásnak kölcsönösen ellentmondó irányzatokra oszlott: teológiára, filozófiára és tudományra. Az ilyen megosztottság és harc mindig a tudatlanság bizonyítéka. A valóság egy és oszthatatlan. Ebből következik, hogy csak egy igaz valóságismeret, csak egy tartható világszemlélet létezik. Életszemléletnek viszont valóban annyinak kell lennie, ahány gondolkodó ember van, mindenki saját maga állítja össze életszemléletét abból, amit az élettől akar és amit hajlandó adni érte.

4Minél tovább fejlődik az emberiség, annál jobban egyetértünk az életszemléletre vonatkozóan is. Azért van így, mert egyre több ember látja be, hogy életszemléletének a világszemléleten, annak valóság tényein kell alapulnia. Azért, hogy megtudjuk milyen legyen, először tudnunk kell valamit arról, milyen is valójában. Az életszemléletünk sokkal fontosabb, mint a világszemléletünk, mivel az vezérel minket a gyakorlati életünk során, az adja meg a jogról való elképzelésünket (a jogos és jogtalan felfogása, amit homályosan „morálnak” nevezünk). Éppen az életszemléletünk tudásalapjaként a világszemléletnek nem sejtett fontossága van. És itt a hylozoika megteszi a maga hozzájárulását.

5A hylozoikai világszemlélet a létezést egységként írja le, amelynek három oldala, aspektusa van: anyag, tudatosság és mozgás. Minden anyag, aminek (mindig valamilyen fokú) tudatossága van és mozgásban van. A legkisebb, elpusztíthatatlan anyagi részek a monádok. Az élet értelme a tudatosság kifejlesztése valamennyi monádban.

6Minden teremtményben van egy monád, ami elég fejlett ahhoz, hogy a központi egyéni tudatosság legyen a teremtményben. A természet különféle birodalmai – ásványi, növényi, állati, emberi stb. – az egyéni tudatosság evolúciójának különböző stádiumai.

7Az emberi birodalom nem a végső stádiuma ennek a fejlődésnek, csak a szerves biológiai része a látható fizikai világban. A fizikai világon túl számos egyre magasabb világ van. Ezekben folytatódik az egyéni fejlődés. Több természeti birodalom van az ember fölött, mint alatt.

8A létezésben minden egy egységet alkot. Valójában nincs izoláció, különösen a tudatosság és az energia (mozgásban lévő anyag) számára. Minden magasabb fejlettség feltételezi, hogy az egyén az, állandósított önazonosságával, egyre nagyobb csoportokba lép, ahol az együttműködés, valamint az élet és a fejlődés szolgálata a lényeges tevékenység.

9Mindezt törvények irányítják. A természettörvények mellett, amelyek az anyag életére vonatkoznak, vannak az élettörvények, amelyek a tudatra és annak fejlődésére vonatkoznak. Az ember kötelessége, hogy megismerje az élettörvényeket és a képességeihez képest legjobban alkalmazza azokat. Az ember számára a legfontosabb és saját maga által alkalmazható élettörvények: a szabadság törvénye, az egység törvénye, az önmegvalósítás törvénye, az aktiválás törvénye.

10A szabadság törvénye kimondja, hogy minden embernek joga van azt tenni, amit akar, azon határok között, hogy ez egyforma joga mindenkinek.

11Az egység törvénye kimondja, hogy minden élet egységet képez és hogy magasabb fejlettség csak úgy lehetséges, ha az ember meghaladja önzését és megtanul együttműködni és szolgálni.

12Az önmegvalósítás törvénye kimondja, hogy minden embernek a saját módján kell fejlődnie.

13A önaktiválás törvénye kimondja, hogy a teljes fejlődésed a saját munkád eredménye, az összes tudás a saját mentális erőfeszítésed eredménye.

14Három élettörvény kormányozza az embert akár akarja, akár nem, ezek a következők: a fejlődés törvénye, a sors törvénye és a vetés-aratás törvénye.

15Mint gondolkodó lénynek választanunk kell két út, az önmegvalósítás két formája között: a hatalomra irányuló akarat vagy az egységre irányuló akarat. A hatalomra irányuló akarat valamennyiünk megpróbáltatásainak súlyosbodásához vezet, főleg azoknak, akik visszaélnek a hatalommal. Az egységre irányuló akaratnak az az okozata, hogy senki sem követel többet, mint a saját hozzájárulása és mindenki belátja, hogy a közjó szolgálata a legmagasabb feladat az életben. Igazolódni fog, hogy ez az egyedüli járható út mindenki boldogságához és öröméhez, mindannyiunk jólétéhez és ahhoz, hogy senkinek se legyen rossz a sorsa.

16A továbbiakban a hylozoikai világszemlélet alapjait mutatjuk be. Ahol lehetséges, ezeket az alap tényeket illusztráljuk a legfrissebb tudományos megállapításokkal és ideákkal, hogy az olvasó számára könnyebbé tegye megérteni ezeket. A hylozoika azért van itt, hogy gyökeres mentális átalakulást hozzon létre. Az olvasót nem lehet meghökkenteni, mivel hamar megtalálja a tájékozódási képességét az új (és azonkívül olyan különös módon ismert) ideákban!

 

1.5  A valóság három aspektusa

1A görög hylozoika szó fordítható „szellemi materializmusnak”. Ez magában foglalja, hogy van egy szellemi valóság és van egy anyagi valóság. Nem lehet hosszútávon tartható egy olyan világszemlélet, amelyik kizárja a valóság valamelyik aspektusát. Hozzászoktunk az olyan tanokhoz, amelyek éles különbséget húznak a szellemi vagy magasabb világ, valamint az anyagi vagy alacsonyabb világ között. Azonban a hylozoika egy más perspektívát ad, mint az exoterikai filozófia, teológia vagy okkultizmus.

2Pythagoras megszüntette a képzelt szembenállást a szellem és az anyag között, megmagyarázva, hogy ez a mindkettővel kapcsolatos tudatlanság következménye. Ő azt tanította, hogy minden anyagi és hogy a szellem, vagy tudat az az egyetemes anyag adottsága. Tehát az anyag és a tudat ugyanannak az egy valóságnak két aspektusa.

3A valóság harmadik aspektusa a mozgás. Minden mozgásban van, és minden, ami mozog, az anyag.

4A teljes kozmosz, és minden, ami van a kozmoszban e három aspektussal rendelkezik. Nincs tudat nélküli anyag (még ha csak potenciális tudat is). Nem lehetséges tudat anyagi alap nélkül. A mozgás az anyagban energiaként, míg a tudatban akaratként jelenik meg.

5Az élet három aspektusa egyenértékű. Nem lehet azonosítani vagy megmagyarázni egyikkel sem a másik kettő közül. Bármi mással sem lehet megmagyarázni egyiket sem közülük. Nem lehet őket definiálni, csak észrevenni, hogy magától értetődőek. Tehát ezek abszolútumok és a teljességükben mindennek a végső magyarázatát adják.

6A filozófiai és a tudományos materializmus csak a külső valóságot, az objektív anyagaspektust veszi figyelembe. Azonban a belső valóság, az emóciók és gondolatok szubjektív tudataspektusa olyan abszolút és jellegzetes, amit nem lehet egyenlővé tenni objektív jelenségekkel, úgy mint idegsejtekben történő kémiai és elektromos folyamatokkal. Az egyoldalúsága teszi a materializmust tarthatatlanná.

7Másrészről az úgynevezett filozófiai idealizmus az anyagaspektust hagyja figyelmen kívül és azt állítja, hogy az objektív valóság csupán szubjektív tapasztalat. Ennek a következménye egy abszurd kép: minden anyagi csak illúzió.

8A jelenkori fizikában azt mondják, „minden energia”. A hylozoika szerint az energia a mozgásban lévő anyag. A tudományra vár a tudatosság felfedezése a dinamikus anyagban, a tudatosság egyetemes létezésének felfedezése.

9Talán a fenti egyoldalú szemléletek példái egyértelműen mutatják, hogy egy teljes világszemléletnek mind a három aspektust figyelembe kell vennie, azért, hogy ne vezessen félre bennünket.

 

1.6  Minden ami van, élő

1Amikor a hylozoika azt mondja, hogy minden anyag rendelkezik tudattal, természetesen nem azt jelenti, hogy a tudatosság mindenféle anyagfajtában ugyanazon módon jelenik meg. Ugyanúgy, ahogy különféle anyagi életformák léteznek, úgy különféle tudatfajták is léteznek bennük. Az ember képes gondolkodni, elképzelni és tervezni, amíg az állatok nem. A tudatossága sokkal kiterjedtebb és intenzívebb, mint a felsőbb állatoké, nem is szólva az alsóbbakéról.

2Habár az állatok nem tudnak úgy gondolkodni mint mi, mégis mutatnak intelligens viselkedésmódot. Viselkedésük célirányos, rugalmas, ami azt mutatja, hogy van saját akaratuk, emlékeznek és tanulnak. Az egyoldalú materializmusnak – ami szerint az agy vagy végső soron az idegrendszer a szükséges feltétele a tudatosságnak – meg kell adnia magát a legújabb felfedezésekkel szemben.

3Az e-coli baktérium, ami egy fölöttébb primitív organizmus, egyetlen sejtből áll. Nincsen se agya, se feje vagy szíve. Csak egy DNS molekulája, mint kromoszóma van neki, az élete legfeljebb húsz perc. Mégis képes megtanulni számos kémiai vegyület felismerését, képes emlékezni rá, és célirányos viselkedésmódot tanúsítva a „kellemes” anyag felé úszik, míg a „kellemetlentől” elúszik. A biokémikus dr. Koshland szerint – aki ezeket a megfigyeléseket végezte – ezek a baktériumok egyéni viselkedésmódokat mutatnak ugyanazon génjeik és környezetük ellenére. Életük végéig megmaradó személyiséget fejlesztenek.

4A baktériumok fizikai szervezetek. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a szerves és szervetlen anyag határvonala nem határ magának az életnek. Az ásványi életformák szintén bizonyítékát adják a környezethez való intelligens alkalmazkodásnak. Következésképpen nekik valamilyen módon érzékelniük is kell azt. Jól ismert például, hogy sok anyagnak tanulni kell a kristályosodást. Egyszer megszerezve ezt a tapasztalatot, utána könnyebben megy később. Ugyanazon kémiai összetételük ellenére sincs két teljesen azonos kristály, hanem sajátosságaik vannak és a reakció egyéni mintázataival, azaz habitussal rendelkeznek. Ez csak az egyedülálló tapasztalatuknak és memóriájuknak tulajdonítható.

5A tudomány megkezdte a felfedezését a létezés tudataspektusának, amit eddig nagymértékben mellőzött. Tompkins és Bird adott sok példát a „zöld intelligenciára” The Secret Life of Plants (A növények titkos élete) című könyvében. Dr. Rupert Sheldrake még tovább ment A New Science of Life (Az élet új tudománya) című könyvében. Megállapítja benne, hogy a természetben valamennyi szerves és szervetlen (úgynevezett élettelen) forma kialakulását megelőzi egy láthatatlan morfogenetikus mező létrejötte, ami intelligensen működik, és bizonyos módon törekszik a kiteljesedésre. E gondolat harmóniában van a hylozoikával.

6Mindenben megtalálható a tudatosság néhány fajtája. Valójában a természet minden formája életforma, mivel nem létezik élettelen. De hogyan magyarázzuk a különbségeket a tudatosság kiterjedésében és intenzitásában? A hylozoika szerint ezek az egyes életformákban kibontakozott tudatosság fokában meglevő különbségeknek tulajdoníthatóak. A kémiai és biológiai evolúció mentén, ami az anyagi formákra vonatkozik, van egy pszichológiai evolúció is, amelyik a formákban lévő tudatosságra vonatkozik.

 

1.7  A tudatosság evolúciója

1Valójában mit jelent a tudatosság fejlődése? Új és több kedvező belső tulajdonságok, minőségek megszerzése, régebbi és kedvezőtlenebb elhagyása, új képességek, készségek elnyerése, amelyek növelik az egyén választási lehetőségeit, és így nagyobb szabadságot nyújtanak.

2Az emberre vonatkozóan az evolúció magába foglalja a rosszabb tulajdonságok jobbra történő cseréjét az ideálisnak, az eszményinek irányában. Magába kell, hogy foglalja: a mélyebb szimpátiát, az erősebb empátiát, a jobb megértést, az élesebb intellektust és a szilárdabb akaratot. Ez a tevékenység több területén is magasabb képességekhez kell, hogy vezessen. Az evolúció továbbá magába foglalja a személyiség különféle konfliktusban lévő elemének kiegyensúlyozását is egy nagyobb harmóniában úgy, hogy az „alacsonyabb én” a „magasabb én” ellenőrzése alá kerül.

3Nekünk, akik most emberek vagyunk, a meglévő tulajdonságaink és képességeink annak a fejlődésnek köszönhetők, ami a teljes tudatlanságból és tehetetlenségből erre a stádiumra történt. Talán úgy gondolod, hogy a fejlődés a születés előtti állapotból az érett felnőtti állapotig történik. Azonban ez a fejlődés a hylozoika szerint csak ismétlés. Teljesen új tulajdonságokat és képességeket nem tudunk olyan gyorsan elsajátítani. Emberek vagyunk, és képesek vagyunk elérni az emberi érettséget, mert már sokszor voltunk emberek ezelőtt. A reinkarnáció egy alapelv valamennyi életen keresztülhaladás során.

4Mikor megszületünk egy új életbe, az előző életek ezrein elsajátított tulajdonságaink lappangó formában velünk vannak. Annál gyorsabban elérjük az emberi érettséget és annál mélyebb az érettség, minél több életet éltünk megelőzően, és minél gazdagabb volt azok tartalma. Az emlékezet az előző életekre nem érhető el közvetlenül a mi éber tudatosságunkkal (lásd, mire emlékezünk a mostani életünk korábbi éveiből!). Az általános tapasztalatok, amiket megelőző életeink során szereztünk, azonban gyorsan felébredhetnek a lappangás szendergéséből, amikor újra szembenézünk hasonló helyzetekkel. Ez nemcsak a különféle emberek életértésének eltérő mélységét magyarázza meg, hanem magyarázatot ad a velük született fogékonyságra, hajlamra, a tehetségre, a zsenire is. „Az összes tudás csak emlékezet”, mondta Platon, aki pythagoreus volt.

5Az emberek esetén a tudatosság fokában megmutatkozó különbség annak tulajdonítható, hogy vannak öregebb és vannak fiatalabb „lelkek”. És ha az ember, állat, növény és szervetlen anyag sorát az élet egy nagy összefüggésébe helyezzük, nevezetesen az evolúcióba, akkor a különféle természeti birodalmak megmagyarázhatóak úgy, mint az evolúció egymást követő főbb stádiumai.

6A hylozoika elmagyarázza, hogy mi, akik most emberek vagyunk, először azért voltunk képesek emberré válni – inkarnációk ezreivel ezelőtt – mert tapasztalatainkkal a lehető legmesszebb jutottunk a megelőző természeti birodalomban. Az állati birodalom már nem tudott többet tanítani nekünk. Ennek megfelelően a még korábbi korszakok alatt mi növényként léteztünk és még ezt is megelőzően ásványok voltunk.

7Az életformák biológiai evolúciója az anyagi burkok kifinomítását célozza a benső élet érdekében. Az evolúció azokat az eszközöket szolgáltatta, amelyek szükségesek voltak a tudatosság fejlődéséhez. Végig az állat birodalmon, és egészen az emberig nyomon követhetjük az idegrendszer kifinomítását, amely magában foglalja az agyat, mint az anyag evolúciójának lényeges sajátosságát. És mégis az agy csak egy eszköz a tudatosság számára.

8A tudatosság evolúciója az élet értelme.

 

1.8  A monádok

1Egy életforma elhasználódik, meghal és feloszlik, de a benne lévő tudatosság továbbmegy egy új formába. Hogyan lehet ez? Mert ha a tudatosságnak mindig van egy anyagi alapja, akkor ennek az alapnak valami eltérőnek és tartósabbnak kell lennie, mint az agy és az idegrendszer.

2A hylozoika a következőképpen magyarázza: A minden életformában meglevő egyéni tudatosság egy elpusztíthatatlan anyagi maghoz kapcsolódik, amelyik megmarad a forma feloszlása után is. Pythagoras ezt a magot nevezte monádnak. Elmondta, hogy a monád a lényegénél fogva isteni. Ez azt jelenti, hogy lehetséges a monád számára a tudatosságát és akaratát kitágítania végül az egész kozmoszt magába foglaló mértékig.

3A hylozoikai monád szót fordíthatjuk „énatomnak”. A monádok anyagból állnak, mint minden más az univerzumban. Viszont minden többi anyaggal ellentétben nem atomokból tevődnek össze. Oszthatatlan ősatomok; valójában ezek az építőkockái mindennek a kozmoszban.

4Hozzászoktunk, hogy az embert egy testnek tekintjük, aminek (talán) van lelke. Talán megértjük, hogy valójában éppen fordítva van: az ember egy lélek, akinek van egy teste; pontosabban fogalmazva: egy monád, amit beöltöztetnek egy fizikai életformába.

5Ha a halál” kifejezésen az élet végleges végét értjük, akkor az egész kozmoszban nincs halál”. Csak a monádok átmeneti burkainak, életformáinak feloszlása történik. Miután az életformák sejtekből, molekulákból, atomokból stb. állnak, e formáknak előbb vagy utóbb muszáj az összetevőikre feloszlaniuk. De miután a monád egyszerű, egyetlen egy ősatom, képtelen feloszlani. Halhatatlan.

6Mint minden anyagnak, a monádnak is van tudatossága. Kezdetben, és az életformákba belépésük előtt a monádok tudatossága csak potenciális – még alvó. Az életformák a szükséges eszközök, amelyek arra kellenek a monádoknak, hogy tudatra ébredjenek és ezt követően azt egyre tovább fejlesszék. Amikor a tudatosság felébred, a monád énné válik az életformájában.

7A monád tudatossága egymást követően fejlődik az ásványi, növényi, állati és emberi birodalomban. A monád minden birodalomban egységes és elpusztíthatatlan én. Viszont csak az emberi birodalomban válik énként tudatossá saját magára.

8A monádok az építőkockái mindennek. Ők az ősatomok, amelyek végső soron alkotják a fizikai sejteket, molekulákat, atomokat és szubatomi részecskéket. Miért mondjuk akkor azt, hogy valamennyi életformának a legbelső magja egy monád? Az életforma semmi másból nem áll, mint monádokból, nem igaz?

9A magyarázat abban rejlik, hogy a monádok tudatossága különböző fokon fejlett. Azok a monádok, amelyek együttesen építik fel a fizikai atomokat (és ily módon közvetve a fizikai anyagi formákat), viszonylag fejletlen tudatosságúak. Ők csak anyagi ősatomként funkcionálnak. Az a kis tudatosságuk, ami van, éppen arra elegendő, hogy teljesítsék funkciójukat az atomok és sejtek életében. A tömérdek sokaságú monád viszonylag kis száma érte el a tudatosság fejlettségének azt a fokát, hogy képes legyen az egész életformát sajátjaként birtokolni, és annak az uralkodó tudatossága, az „énje” lenni. De végül valamennyi monád el fogja érni ezt a stádiumot, és énné válik az ásványban, a növényben, az állatban és emberben.

 

1.9  Minden egysége

1Semmi nincs elkülönülve; minden hat minden másra. Sőt, még több: minden tükröz minden mást, érzékel minden mást. Hogy ez milyen fokú tisztasággal történik, az egy másik kérdés és a tudatosság fejlettségének fokát mutatja. És „minden” egy lény, amely a fejlődés bizonyos fokán áll.

2Mindannyian egymás vagyunk egy bizonyos értelemben. Mindannyian együtt alkotjuk a közös kozmikus tudatosságot. Mint ahogy valamennyi vízcsepp egyesül az óceánban, oly módon egyesül valamennyi egyéni monád tudatossága az egy közös tudatban. Ez a kozmikus teljes tudat, amelyben minden monádnak elveszíthetetlen részessége van.

3A legfontosabb azt tudni, hogy a tudat természete az ő egysége. Csak egy tudat van az egész kozmoszban. Bár mi emberek még túl primitívek vagyunk ahhoz, hogy érzékeljük az egységet. Csak amikor a felelősségérzetünk – nem csak magunk, vagy családunk, vagy egy nép iránt, hanem minden életért – felébred bennünk, akkor kezdünk részesülni az egységtudatban. Valójában valamennyiünket – ásványokat, növényeket, állatokat és embereket – magukba foglalják az élet egyre magasabb hierarchiái.

4Ha a tudatosság átmegy egy evolúción, ha a monádok az élet hierarchiáit formálják az ásványitól az emberig, akkor ez miért érne véget az emberrel? Ha az én halhatatlan, és folyamatosan új formákban fejlődik, akkor ennek az evolúciónak végül el kell vinnie az ént egy emberfölötti stádiumba. Ez a jövőben rejlik valamennyi monád számára, aki most emberi. Azonban már kell, hogy létezzenek olyan lények, akik már a tudás és képesség emberfölötti szintjeire emelkedtek. Ez egyszerű logika. Ők alkotják az élet hierarchiáinak az emberen túli folytatását.

5A hylozoika szerint az emberfölötti lények e hierarchiái az intelligens erők, amelyek irányítják az evolúció egész folyamatát, amelyek megadják az irányát és célját. Ez a gondolat nem is olyan fantasztikus; egy modern tudós, Rupert Sheldrake biológus ezt egy lehetséges feltevésnek tartja. A New Science of Life (Az élet új tudománya) című könyvében a következő, a hylozoikának megfelelő gondolatokat fejti ki:

6„Ha a tudatos ének ilyen hierarchiája létezik, akkor a magasabb szinteken levők kinyilváníthatják alkotóképességüket az alacsonyabb szinteken levőkön keresztül. Ha pedig egy ilyen magas szintű alkotó hatóerő cselekszik az emberi tudatosságon keresztül, akkor azok a gondolatok és cselekedetek, amelyeket létrehozott, valójában mint egy külső forrásból érkezőként tapasztalhatók. Az inspirációnak e tapasztalása tényleg jól ismert.”

7„Továbbá, ha ilyen ,magasabb ének’ rejlenek a természetben, akkor elképzelhető, hogy bizonyos feltételek mellett emberek közvetlenül tudatába kerülhetnek annak, hogy átölelik vagy magukba foglalják őket ezek a ,magasabb ének’. És valójában az ilyen belső egységélményt az élettel vagy a földdel vagy az univerzummal gyakran leírják, amennyire az kifejezhető.”

 

A fenti szöveg a magyar fordítása Section One of The Explanation by Lars Adelskogh. Copyright © 2007 by Lars Adelskogh.

Javított 2010 július 12